Erre az állandó rohanásra kellene valami megoldás végre, mert ugyan élvezem többnyire, de egyszerűen annyi minden történik egyszerre, hogy képtelenség mindent rendesen, annak módja szerint megélni. Furcsa dolog ez a felnőtt lét, emlékszem, mennyire vártam gyermekként, hogy 44 éves legyek (nem tudom, miért pont annyi, és még nem is vagyok annyi, hehe), de most már nem várom annyira, annyi szent. Állandóan van valami, két szocializált gyermekkel együtt már négyőtöknek vannak kötelező, ajánlott és hőn vágyott programjai, ezt logisztikázni és megvalósítani bazi fárasztó, de ezt mindenki tudja, akinek van gyermeke. Na nem panaszkodom többet, pusztán csak azt vezettem fel, hogy milyen fejem lehetett ma délelőtt, amikor is rájöttem, hogy nem csak pakolnom kellene a holnapi indulásra, hanem ma már meccs is lesz, és hát ezzel elkezdődik közös, kézilabdabuzi életünk következő szezonális fejezete. Úgyhogy:
boldog új évet, mindenkinek!
Igen, tudom, hogy volt egy rendes(en megrendezett) fesztivál is a felkészülésünkben, ráadásul hazai pályán, kurvajó csapatokkal, kb. kölni menetrend kiegészítve minden napra egy fasza koncerttel, de mivel érthetetlen módon sem a klub, sem Robbie Williams nem volt hajlandó módosítani a dátumokon, így nekem most a csodálatos utóbbi jutott arra a hétvégére. És hogy őszinte legyek, csak icipicit bánom, vagy semennyire sem, mert abban biztos vagyok, hogy nem kell újabb 5 (ÖT) évet várnom egy Veszprém vs Kiel meccsre, míg erre a faszira mindig minimum annyit kell. No regrets, életem koncertje volt, de tényleg, egyszerűen imádom, nem is csak a zenéit - azt is - hanem ahogy, és amit előad egy színpadon. Meg amennyire tüchtig, _ahogy_ a csapata megrendez egy ilyet, amin 100.000 ember van jelen, és igazából nem álltunk sorban többet, mint egy random magyar meccs félidejében, sőt. Sem inni, sem wc-re. Volna honnan tanulni, na, de nem ezért jöttünk most össze.
Hanem hogy zadarogjunk egy kellemeset!
A többi felkészülésit viszont láttam, vannak is tetszetős változások, például némiképp stabilabbnak látom így a védelmet, miközben mozgékonyabbnak is, gyorsabbnak tűnik az egész csapat, és a szélsőinket is többet foglalkoztatjuk, egyelőre. Látom a kedvet, a motivációt, remélem a kondi is meglesz, mert azt ilyenkor még nem annyira láthatjuk, de jó kis szezon is lehet ez. Az újak egészen jókat mentek, én az egyiptomiban is látok kraftot, még ha éppen belé is szorult, némileg, meglátjuk. Nem tartok ott jelenleg, hogy megfogalmazzam az elvárásaimat, azt majd hagyományosan a BL előtti KP-ban, szerintem, annyi, hogy azért ezt a SEHA-serleget csak el kellene hozni, nem? Már egészen megszoktuk.
Nem feltétlen fogok szakmázni egy HC Eurofarm Pelister elleni negyeddöntő elé, mindenesetre az a helyzet, hogy miénk a második találkozó, az elsőt letolják a hazaiak egymás között, a horvát belharcnak már mindjárt vége is, és az eredmény alakulása alapján ez egy elég sima Zágráb lett, a vége 26:32 lett. Bízom benne, hogy a mi meccsünk is nagyjából ilyen lesz, aztán vasárnapra pedig már mi is ott leszünk. Ez az időpontos SEHA FF egyébként csodásan alkalmas arra, hogy felvezesse az igazi szezont, tavaly is ezt vártam és idén is ezt várom tőle, csak hogy arcon csapjon az új kezdet, hogy legyen kedvem szavazni a hétvégén all starra, hogy várjam a következő meccset. Szóval, hogy visszatérjen belém a kézilabdás vérkeringésem. Remélem meg is kapom ezt és mellé egy serleget.
Hajrá Veszprém!