Ahogy azt már írtam az LA-ben is, napokig rémesen izgultam a találkozót megelőzően, amikor viszont elkezdődött a meccsre indulási rutin, szokatlanul furán éreztem magam: nyomottan és rosszkedvűen. Ezt mondjuk tudom magyarázni azzal, hogy rettentően érzékeny vagyok a természeti jelenségekre, egy teliholdas koncertezés például rendesen életveszélyes mifelénk, de ez a bekúszó, szürke, esős, szeles szar egyszerűen hazavág engem. Gyűlölöm, ezen tényleg csak egy 5-6 gólos győzelem segíthetett volna, de hát az nem jött. Mondjuk én a 3-4-ben is csak reménykedtem, alapos indokok hiányában, de mint láttuk, az sem lett meg. Úgyhogy boldog igazából csak egy dolog miatt lehettem, ez pedig a védelem. Mindkét védelem. Tudjuk, hogy mennyire imádom ezt, elképzelhető, hogy ez a szurkolók többségé nem köti le, mert a gólokat jobban szeretik nézni, nos, én pedig az egymásnak feszülő ffiakat nézem szívesebben, a tiszta, nem alattomos, test-test elleni ütközeteket, és abban bizony nem volt tegnap hiány, végre. Elképesztő, milyen melók zajlottak hátul, közelről nézve jv-i szempontból döbbenetesen nehéz meccs volt, ez - szerintem - vitán felüli tény.
Mint ahogy az is az, hogy ennek az iksznek igazából a végén tényleg mi örülhettünk jobban, hiszen jellemzően saját hibáink miatt, amúgy a Kielce szinte végig vezette a mérkőzést. Ezen a szinten - a Barcát kivéve - már nincsenek 3-4 gólnál nagyobb különbségek, ezt igazolják is az első fordulós eredmények. És azt hiszem lassan azt is muszáj lesz elfogadnunk, hogy a hazai közönség sem tud itt már szimbólikusan gólokat hozzátenni, ezek a csapatok mára már megtanultak nyomás alatt kézilabdázni. Ezt mutatja az a tendencia is, ahogy mi képesek voltunk Szegeden simázni, ők pedig nálunk bajnokságokat nyerni, de ez részemről most inkább pozitív, hiszen egy kielcei túra előtt állunk épp, amire nekem már megvan a forgatókönyvem. El is mondom nemsokára, de térjünk vissza a tegnapi meccshez! Illetve először is az azt megelőző körítéshez! Rengeteg meló volt ebben az élőképben, és csodásan is mutatott a szektor, ebben most sikerült szintet lépni, szerintem, bár maga a szurkolás lehetett volna sokkal erőteljesebb, azzal nem voltam különösebben elégedett, max kisebb szakaszokban.
Szarul kezdtünk, mire felnéztem a molinos leszerelést követően, már 0:3 volt a kijelzőn, hát nem nagyon örvendtem, utálom ezt, egyértelműen koncentrációs probléma, ha a többség nem érkezik meg fejben a kezdésre. Corrales-Marguc-Remili-Eldeera-Rale-Strlek-Pechmalbek felállással indítottunk, Remili egyébként nem rossz alsó lövését védte Wolff, akivel - ahogy azt előzetesen is pedzegettem - meg is gyűlt a bajunk rendesen. As usual. Az ellentámadás remek lendülettel jött fel, és a töküres Karalek zavartalanul lőtte első gólját Corralesnek. Aztán egy elszedett bejátszásból tört előre Nahi, majd kihagyott - Lauge, zavartalanul nagyon fölé - szinte ziccer után ismét ők jöhettek, ezúttal felállt fal ellen, és szerencsére rontottak is belőle. De sajnos az amúgy szépen kialakított helyzetet Remili ismét Wolff emelt lábára helyezte, édesistenem. Mindig érdekes kérdés az, hogy egy ilyen váltás után összekerülve kinek nagyobb előny egymás ismerete, hogy Andreasnak az volt, ez kétségtelen.
