Nagyon nehéz manapság viszonylagos rendben tartani a gondolatait egy világra nyitott, érdeklődő, neadjisten optimista embernek, hiszen az egész körülöttünk zajló katyvasz befolyásolja a józan ítélőképességünket, egyébként szerintem mindenkiét, igen. A legjobb, amit tehetünk ezekben a kusza, ellentmondásos időkben az talán az, hogy foglalkozunk kicsit mással is. Például kézilabdával, mert hatalmas szerencsénkre van mivel, sőt, a szezon érdemi része még csak most kezdődött el.
Nyáron, mikor az Ilic/Gulyás-duó átvette a botot Veszprémben végre reális célkitűzésnek örültek az arra fogékonyabbak. A lényeg az volt, hogy megpróbálnak létrehozni egy fenntartható folyosót a fiataloknak, ami - nyilván nem feltétlen egyenes úton, de - felvezethet a nagycsapatba, annak padjára vagy jobb esetben a kezdőjébe. Egyértelmű, hogy ez nem megy csettintésre, és ide is citálnám gyorsan azt a balatonfüred elleni ikszet, ahol egyébként éppen ez a törekvése került egy pontjába a Telekom Veszprémnek. Ezeket a pontokat én sosem fogom annyira sajnálni, mint a Bukarestben vagy éppen Ukrajnában hagyottat, vagy a Szeged és Porto által nálunk szerzettet, hogy őszinte legyek. Azt már inkább, hogy - ezek szerint a paddal együtti - vérmes reményeim ellenére a fiataljaink még nem tartanak azon a szinten, hogy meg tudjanak oldani egy ilyen éles helyzetet, Balatonfüreden. Mert nem tudták. Persze, a pad pedig szépen bele is aludt ebbe, a kapcsolás utáni belenyúlás elkésett, de ezekkel a meccsekkel lehet felépíteni a gyerekeket. Ez van, ez az ára ennek, ezt én elfogadtam, és hát azt is lássuk tisztán, hogy az alapszakasz szempontjából gyakorlatilag tökmindegy. Mint ahogy az alapszakasz is az, ugye, hiszen rengeteg példát láttunk már erre.
Kicsit ugyan elkalandozva a konkrét témától, de kapcsolódva azért megjegyezném, hogy Veszprémben egyébként is nehéz az élet, szerintem elképesztő, hogy egy esetleges Fabregas-igazolás kapcsán egyáltalán felmerülnek, ráadásul nem kis számban a következő típusú kommentek: "...már a Barcánál is többet fizetünk, pfej" (nem), "...már megint szar a kommunikáció, mert nem mi jelentettük be" (hátö, valóban nem, de mondjuk én mindig is szerettem, amikor a Barca ilyeneket hisztizik...), "...szegény Blagi/Andriska, mert akkor valakit el kell küldeni", (nos igen, így megy ez, máshogy nem nagyon lehet jövőt építeni, mindenki pedig nem mehet innen nyugdíjba, ugye...). Nyilván sarkítok kicsit, de muszáj néha, és nyilván van többezer normális hang is, akik pontosan tudják, mekkora igazolás lenne ez, és hogy ehhez kizárólag gratulálni érdemes. Kérlek, nyugtassatok meg, hogy ez a jelenség máshol is létezik, nem csak itt!
Na de, csak azért indítottam ilyen messziről, mert már régen írtam, és közben pedig történt ez és az, hogy az egyik fő gondoltamenetemet támasszam alá, magunkra vetítve, mégpedig, hogy teljesen mindegy, mi történt eddig ebben a kézilabdás évben, mert amire az emberek úgy igazán emlékeznek majd, az csak most kezdődött el. Az egyenes kieséses szakasz minden évben újraossza a szerepeket a mezőnyben, és ez nem véletlen. Ahogy ez vonatkozik ránk, úgy természetesen ellenfelünkre is, lássuk tehát mit is várhatunk a Vardar Szkopje ellen.
