Miután egészen konkrétan belebetegedtem(!!!) az egy héttel ezelőtt mutatott nihilbe, annak módjába és annak körülményeibe, nem kellett döntést hoznom, hogy meccsre kimegyek-e, a szervezetem ezt a döntést meghozta helyettem. A csapat pedig összeszorította a fogát, és játszott egy olyan meccset végre, amilyet egész kurva tavasszal vártunk volna tőlük. Őszintén? Ez is rettentően felbőszített, lehet persze most rám haragudni emiatt, hajrá, de attól még bazira nem értem, hogy miért kell nekünk ismét Mohács egy rendesen felépített és lejátszott meccshez? És legjobb tudomásom szerint ez ugyanaz a Pick Szeged volt, amelyiket ad.1, két hónapja +18 góllal vertünk két meccsen, ad2. amelyiktől egy hete simán kikaptunk a szezon legfontosabb meccsén. WTF? Itt nem a Tisza hullámzik ekkorákat, hanem mi.
Miért kell reményvesztett helyzet ahhoz, hogy az edzőnk kilépjen a tutizásból, végre, és hogy a játékosaink megértsék, hogy mit is jelent egy meccs a Pick Szeged ellen? Mikor lett normális dolog az, hogy mi bajnokságoKAT veszítsünk el zsinórban, nemhogy a Pick, de bárki ellen? Segítek: nem az. Mutassam egy képen, hogy mennyire nem? Tessék!
Szóval légyszi, egy árva veszprémi lélek se tekintse alaphelyzetnek azt, hogy nem nyerünk bajnokságot, rendben? És akkor nem is lesz gond, higgyétek el! Még nem megyek végig a fontos, idei meccseinken, arra jön majd az összefoglaló, és amúgy sincs itt az ideje, de azért hadd tegyek fel 1-2 kérdést, mielőtt felhúznám magam lelkesre, hogy lezárhassuk ezt a bajnoki döntőt végre! Szerintem ezek minden fejben forogtak ezen a héten, nekem pedig ki kell írjam magamból, hogy holnapig már ne emésszen.
1. Miért kellett Remili irányítójátékára 4 azaz NÉGY egész hónapot várnunk, miközben gyakorlatilag egész tavasszal betliztek az irányítóink, őt pedig megfojtották jobb2-ben, pedig - remélhetőleg - pontosan tudtuk, hogy egészen parádésan tudja játszani ezt.
2. Miért nem lehetett sokkal, de sokkal több felelősséget rápakolni a kisIlicre, főleg, hogy a hároméves terv elején gyakorlatilag miatta és a "fiatalok beépítése" -vezérfonal mentén lett Momo és Gulyi kinevezve. Ezt persze mostanra már átértékeltünk, de közben jól látjuk, hogy még itt van ez a gyerek, aki meg ha időt kap a pályán, rendszerint él is vele. Hétfőn pl. 7/7, na puff.
3. Kapuskérdés, vol.29845. Nahát, Csupor Károly végre remekül védett. Jó, tényleg, a szegedi meccsen is már megpróbáltunk szinte mindent a kapuscserével, de egész tavasszal nagyon látványosan hiányzott ez az elem. Ugyanez pedig a széleken, elképesztően beszédes adat volt a lenti meccsen, hogy amikor Strlek az ötven valahányadik percben kiállítást kapott, és bejött az az Elísson, akit a pótlására választottunk, majd ezzel együtt egész tavassza padoztattunk, aki aztán ezidő alatt gyorsan 2 gólt vágott, éppen eggyel többet, mint a szinte egész meccses - sőt, tavaszos - Manu. Komolyan atomfizikusnak kellene lenni ahhoz, hogy meglássuk ennek az üzenetét? Miért? Hetesekkel ugyanez.
4. Pad-kérdéshez pedig az összes fenti bekezdést összefoglalva betehetném, ha nem unnám magam rettentően, de most, egy olyan sorsdöntő meccs előtt, ahol még mindig abszolút nyitott kérdés az idei egyetlen kitűzött cél: a bajnokság visszaszerzése, ennél jobban nem cseszegetnék senkit. Én már múlt pénteken elengedtem ezt, sőt, kicsit mást is, de becsületből letolom ezt a holnapi túrát is, mert muszáj. Mert ezt diktálja valami a szívemben. De teljesen elégedett sajnos akkor sem leszek már, ha megnyerjük ezt, ez kétségtelen, nem is áltatom magam, és még mielőtt belém áll valaki, jelzem, hogy ez nem egy döntés kérdése, hanem a múlt pénteki (és kicsit a kielcei) hozzáállás egyenes következménye. Aki ott volt, az tudja, hogy mire értem.
