Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálunk két gyerekkel az élet egyszercsak elkezdett úgy elszaladni a fejünk felett, hogy csak kapkodom a tekintetemet. A felnőttség egy átbaszás, erre már többször rájöttem, sokkal jobb volt tininek lenni, pedig aztán emlékszem, ha valaki ezt merte mondani a tizenéves énemnek, azt biztosan nem tekintettem épelméjűnek, aztán tessék. Itt van. Igaza volt. Mindenkinek. Ezen a - kisebbik iskolai beiratását erősen gyászoló, családilag pedig névnapot és még házassági évfordulót ünneplő - hétnek a végén máris itt a szezon első, kiosztásra kerülő kupája, és alátámasztván, amire fentebb célozgattam, még a kupadöntő is sietteti önmagát, hisz a sors szeszélyének köszönhetően idén már az elődöntőben megrendezésre kerül.
Milyen szörnyű ez.
Nézzük ugyanakkor a másik két résztvevő szempontjából - akik egymást gyűrhetik az elődöntőben, így valamelyikük biztosan döntőt játszhat majd -, mindkét esetben történelmi sikerként könyvelhető majd el az a teljesítmény, ez szinte biztos. Született és gyakorló veszprémiként nyilván megvan az elődöntőkben érzelmileg támogatott két csapatom, de persze a Telekom Veszprémhez értek jobban, ezt kár is tagadnom. A Fejér-B.Á.L. Veszprém vs Schieszl-Budakalász meccs egyébiránt minimum ugyanolyan izgalmasnak ígérkezik, mint a másik elődöntő, kicsit megfordult tehát a lebonyolítás, és most nem a vasárnap, hanem a szombat lesz az értelmezhető kézilabdát mutató nap a kupahétvégén.
Ezt a gondolatmenetemet megerősítendő, a programba csempészett női selejtezőt is vasárnapra tették be, hehe, ami számomra annyit jelent, hogy én, aki két kiskorú gyermekkel terveztem részt venni eme jeles eseményen, és minimum 1 órányira lakom a helyszíntől, egyelőre fingom nincs, hogyan oldom majd meg, hogy ne éfjélkor essenek ágyba azok a szerencsétlenek, de én is lássam a döntőt a helyszínen. Vagy küldjem őket haza a távolsági járattal, ahogy régen szoktuk a véletlenül elhozott/otthonhagyott dolgokat, amikor még ebben a városkában tengettem egyébként igazán tanulságos, gimnazista, koleszos éveimet? Vagy akkor inkább gyerek nélkül menjünk? De akkor hogy szeressék meg? Ehhh, nyilván azt is tudom, hogy elég nehéz megoldani a tavaszi programcsinálást, de az én szempontomból biztos hogy az lett volna a legjobb, ha betolják a női meccset délelőttre, ne adj isten szombatra, mert akit érdekel, az úgyis kimegy akkor is, és úgy kezdődhetett volna még viszonylag épeszű időben a döntő (18.00).
Na de vissza a játékhoz, az első elődöntőben érintett csapatok eddig egyszer találkoztak egymással az idén, az alapszakasz veszprémi meccsén a hazaiak 26:19-es győzelmet arattak, a visszavágóra pedig a kupa7vége utáni héten kerül majd sor. Ez persze luszart nem jelent a szombati találkozóra nézve, ezek a játszmák mindig függetlenek minden addigi elért eredménytől, hogy közhelyes legyek, itt bármi megtörténhet. Kizárólag az a biztos, hogy mindkét fél teperni fog a döntőbe jutásért, ugyanis az egy biztos európai színteret jelent jövőre, ez pedig nekünk, nézőknek, mindig jót jelent. Nyilvánvaló okok miatt szurkolok majd a kisVeszprémnek, pedig Csoknyai révén a Budakalásznak is van némi kötődése, Bendó Csabival a masszőr-székben pikantériája is, haha, de mégiscsak milyen jól nézne már ki egy kisVeszprém vs nagyVeszprém a döntőben. Ugye. Ezek az egymeccses kupamérkőzések egyébként a kisVeszprémnek nagyon fekszenek, ők már tavaly is itt voltak, és ha végignézzük, hogyan jutottak idén is idáig, akkor láthatjuk, hogy nem beszélek sületlenségeket: az utolsó két skalpjuk a Bányász és a Csurgó. Na. Kispadon ÉlesJózsi és Nándi, pályán a fiaik, kapuban Borbély Ádám, hát melyik veszprémi szurkolói szív nem dobban szabálytalant erre? Arról nincs infóm, hogy mennyire lehet komoly cél náluk a külföldi szereplés, de igazából állni kell elébe, ha ezt adja a sors. Meglátjuk, nyilván mi veszprémiek tudjuk a dolgunkat a másik elődöntőn is.
