Ezek a hetek most nálam bazira nem a kézilabdáról szólnak, ezt gondolom mindenki észrevette, ígértem BL-összefoglalót, ami kész is van nagyjából, de olyan későn készült el, hogy bajnoki döntő elé már nem volt pofám betenni, majd lemegy ez, és összegzek. Túlzások nélkül azért indultam el ma reggel 9kor Szegedre, hogy legalább egy LA-t tudjak írni gyorsan, itt, a helyszínen, és még eközben is történtek dolgok otthon - elég, ha csak annyit mondok, hogy két nap alatt két gyerekem esett le vagy el valahogy úgy a suliban, hogy fociszemmel nézve rendesen lesérültek, hiába, na, elfáradnak év végére -, de átjöttünk két jégesőn is. Helló Mordor, Sun City, mi? Lufaszt, kéremszépen! Jók ezek a túrák, csak...Ugye.
Ráadásul akárhogy is volt egész szezonban, ez már itt a bajnoki döntő, a Szeged ismét ránk élezett hetek óta, ők vannak pályaelőnnyel, fel kell kötni a gatyát. Amiben nagyon bízom, az az, hogy tudjuk, már ősszel is tudtuk, hogy ebben az évben ez a 2 vagy 3 meccs lesz a legfontosabb, ez nem is változott semmit, ez a prioritás. Ezért kell megtenni mindent. Most nincs Köln, nincs mire tartalékolni, de ha lenne, akkor is azt mondanám, hogy ez legyen meg, a többi nem érdekel.
Úgyhogy üzenem mindenkinek, akinek van ma dolga vele, hogy bajnokságot akarok nyerni végre!
Ehhez csak az kell, hogy koncentráltan lépjünk pályára, összeálljon a védelmünk, ha csak a Kielce elleni hazai védelmünk összerántódna valahogy, az már elég lenne. Nem fér bele a kapus-betli, nem férnek bele a kihagyott ziccerek, nem fér bele a frusztráció, a pofázás a bíróknak, nem fér bele a labdaeladás, nem fér bele a nem visszafutás, nem fér bele az eltakart beállónak tömögetés, nem fér bele a védekezésből kiugrálás, nem fér bele, hogy Momoék belealudjanak a meccsbe, nem fér bele a felesleges kétperc, nem fér bele a kihagyott hetes, nem fér bele a nem szurkolás, nem fér bele az elveszített bajnokság.
Kell valami váratlan, kell valami más, amit idén nem mutattunk meg, kellenek a szélsők, kellenek az átlövésgólok, kellenek a hetesek, de kurvára, kellenek a cserék, kell a régi, Szeged elleni Andriska, kellenek a védések, kell a fault, de nagyon. Minden fault nagyon kell. És tényleg kell egy kapus végre. Vagy kettő. Azt szeretném látni, hogy mindenki lerakta az egész eddigi évet, és hatalmas kedvvel, motivációval, koncentrációval, minden guruló labdára vetődve állunk bele a bajnoki döntőbe, mert máshogy ez nem fog menni. Ezt a meccset meg kell nyerni, meg a következőt, ha úgy nézzük, már csak kettőt kell megnyerni, és akkor szokatlanul hosszú lesz a nyári szünet.
Motiváljon ez mindenkit, ha más nem!
Mi itt vagyunk, ha kell, itt leszünk jövő héten is, de ne kelljen! Szurkolással kapcsolatban annyit, hogy mindenki tartsa a helyét, nem véletlenül vannak így kiosztva a helyek, sokkal jobban hangzunk úgy - ahogy amúgy a BL-meccsen egészen szépen sikerült -, ha mindenki teszi a dolgát!
Hajrá Veszprém!