5. Miért lesz tutista minden edzőnkből még akkor is, amikor már ég a ház? Miért nem egyértelmű, hogy ha ugyanazt ismétled, ami nem működik, akkor az legközelebb sem fog működni? De van erre idézhető is, mert Albert Einstein már kitalálta jóval előttem:
"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és közben azt várni, hogy az eredmény más legyen."
Na de, semmi nem dőlt még el. Javítsuk fel a bajnoki döntőt, húzzuk fel szódával, közösen, és csináljunk úgy, mintha csak hétfőn kezdődött volna el! Ez talán menni fog mindenkinek...Ugye? Én itt és most lerakom a fentieket, megcsinálom a munkám és Gyuri szülcsinapcsis tortáját, majd holnap felkelek és olyan mentális állapotba hozom magam, amiből nem veszíthetek meccset. Mindenki másnak is javaslom ugyanezt.
Innen nézve pedig rég nem látott, remek felfogásban kezdtük meg a hétfői meccset, ráadásul végre igazi, taktikai változtatásokkal a kezdőben. Remili irányítójátéka abszolút meglepte a Szegedet, a három balkezes variáció meglehetősen váratlanul érintette a vendégeket. Ennek és a motivált hozzáállásnak köszönhetően viszonylag gyorsan előnybe helyezte magát az a Veszprém, amelyik ezúttal koncentráltan, gyakorlatilag hiba nélkül játszotta a gyors, futós, nem labdatöszögetős játékát. Ezeken a pontokon pedig erősen próbálok nem váózni, és visszautalni arra, hányszor írták már ezt le ebben az évben.
Az izlandi szélső szerepeltetése telitalálat volt, húzóembernek bizonyult, nem csak a posztján, de a hetesekkel kapcsolatban is hideg fejjel volt eredményes, miközben Remili irányításával kisIlic új életre kelt, még pont időben ahhoz, hogy magyar bajnokként köszönhessen el. Kapuban a második félidőre ért igazán össze Károly és a fal, ez pompásan látszódott is az alakuló eredményen, miközben összességében - az mksz statjai alapján - ez 29% volt, ami egyáltalán nem a világ vége, az én átlag-kívánalmamat sem igazán üti meg. De ez is elég volt egy tök sima második félidőre. A játékvezetőkről egész egyszerűen kár már beszélni is, két piros maradt zsebben, szerintem, egy ide, egy oda, Lauge arcra mért ütése tévéből tökegyértelmű volt, és még meg is videózták, asszem, a másik pedig Pechmalbek kezének visszarántása, de sokkal nagyobb és általánosabb probléma a késői befújások, a belemenés megítélése, és az, hogy ezek említése lassan már el sem érik az ingerküszöböt. Ez az, ami elmond mindent a játékvezetés minőségéről. Kb. összefoglaltam, igaz? Hangulat fasza volt, legalábbis tévében átjött szépen, én mondjuk nem tudtam volna többet hozzátenni a gennyes torkommal, az hétszentség, de nem bánom, így mentálisan némiképpen kipihenve érkezhetem a péntekire.
Arra, amelyikre egy kérdés maradt: melyik Veszprém megy fel a pályára? Ha a hétfői, akkor bajnokok leszünk, ha a múlt heti, akkor nem. Ennyire egyszerű ez.
Remélem nem omlok össze, és a csapat sem, mert a játékosoknak önmagukban is kellene annyira profik legyenek, hogy ezt most megoldják fejben. Egyértelműen nálunk a lélektani előny is, visszavágtunk, nem csak egy árva góllal, hanem eggyel többel vertük meg a Szegedet, holnap is csak ezt a hozzáállást kell tudni pályára tenni, és akkor nem lesz gond a bajnoki címmel! A többit meg majd később megbeszéljük, ugye. Most tényleg csak ez az egy a lényeg: nyerni kell Szegeden! Megcsináltuk már idén is, tudjuk, hogy nem lehetetlen, és ne is csináljon senki úgy, mintha az lenne! Ha már többszörösen megnehezítettük saját dolgunkat idén, akkor most hozzuk rendbe és igazítsunk a renoménkon egy szemmel láthatót azzal, hogy megcsináljuk!
Együtt, közösen vegyünk méltó búcsút a Mistertől is, ha kérhetem, de veszprémi szemmel méltót, ne az övével!
Hajrá Veszprém!