Hát túl sok jót nem, erre készüljünk is fel, abban az értelemben, hogy nem lesz ez könnyű menet.
Biztosan nem fognak ölbe tett kézzel asszisztálni ahhoz, hogy mi nyolcba lépjünk, ez legyen világos mindenkinek. Persze remélhetőleg mára már nincs az a játékos, vagy Veszprém-szurkoló, aki ne tudná, hogy az észak-macedón csapat sosem elég gyenge ahhoz, hogy ne legyen a továbbjutásra esélyes, én most is így állok hozzá ehhez a két mérkőzéshez. A szinte botrányos őszük után DD december végi hatalomátvétele óta toltak egy négymeccses győzelmi szériát, ami elég tiszteletre méltó, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mint ahogy DD nyilatkozatát sem, amiben van pár olyan részlet, amely abszolút korrekt, és olyan is, amelyet meg annyira nem értek. Összességében egyébként semmi rosszat nem mondott, de azért azt szögezzük le, hogy ha ő valóban olyan jól ismerné a Telekom Veszprémet, akkor még mindig a padunkon ülhetne, nem? Csaxólok, hogy nem egy idegenbeli döntetlen után kellett felállnia, hanem a bajnoki döntőben elszenvedett kettős vereség, a BL-kizúgás és főleg a teljesen tehetetlen pad látványa után, ahova másfél év alatt a kezdeti lelkesből szürkévé satnyult le szépen. Remember that? Sajnálom, Veszprémben ez sosem fért bele, és ne is férjen. Nem arról beszélek, hogy nem nyerhet ellenünk bajnokságot a Szeged, mert pont két bekezdéssel feljebb taglalom, hogy miattam Füreden is bukhatunk pontot, ha van oka és értelme, de DD veszprémi pados végének sajnos már nem sok volt, azt ismerjük be.
Na de, nem is szeretnék erre több karaktert pazarolni a szükségesnél, vannak igazságai is, és az ő szempontjából is igen pikírt lesz a párharc, hehe, de ezt már megszoktuk a Szkopje ellen. Szurkolói szempontból sosem kedveltek bennünket különösebben, hiszen nagy szögedi kapcsolódás van közöttük, de mondjuk ez meg bennünket nem zavart sosem, hehe. Kifejezetten szeretünk Szkopjébe járni, főleg egyenes kiesésesre, eléggé fel is vagyok dúlva azon, hogy nem volt épkézláb lehetőség a meccsre menésre, pozsonyi repjegy volt normális áron, de 4-5 nap kinnlétre, ami meg most nálunk egyáltalán nem fér bele. Az üzemanyagárak az egekben, és a tököm sem kívánt egyedül nekivágni Szerbiának, vezetve, pedig egy jó kis burek helyi joghurttal lecsúszna, aztán mást nem is kéne ennem. Ezt most kihagyjuk, és reménykedünk benne, hogy nagyjából olyan eredménnyel zárul majd, mint az eddigiek.
Mert jó emlékeink vannak, ez kétségtelen, de szép emlékekből nem lehet nyolc közé jutni!
Ahhoz az kell, hogy az igen kaotikusra sikerült csoportkörből valahogy kiválasszuk és átmentsük a jó teljesítményeket. Arra például nem is emlékszem, hogy meddig kéne visszalapoznom az időben, hogy átmenthető védelmet találjak, de azért nagyon bízom benne, hogy elég volt ez a három hét arra, hogy az edzőink összepattintsanak egyet, mert a kulcs az lehet. Az én szemléletemben persze ez szinte az összes meccsre ráhúzható, de ha megvizsgáljuk, hogy ez egy kétmeccses párharc, amelynek visszavágóját hazai közönség előtt játszuk, úgy máris az lett a lényegesebb dolog, hogy ne kapjunk túl sok gólt idegenben. Persze kívánhatnám azt is, hogy döntsük már el ott a továbbjutás kérdését, de ennél sokkal reálisabban látom az életet, szóval azt gondolom, hogy ez is egy baromi nehéz meccs lesz, mint az összes a Vardar ellen. Ráadásul nekünk sincs meg a stabil teljesítményünk, sőt, úgyhogy össze kell majd szorítani a fogakat rendesen, de vasárnap a nagyobbikom U11-es meccsén olyan feltámadást láthattam élőben (0:7-ről 8:7, egyáltalán nem gördülékenyen, hanem véres melóval, csapatként, mindenki kicsit hozzátevésével), hogy még mindig benne vagyok a "nincs lehetetlen" flowban.