Szeged vs Veszprém
Ami elsőre beugrik, az ez a videó, tudom, hogy bajnoki alapszakaszos visszavágó, de én akkor is I-MÁ-DOM. Most már, persze.
A Telekom Veszprém mindennel együtt egész kis pofás tavaszt produkált eddig, míg a Szeged szokásához híven idejekorán búcsúzott a BL-től, én legalábbis mindenképpen egy körrel későbbre tettem a kizúgásukat, és hogy őszinte legyek, eléggé dühít is, mert mint azt már korábban valahol kifejtettem, most megint jön gondolom az ellenünk való emberkedés, talán már a kedélyek is lenyugodtak kicsit odaát, pedig paffon voltak a dolgok, ahogy én hallom, de mire a bajnoki döntőhöz érünk, biztosan le fognak, ez a tapasztalat, és ez tök igazságtalan. Mindig az van, hogy egy hónapokon át kizárólag ránk éleződött Szegedet kellene lenyomnunk úgy, hogy közben még más dolgaink is vannak.
De mindegy, megoldjuk. És most ismét leszögezem, amit már szeptemberben is aláhúztam kétszer: engem nem érdekel a kupa, nem érdekel a BL, egyedül a BAJNOKSÁG visszaszerzése érdekel. Ez a legfontosabb feladatunk idén, nálam ez a prioritás, a többi csak plusz, aminek nyilvánvalóan örülni fogok, mint majom a farkának, ha lesz, de a BAJNOKSÁG az, amiből nem tudok engedni. Az én szememben az a két meccs fogja eldönteni az egész szezonunkat.
Ettől függetlenül persze nagyon remélem, hogy kidomborodik a tavaszi formakülönbség már holnap is, mert hogy szemmel látható volt a két csapat közötti difi motivációban, sebességben, kreativitásban, csapategységben, felfogásban, az részemről vitathatatlan, sokakkal ellentétben engem nem igazán érdekelt az sem, hogy itthon nem nyertünk a Vardar ellen, mert képes vagyok rendszerben nézni, látni és értékelni a dolgokat. És összességében pedig azt látom, hogy egy olyan utat járunk, amit már nagyon régen nem toltunk, hogy próbálgatjuk a fiatalokat akár egy BL-nyolcaddöntő visszavágóján is, vagy hogy simán előkapunk egy nyitottat és ez azon túl, hogy ez nekem többet jelent a továbbjutás melletti kettős győzelem jelentőségénél, azon túl még előbb-utóbb ki is fog fizetődni. Muszáj neki, mert az elvégzett meló már csak ilyen. Kifizetődik. Szóval maradjunk csak szépen ezen az úton továbbra is, én amondó vagyok!
Egy Szeged vs Veszprém (ez a 180. találkozó, be is teszem ide a statot, forrás a hivatalos oldal és a sportstat.) persze mindig fontos, mindig pikáns, mindig van jelentősége, de ha végül súlyozni kell, akkor egyértelműen ennek van a legkevesebb. Abból a szempontból pedig mégsem, hogy egyrészt most talán össze lehetne roppantani ezt a morálisan nem teljesen stabil Szegedet annyira, hogy abból már idén komolyabb szintre ne jöjjenek vissza, ergo bármennyire is nem fontos, mégis nagyon az.
Haha, teljes paradoxon, tudom, tudom.
Másrészt pedig mi most nem ereszthetünk le, hiszen továbbra is versenyben vagyunk mindenhol, ahol van még verseny. Szeretném azt látni, amit idén tavasszal többnyire, hogy időben lép a pad a helyzetekre, hogy megfelelő mennyiségű játékidőt kap mindenki, hogy ha úgy adódik, és van rá lehetőség, jönnek a kicsik is, túl sok lehetőségünk már úgysem lesz ilyesmire, a negyeddöntő és a bajnoki döntő még valószínűleg erős lenne ugye. Szeretném látni a kinti Vardar-meccs második félidejében látott védelmünket azokkal a kapusteljesítményekkel megspékelve, szeretném látni a tudatos szélsőjátékot, szeretnék átlövéseket, az irányítóktól kevés hibát, és okos, taktikus, gyenge pontokra reagáló játékszervezést, és akkor meg is leszünk, szvsz.
Összefoglalva tehát ezt várom a holnapi naptól, egyértelmű Veszprém-fölényt, minden szinten.
Hajrá Veszprém!