Igaz, hogy jelenleg még jelöletlen mezekben nyomjuk a handballt, de bízzunk benne, hogy ez nem marad így sokáig. MKB kuka, MVM-mel franc se tudja, mi lesz, és hogy helyettük ki lesz, az jelenleg egyáltalán nem tiszta a pórnépnek. Nem mintha nem tetszene így a cuccos, én szívesen megtartanám, csodálatosan letisztult minden matrica nélkül az az Adidas, ráadásul az ideiek különösen szépek szerintem, főleg a fekete. De azért jócskán piacképesek rajta a felületek, maradjunk annyiban, nyilván nem maradnak üresen.
A felkészülési tornákat katonásan vettük, ráadásul egyelőre megúsztuk a sérüléseket, nem úgy, mint szegény Grebille ugye. Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, fussunk végig az ellenfeleken! A szokásos német haknimeccs után először az Iváncsik Tomi, Vili, Tatai Peti trióval kiálló Baia Mare volt az ellenfél a Schleckeren Sparkassenen, aztán a Berlin, hogy aztán másnap a Kielt üthessük agyon a döntőben, de úgy rendesebben. Autóban töltöttem a meccset éppen, de így is minden egyes alkalom dédelgette a lelkemet, amikor Gyuri azt olvasta az amúgy kiválóan belőtt online közvetítésen, hogy Vujin felállt fal ellen hibás lövés. Vagy valami ilyesmi, hehe. Ok, tudom, hogy nem tétmeccs, de legszebb öröm a káröröm, és az bizony ér a felkészülésieken is. Aztán volt egy bécsi haknimeccs, majd jött a franciaországi tour, ahol is először a Chambéry, majd a Montpellier következett, hogy aztán tegnap a PSG ellen nyomulhassunk a döntőben. Ahogy hallom elég erőteljes volt a franszoá nyomás, próbálom elképzelni például, hogy a két pirosért Chema és Mirsad mit követhetett el az utolsó percben, de így is megnyertük, és ez itt a lényeg. Európa legerősebb csapatai közül eddig kettőt megvertünk az idei felkészülésben, és még lesz egy meccsünk a Barcával is valószínűleg. Talán egyedül a Kielce hiányzik ahhoz, hogy tényleg mindenkivel fussunk egy kört, akivel érdemes, de így sem lehetünk elégedetlenek.
Nem is vagyunk, természetesen.
Mivel a kézilabda nem olyan népszerű sportág, hogy csak úgy a képernyőre kerüljenek az európai felkészülési meccsek, legyen az éppenséggel egy Barca vs Kiel vagy egy PSG vs Veszprém ugye, és ezen az sem segít, ha a fészbúkon mindenki ezt kérdezgeti, ezért arról sajnos sok fogalmunk nincsen, hogy miket gyakoroltunk, milyen felállásokkal próbálkoztunk, tudtunk-e huzamosabb ideig csere nélkül létezni és ha igen, úgy tudtuk-e tartani az elvárt szintet. Hogy megtaláltuk-e a védekezésünket, hogy Mirko és Roló érzi-e a falat rendesen, hogy Sulic rendesen harap-e, hogy az újak illeszkednek-e szépen, vagy még faragni kell őket, szóval az igazán lényeges dolgokról pillanatnyilag nem tudunk semmit sem.
De szombaton okosabbak leszünk valamennyire.
Hozzáteszem, hogy én a Szuperkupát és az utána következő Super Globe-t ugyanúgy a pre-season részének tekintem, mint az eddigieket, még ha tudom is, hogy ezeken az eseményeken maradandóbb dolgokat osztogatnak, hehe. A Szuperkupa nyilván kötelező feladat, főleg, hogy továbbra sem nagyon látom a szegedi koncepciót illetve hogy melyik posztot tekintik megerősítettnek így a nyár után, de mindegy, ez nem a mi problémánk szerencsére. Szombaton tehát részemről elvárás a győzelem, de előtte erről még értekezünk bővebben.
Aztán hivatalosan is vége a nyárnak és a felkészülésnek, szeptember elsején ugyanis már a tavalyi SEHA-döntő ismétlődik meg Veszprémben, szóval mához egy bő hétre hivatalosan is elkezdődik a szezon. Hát idén nem éreztem hosszúnak a kézilabdamentes időszakot, annyi szent.
A képeket a hivatalos oldalról csórtuk, Ary Gyuri lőtte őket Bécsben.