Van mit helyrehozni

Még csak két forduló ment le a csoportkörből, de máris van mit javítani a teljesítményünkön, és ezt remélhetőleg a komplett csapat - edzőstől, gyúróstól, kapusostól - átérzi. Mert ez így kevés, bírók vagy csalás ide vagy oda.

Nagyon mentem volna szeptember végi cote d'azurözni, de nem mertem megkockáztatni, hogy őszinte legyek, sőt, mindenki, aki ismeri a múltamat, csak lebeszélt róla, szóval kivételesen engedtem a józan ész nyomásának. Kétszer voltam ugyanis Montpölliében, de mindkétszer csúfos szopacs lett a vége. És mivel az utolsó hat egymás ellenit hoztuk, ráadásul hármat ebből idegenben is, én bizony nem vállaltam be a rossz ómen szerepkörét. Ha nem gond. Logikus, nem? Na ugye.

Lássuk csak az az örökmérleget, amiből az is remekül kiolvasható, hogy elég régen jártam már arra mérkőzésen.

A két csapat teljesen ellentétes múltheti teljesítményből építkezhet, a franszoák az első fordulós otthoni kudarcuk után egy breszti győzelemmel kezdhették meg a visszakapaszkodást, míg mi pedig a megtévesztően könnyed győzelem utáni csúfos hazai kudarc ellentétes hatásait vizsgálhatjuk magunkon. Hét közben nem volt meccs - illetve dehogynem, köszi Momo és Gulyi, ugye, de - az első csapatnak tehát egy teljes hét állt rendelkezésére, hogy felkészüljön az ellenfélre. Mert a Montpellier nem Zágráb, Celje vagy Breszt, akit azért illik bármikor, bárhol egy Veszprémnek.

Patrice Canayer egyébként kifejezetten a szívem csücske, a mezőny egyik legokosabb, legkiszámíthatatlanabb edzőjének tartom, szóval van mire felkészüljön DD, akinek azért ezen a szinten nincs még annyi tapasztalata. Ez ugye vitathatatlan. Persze nem szeretném elvitatni a tehetségét, sőt, nem is fogom, félreértés ne essék, de hogy ez neki most egy vizsga lesz nálam, az biztos. Nincs apelláta, ezzel a kerettel győzni kell mennünk mindenhova, akármi is történt múlt héten, bízom benne, hogy fel tudta rázni magunkat ennyire. Mert anélkül nem fog menni ma sem.

A dél-franszoák a 22. szezonjukat tolják a BL-ben és ehhez képest Patrice 24. megkezdett BL-szezonja a Montpellier élén. Huszonnegyedik. Fú, ezen folyamatosan rugózom, tudom, de egész egyszerűen irigylem, hogy ők ezt megteszik vagy megtehetik illetve meg akarják tenni, vagy nem is érdekel, hogy van ez, de a lényegen nem változtat, hogy: hagyják dolgozni az embert. Talán ez a legnagyobb fegyvere a mindenkori Montpelliernek.

De persze nekünk is van mit a pályára tegyünk.

Árpád sérülése miatt Székely Marci a keretben, bízom benne, hogy a keddi formáját utaztatta el a riviérára, mert kapus nélkül ezt a játékot nem lehet. Borozan visszatért a szülés utáni szabijából, remélem alszik éjszakánként az új gyermek, és bizonyításra éhesen lép pályára a montenegrói átlövő, mert a kinti lövések nagyon kellenek. Beállóban erősek vagyunk, de nagyon figyelni kell a bejátszásokra, mert abból azért a Kiel elég sokat profitált múlt héten. Tönne és Yaya múlt héten sem volt rossz, ha azt tudják hozni, már megleszünk, a szélsőinknek viszont muszáj lesz sokkal jobb lövőszázalékkal dolgozni ma. Ha a védelmünket Mackósajt rendesen összefogja, és időben kilépegetünk Simonetre, meg kicsi Riccárdsonra, megelőzzük az argentin osztogatásait középen, és dinamikusan leütközzük időben a játékukat, akkor megoldjuk ezt ma. Ez lesz a kulcskérdés, az biztos.

A kiutazó szurkolóknak jó strandolást és szurkolást, remélem sokkal jobb élményekkel gazdagodnak, mint én ott valaha. Itthoniaknak csak javasolni tudom a város eheti rendezvényét a várban, mégpedig a Szent Mihály-napi búcsú, amely kirakodóvásárral, meg csomó gyermeknek való programmal várja az uncsizókat.

Hajrá Veszprém!