Nem számítok különösebben szép játékra, és a sérültjeink tudatában igazából a szűk győzelemben is csak reménykedem - olyan helyzet viszont nincs, amikor én nem ezt teszem -, és ugyanezen oknál fogva szorgalmazom az értékelhető védelmet. Erre kellene most súlyozni a dolgokat, és megpróbálni minél több lerohanást intézni a hazaiak ellen, mert az átlövéseinkkel túl sok meccset eddig nem nyertünk, viszont cserébe ilyesmivel ők sem nagyon büszkélkedhetnek. Dibirov formája döntő lehet, ellenünk annyira nem szokott villogni, reméljük, ez most is így lesz, Nyokasékra és a beállókra muszáj lesz rendesen figyelni, illetve boldog lennék, ha végre nem akarnánk agyondobni egy kapust. Ristovskira amúgy is jellemző az önhergelés, ne adjunk neki okot erre.
A szélsőinkre és a belső posztok kreativitására hatalmas szükség lesz, Mahé és Petar hideg fejére szintén, talán ez a legfontosabb ma, a heteseknél szintén nagyon okosnak kell lenni, láttuk tegnap a Szeged meccsén, hogy mit jelenthet három kihagyott büntető, okuljunk belőle, ha kérhetem! A labda nélküli mozgásokra egészen rászoktunk az utóbbi két BL-meccsünkön, ezt ugyanígy folytatni kell tovább, és persze az egész tavasszal szajkózott, azokban már előrelépést is megfigyelt dolgok kellenek még majd, úgymint az időben kapuscsere, amennyiben szükséges(!!!), az időkérések helyrerakása(!!!), a jól beszúrt cserék és a felesleges hibák kiküszöbülése. Ezek nem olyan nagy dolgok, nem? Ha ezeket hozzuk jól, akkor +/- 1-2 gól lesz a vége, de mivel idegenben jó az iksz, én egy félidei, meccsvégi döntetlenre szívesen teszek.
Ma elkezdődik a szezon hátralévő része, srácok, ezek itt a fontos meccsek! Teljesen mindegy, mi volt eddig, most az van, hogy ha négy meccset megnyerünk, ott lehetünk Kölnben. Ez nem is olyan sok, nem? Pedig meg sem kell nyerni mindet.
Nem szeretnék lézengést látni, nem szeretnék nagyképűen lőtt ziccereket, heteseket, nem szeretnék nem visszafutást egy-egy esetleges hiba után, nem szeretnék direkt lassított játékot, nekünk ugyanis idén a gyors megy jobban, nem a felállt fal elleni, ezt tisztázzuk le előre. Nem szeretnék felesleges, balfasz szabálytalankodást látni védekezésben, és nem szeretnék egy szar periódus utáni kétségbeesést látni a képeken. Lehet hibázni, de ki kell javítani, és menni kell előre! Ezt a párharcot meg kell nyerni, ez legyen a fejekben, más ne! Ha senki nem alibizik, ha senki nem gondolja úgy, hogy a mez megnyerheti ezt a két meccset, akkor nekem nincs kétségem a továbbjutást illetően. Szkopjébe viszont nyerni járunk, így is álljunk hozzá ehhez, nem számolgatunk, nem taktikázgatunk, megyünk, ahogy a csövön kifér hatvan percen át, és akkor nagy baj már nem lehet!
Hajrá Veszprém!