Alex bejátszásai Karaleknek elképesztőek voltak, ezt el kell ismerni, Corrales többnyire csak kiszolgáltatott helyzetekbe találta magát, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy stabil kapusnak ezen a szinten ilyenből is muszáj néhányat leszednie, ha nem megy, nem értem, hogy miért nem cseréljük le. Egy-egy ziccerbe nyúlás mérkőzéseket fordíthat meg és dönthet el, mi pedig sajnos rendszeresen nem adunk esélyt ennek. A következő támadásunk végén Eldeera hatalmas kapufája legalább már a kapu közelében volt, ezzel nincs is mit tenni, van ilyen, de gyorsan ott álltunk, hogy 0:4, nekem pedig sajnos azonnal beugrott, hogy idén már volt ugyanilyen kezdésünk, és akkor annak rendje és módja szerint ki is kaptunk egy góllal. Ugye. Viszont azzal a meccsel ellentétben a védelmek már az elejétől fogva magas hőfokon égtek. soda, hogy "csak" Liget ujja sérült meg.
Remili lőtte végre be az első gólunkat az 5. percben, és a következőt is ő követte el, de mivel Alex nagyon gyorsan válaszolt rá, nem tudtunk sokkal közelebb férkőzni. Ráadásul itt még Karaleket sem tudtuk rendesen megfogni, az első tíz percben ő volt a kielcei támadások elsőszámú befejező embere. Lauge támadása következett, először Gebalát állították ki róla (hááát, köszike), majd bevitte egyes-kettes között, és be is lőtte. 3:6-nál éreztem először, amikor Liget teste kettőt is blokkolt egy védekezésünkön belül, hogy kezd összébb állni a védelem. Karacic rossz passzára Remili vetődött el, Marguc befejezésével közelebb jöttünk végre. Egyébként akárhogy is van, engem Remili mentalitása megvett, nem sajnálja magát, ha menni kell, esni kell, ütközni kell, ez mind benne van az ő játékában, ez volt az első labdaszerzése, de kettőre még bizton emlékszem a második félidőből is.
Sickora vagy nem készültünk fel rendesen, vagy kifejezetten hagytuk lőni, nem világos nekem, de hogy ő miért nem kapott komolyabban faultot az első félidőben, azt nem annyira értettem, ekkortájt lődözött rendesen. A 10. percben jött az első védés a veszprémi kapuból, de indulni nem tudtunk belőle, mert szépen visszazárt a Kielce, akik egyébként elképesztő védekezést toltak a belső embereinkre, lövőkre alapra feltolt védelem Nahival és Kounkouddal kettesekben, szépen csinálták, na, én kb. Källman óta nem láttam ilyet. Viszont illett volna észrevenni mögöttük a helyet, és nem fal előtt befuttatott, hanem spontán szélső befutásokkal bőven lett volna keresnivalónk ezen a meccsen. Ez elmaradt, pedig pont Gulyinak nagy skillje volt annak idején, kár érte. Pont az a két gól biztos meglett volna belőle, amennyivel nyerni terveztem. Meg a hetesek.
A másik oldal védelmében Liget egyértelműen dicsérhető volt, egész meccsen, pont ilyenkor szokott támadásban is elsülni a keze, belefért volna néhány támadásra az amúgy lövéseiben eléggé indiszponált és szokatlanul frusztrált Lauge helyett. Ha nem jön be, hát nem jön be, sokkal hátrébb nem lettünk volna tőle, én mostanság nagyon hiányolom ezt a fajta tökösséget a padról. Mint ahogy a kapuscserét is általában, ha esetleg ezt nem írtam volna még elégszer le. Nincs mese, tényleg mindenki tutista lesz. Az összébb állt védelem mögött Rodri könnyen szedte le Karacic lövését, miközben támadásban a lefaultolt Remili elhagyott labdáját mentette gólra Eldeera, aki Liget mellett kiemelkedett ebből a Veszprémből. Huhogók kíméljenek, érzésre is kurvajó volt, már tegnap is mondtam, visszanézve pedig tűpontosan látszik, hogy nagyon hasznos volt és végig észnél, én egy pillanatra sem hoztam volna le, max ha kifingik. De mint az remekül látszódott a végjátékán is, pont ő egyáltalán nem fingott ki.
