Hózápor és napsütés váltakozott a mai veszprémi időjárásban, és talán most először kapott el valamiféle meccsláz úgy rendesen, de mondjuk nem nagyon, csak úgy óvatosan. Biztos máshogy lett volna, ha szorosabb az első meccs, de mivel messziről sem volt az, így csak a meccs izgatott fel önmagában, maga a színvonal, vagy a várható izgalmak annyira nem. Amikor megláttam a bírókat meg is nyugodtam rendesen, talán az egyetlen kritikus pont az lehetett volna ma, de mindenki készen állt a visszavágóra. Szerencsére.
Nem féltem előzetesen sem kimondani, hogy ez max. formalitás lehet, ilyen előnnyel ugyanis szinte kizárt kiesni bárhonnan, a Stromfeld egyik épületének 9. emeletéről a legsanszosabb, de hatvan perc alatt a pályán lehetetlen. Így is álltam hozzá.
Ennek megfelelő motivációt láttam a hazai csapaton is szerencsére, ráadásul Csuporka kezdett a kapuban is, aminek szintén örvendtem, még ha sok labdával nem találkozott az első percekben, ahogy annak is, hogy labdákat szereztünk, lerohantunk, gyors támadásokat vezettünk felállt fal ellen, mindkét szélső, a beálló és az átlövőink is beköszöntek. Mahé a jól leosztott labdái mellett bele-belement egy csomó félhelyzetbe, amiért kár, de leszarom, ha ezzel hozza vissza magát a kellő szintre. Ma bele kell férjen.
Az edzőmeccs filing megmaradt, sőt, kicsit fokozódott is, a nyilvánvaló motiváltság miatt elmaradoztak a faultok, ami bizonyos szempontból érthető ugyan, viszont sok értelmesnek tűnő meccsünk nem lesz gyakorolni. Mondjuk ez sem biztos, hogy annak számít. Az látszódott, hogy sokkal kevesebb gólra nem kell számítani, mint egy hete. Yahía és Sishkaryev tűnt extrán motiváltnak, és Ligi, ami a következő időszak szempontjából nekem pozitív rácsodálkozás volt, remélem meg is tartjuk ezeket a fejlődéseket, meg a játékkedvet.
Negyed óra elteltével jöttek a cserék, Petar, Zsuzsi, Moraes, a labdaosztogatással továbbra sem volt gondunk, de kívülről egy fokkal még visszafogottabbnak tűntünk. Node igazából nem is feltétlen kintről kell megnyerni ezt a meccset, de azért jó lenne látni, hogy van olyan emberünk, aki képes kintről is meccset eldönteni. Ezt most annyira nem látom, de még van is két hónapunk, hehe. Peppa megrázta magát végre, és odakínált egy átlövést, de továbbra is inkább a ziccerek kidolgozása felé irányult a támadójátékunk. A védelmünk viszont egész pofássá alakult, még ha követtünk is el közben hülyeségeket, de a Blagi/Ligi páros, kiegészülve a kettesben sokkal használhatóbbnak tűnő Moraessel most egészen konkrét védekezést mutatott be. Oda is léptek, oda is értek, és oda is piszkáltak, amikor csak kellett. 20:15 a félidő, senki nem sérült meg, ez nagy lényeg.
Tönnesen klasszikus ÁTLÖVÉSÉVEL kezdtük meg a második félidei gólgyártást, igen, köszönöm, épp ilyesmiket kértem, szipcsi-szupcsi, és a következő támadásban jött még egy. Csupor Károlynak ma nem volt világmegváltó napja, így jött Corrales, és vissza a kezdő, Mahé, Borozan, Andriska, plusz Strlek Manaskov helyére. Folytatódott a stabil védekezés, elég gyorsan könnyű gólokat szereztünk belőle, a 4. percig kellett várni a Vardar időkérésére, és a 7 a 6 ellenire, ami már kinn is csemege volt számunkra. Jól láthatóan most sem okozott gondott, nagyon helyesen törekedtünk is a gyors középkezdésre, mint ahogy az sem, hogy gyakorlatilag bármelyik irányítónk két és fél másodperc alatt hozta helyzetbe Andrást, aki nem szégyellt rengeteg gólt lőni ma.
A 40. percben tetemesre hízott az előnyünk, most 10, összesen 24 gól rengeteg, nem is láttam, hogyan lehet ez kevesebb, amit nyilván nem bántam, ugye. Aztán gyorsan elszórtunk néhány labdát, és kihagytunk egy-két ziccert, de az igazság az, hogy tökmindegy volt, nem volt jelentősége. Persze ettől még nem nézett ki jól, de lényegtelen. Makita is pályára került, szépen alá is készített Mahé átlövésének, hehe, hogy aztán a következő támadásokban ezek ketten olyan szerencsétlenkedési hadjáratba kezdjenek, amivel simán meccsbeni lőtávba hoztuk vissza őket.
Szerencsére még időben fejhez kaptunk, és ismét elkezdtünk odafigyelni, hogy a támadásban ne szórjunk el labdákat feleslegesen, így ahatgólosra olvadt előnyünk épülgetett vissza szépen. A tegnapi Kielce-kiesés után készülhetünk a Nantes ellen, illetve hát előtte még persze lesz egy kupadöntő, de alapvetően jó az irány, és jó a formaidőzítés, ezt függetlenül attól kijelenthetjük, hogy a Vardart ennyire lelketlenül, kiherélve és önmaga árnyékaként még nem igazán láthattuk két egymást követő meccsen.
De ez legyen az ő bajuk. Mi pedig inkább lőttünk annyi gólt két meccsen, amenniyt csak tudtunk, 39:30 a vége, összesítésben ez 80:57-es eredménnyel léptünk tovább, jöhet a Nantes vissza az elmaradt meccs pótlására, hehe.
Szép volt, fiúk, köszönjük szépen!