Marguc állt oda az első heteshez, sajnos el is hibázta, gondolom azt hitte, Wolff lehúzza majd a kezeit alapállásból, de otthagyta. Nagy kár a hetesekért, mindkettő rettentő rosszkor lett kihagyva, és sajnos az időközben pályára került Andriskánkat is túl nagy szabadságban találta meg az első labdája, ő pedig jellemzően kutyaszorítóban lő stabilan, ergo Marguc hetese után Wolff Nilsson ziccerét is hatástalanította. Legalább Corrales is megfogott egyet gyorsan, amiből szélre lehúzott, Marguc által a rövidre belőtt góllal jöttünk ismét kicsit közelebb. 17. perc, 7:9.
Aztán Liget megint elpiszkált egy bejátszást, amiből Strlek első gólját lőhette, egy gólra zárkóztunk, és ezen a ponton megszólalt a lelátó is, úgy rendesen. Corrales dupla védésével tényleg meglett az 5 védése az első félidőben, nekem helyszínen kevesebbnek tűnt, érdekes módon, viszont akkor innen nézve ismét 12 percig nem védett semmit, az az első 10 perchez adva 22 perc a 30-ból. Szerintem ez sok, ezen a szinten. És hiába a duplázás, Remili majd a kipattanót összeszedő Strlek lövését is fogta Wolffie, szóval ismét nem tudtunk kiegyenlíteni.
Ezeket a kulcsmomentumokat egyébként rendre elcsesztük egész meccsen, sajnos, túl sokáig kellett tepernünk utánuk, ez pedig elég sok energiát elvisz. Strlekre húzott lendületes futás után sajnos ismét nem tudtunk kivédekezni egy bejátszást, így Tournat került helyzetbe, de Mahé jó ütemű befutásból válaszolt rá gyorsan, majd sikerült is visszazárnunk rendesen, illetve kicsit rendesen, mert végül Sipit kiállították belőle. Ezen szakaszában a meccsnek fokozódni kezdődött a nemzetközi helyzet, abszolút felpaprikázódott mindenki pillanatok alatt. Nyilván nincs összefüggés, de azért Mahénak az ilyenekben mindig nagy szerepe van, Sipi kiállításánál is egy szempillantás alatt termett szélről az események centrumában, majd még ugyanabban a támadásban tolta kilencesig fel Karaleket, aki magára is vette a mozdulatsort. De ha ez egy terelés volt Remili Karacicon elhelyezett nyakasáról, akkor viszont zseniális. Volt itt minden, na, még meg is köszönhetünk párat, de az egyenlítés tovább váratott magára.
Hatalmasat védekeztünk emberhátrányban, többször hajszálon múlt az elcsent labda, ráadásul Corrales Karalek ziccerét védte a végén, de a nagyon hosszú kipattanóra Strlek rosszul ért oda, jöhettek ismét ők. Szerencsénk nem sok volt tegnap, ezt szögezzük le. A Remili helyett pályára kerülő Zoki is beköszönt, de valamelyik Dusi azonnal válaszolt, mikor egy gólnyira avászkodtunk hozzájuk. Nilsson kapufája után a visszafutó Mahé keringőzött egy keményebbet Alexszel, ők eléggé ki vannak élezve egymásra, ez minden meccsen remekül látszik, egyébként, de továbbment a labda, kettővel beljebb pedig Marguc nyúlt bele valakinek az arcába, bár én ezt nem láttam annyira azért.
Abszolút elszart végjátékot produkáltunk az első félidőben, a 7:6 elleni nagyon besült, és Mahé sem volt a helyzet magaslatán, illetve senki, ráadásul neki nem az első ilyenje, hogy lövésig alig vagy egyáltalán nem jutunk egy hosszabb támadás végére. Kardunkba dőlve a 0:4 utáni legnagyobb különbséggel kellett pihenni menni, hát nem örültem. 13:16.
A második félidőre nem cseréltünk bele semmibe, jött vissza a kezdő, maradéktalanul, Lauge (egyébként belemenésére befújt) hetesével mi lőttünk először gólt, és ez nagyon kellett. Aztán egy jó védekezést követő Strlek megindulásból ismét lőtávba kerültünk, rengeteget dolgozunk egyébként, kár, hogy nem szarabb ez a Kielce. Jók nagyon, ezt látni kell, na. Védésváltások után ismét fasza védekezésből jöhettünk egyenlíteni, de ezen a ponton még nem sikerült, Lauge csapta mellé. Corrales percei következtek, de mivel elsőre a Kielcéhez pattant vissza a kijövő labda, másodikra pedig hetes lett belőle, így ugye sehova nem írják be, iksz helyett ismét kettőre növelték előnyüket.
A meccs elejétől fogva gyönyörűen levédekezett beállóink közül Pechmalbek lett végre eredményes, de Nahi nagyon gyorsan válaszolt. A következő támadásban ismét paprikázódott egy kicsit az amúgy is felfokozott hangulat, Lauge Kounkouddal akadt össze, egyébként lassításból látszik igazán, hogy tényleg nem szerencsésen, a tehetetlen test pont a könyökére érkezett, hetes, kétperc. Lauge egyébként ha a gólvágásban nem is, a hetesek produkálásában élen járt, tegnap, ezt annyira nem is éreztem jelentősnek a helyszínen, mint amennyire az volt. Érdekes, nem véletlenül tudtam, hogy ezt a meccset muszáj egészen konkrétan visszanéznem, nagyon nehéz volt jv-szempontból, és hogy őszinte legyek, visszanézve egészen parádésan lehozták. Ez a véleményem. Talán még kicsi hazai is volt a második félidőben, igen. 17:18, 40. perc, még mindig nem tört meg a jég.
Azt beszéltem meg a barátkáimmal, hogy ha a 40. percre nem vezetünk, akkor felmegyek, hátha ez kell a világnak, pont az én üvöltözésem, de mivel 39:59-kor egyenlítettünk ki, Marguc végre hibátlan hetesével, ezt jelnek véltem, és inkább maradtam. Őszintén, amúgy is az ilyen meccseket szeretem közelről nézni, nem a 90 gólos szaladgálást, ugye. Eldeera válaszolt Alex gyönyörűen Corrales lába elé pattintott (az egyik legszemetebb és legnehezebb lövés is, technikailag) lövésére, Rodri meg is tapsikolta, ha jól láttam, majd a következő próbálkozását pedig védte, majd mentett is egy nagyot, amikor a kapufáról kipattanóra neki kellett kistartoljon.
Újabb hiba Ralétól, amikor akár be is mehetett volna, de kipasszokta hátamögöttivel Strleknek összeszedhetetlen módon, az cuki volt, ahogy Mahé a kispadnál vígaszt nyújtva ölelte meg. Azért ezek nagyon cuki pillanatok, egy anyuka az ilyeneken szokott sírni, meg anyáknapján, persze. Ez is egy kulcspillanat volt, és ismét nem tudtuk átvenni a vezetést, majd labdaszerzés után robogott Marguc a szélen, de a második félidőben kevesebb lövésbe belenyúló Wolff leszedte a ziccert. Egy kissé dödögő labdával aztán Strlek fordította át az állást, végre, 46. perc, 21:20 ide.
A horvát szélső pillanatai következtek, gyors egymásutánban, két labdaszerzést követően először Manu, aztán Remili ment el, és vágta be a ziccert, ez pedig hirtelen háromgólos hazai vezetést eredményezett. Nem volt reális, de nagyon jó érzés volt ott kicsit elhinni, hogy akár fordítva is meglehet ez a különbség. És akkor ezen a ponton jött újra egy hiba, az ellenkező oldali egyes-kettes közé lendületből megérkező Lauge egy egyébként kétkezes lökés után ugyan már tisztán, de csúnyán fejbecsűrte Wolfingót, és ez ismét egy eléggé vitatott helyzetet teremtett. Mert ugye nyilván tisztán lőtte el, nem volt senki közte és a kapus között, de kapott egy lökést, amitől nyilván kibillent, innentől pedig ugye nem feltétlen marad koordinációja a lövés elhelyezésére, én biztos súlyoznék ezzel is, amikor ebben a gumiszabályban büntetni kell. Tök más egy szélső, aki ziccerből, ember nélkül lő fejbe, vagy amikor hetesből, beállóból van ugyanez. Na mindegy.
Pillanatok alatt visszajöttek -1-re, majd Talant időkérése után Sicko ki is egyenlített.
Ezen a ponton eléggé megállt a támadásunk, Ilic időt is kért. Az utolsó tíz perc elképesztően vontatottan pörgött, minden esetet töröltek, szét volt tördelve az egész, de mondjuk egy ennyire fizikális meccsen ez normális, szerintem. Az egész meccsünket jellemezte az a jelenet, amikor egy kapufáról kipattanó labda az amúgy pöpecül rástartoló Pachmalbektől éppen Tournat kezébe repült. Egész meccsen nem volt ezzel szerencsénk, ha kinn majd lesz, én megbocsátom. A megállt támadásunkba aztán Eldeera vert lelket, bevágott hirtelen mindent, de tényleg, aki nem látja, hogy tegnap mekkorát ment, az nem tudom, mit vár egy irányítótól. 26:26-ról aztán két Rale-hibát követően a Kielce lépett el, sajnos gyorsan kettővel is, de aztán előbb Eldeera hatalmas átlövése, majd a nagyon okos betörése, és végül Lauge kellett ahhoz, hogy 29:29-es döntetlenre hozzuk a meccset. Helyszínen amúgy nem voltam túl happy, illetve most is látom a hibákat, viszont, tudom, hogy tudunk mi ennél jobbat. Igen, Kielcében is.
A védekezés maradhat, azt megköszönném, remélem Liget ujja összeforr addigra, mert amit védekezett tegnap, anélkül nehéz lesz bármi, a ziccereket be kell vágni, remélem a Citrom csinál Wolff védéseiből valami oktatófilmet addigra, mert amúgy ez nagy rákfenénk most már folyamatosan. Hetesekről külön mappa, ha kérhetem! Igazságos döntetlen született, kicsit talán győzelemmel is felérő, hogy közhelyeket puffogtassak, ezen a szinten, ilyen csapatok között már nincsenek szemmel látható különbségek, nüanszok döntenek. Ziccerek, hetesek, védések. És cserék, egyébként. Bár tényleg sokkal jobb volt Rodri visszanézve, mint helyszínen, azért én az első félidőben tudtam volna cserélni, aztán akár vissza is, persze, ugyanez a szélekre, mondjuk Strlek nem volt rossz, azt úgy nehezebb.
Simán van remény Kölnre, ez részemről nem is kérdés, ne is temetgesse itt senki az esélyeinket, inkább hadd osszam meg a nagyérdeművel a forgatókönyvemet: kinti iksz utáni hetespárbajjal kellene Kölnbe jutnunk, nekem most ez az egyik legnagyobb vágyam. Sok szempontból elégtétel lenne, talán el is engednénk 2016-ot, jujjjj, mekkora lenne, nagyon, nagyon mantrázni fogom csütörtökig!
Hajrá Veszprém!
Képek még itt.