Ma sem. Sajnos.

Azért csak elért a remegés ma is, bár egész sokáig húztam komolyabb meccsláz nélkül. Bele tudtam látni a liverpooli győzelembe is a jó jelet, ha már ott pirosak nyertek, akkor...de nem. Sajnos nem. Viszont tegnap is írtam, ma is azt gondolom, hogy nekünk ez már önmagában egy ajándék. És a Vardarnak is. Szóval előzetesen ez egy baromi happy finalnak tűnt. Amiben lesznek kemény ütésváltások, vélhetően. Lettek. Csak a happy finish maradt el. Nekünk.

Voltunk a téren, sok volt a turista, de mindegy, mert az pont nem érdekelt, amikor Pongival vonyítottuk a Nélküledet. A tegnap esti muri kiválóan sikerült amúgy, senki nem volt szomjas, és igazából mindenki meg is érkezett, voltak szakmai beszélgetések is ám, nem csak hömbölgő dödörgések. De azért időben megpattantunk ahhoz, hogy ma még utoljára életben tudjunk maradni. Ma pedig szépen beballagtunk a Dómba, ahol ma voltam először, muhaha, ma elmormoltunnk egy imát, leróttuk a fizetséget, gyújtottunk volna gyertyát is, csak az már nem volt. Az tehát legyen világos, hogy mi mindent megtettünk, ami csak tőlünk tellett. Többet nem is megyek.

A hangolódás kiválóan sikerült, a bemelegítésnél holtakat láttunk feltámadva, mondjuk valószínűleg én is akartam volna játszani az utolsó meccsemen. A szekusok is megszokták már, hogy itt vagyunk, legalábbis kilenc perccel a meccs előtt még nem cseszegettek senkit sem, hogy hova szól a jegye, úgyhogy összeállt a szektor is, lentről legalábbis így nézett ki. Természetesen macedónok ültek előttünk a sajtósorban, hogyan is lehetne máshogy, ugye, ráadásul elég motiváltnak is tűntek. Mármint, hogy ordítottak a bemutatásnál, hehe. Nem baj, jó lesz ez.

Jöjjön, aminek jönnie kell.

Rolival kezdtünk, és Tönnével, természetesen. Eléggé bele is ragadtunk az első védekezésünkbe, Karacicnak nem tűnt bibsnek a térde, amikor Blagira ráment egy-egyezni. Mahé középen, Mackósajt, Marguc és Manaskov pedig a széleken. A két átlövőnk lőtte az első két gólunkat, és mivel mindkettőnek kell is a lelki fröccs, ez nagyon pozitívnak tűnt. Egyébként a cuki kis kielceiek inkább szurkoltak a Vardarnak, mint nekünk. Kicsit idegesnek láttam a csapatokat, egész jól muzsikát a védelmünk, Dibirov például gyakorlatilag helyzet nélkül lőtte a 3. Vardar-gólt, mert odaértünnk szépen lábbal.

Remélem ezt a rohanást végig tervezzük csinálni, nem azért, mert elfáradnak, hanem mert nekünk jó ez. Mahé viszont nem volt a helyzet magaslatán sajnos, pedig pont őt gondoltam mai kulcsembernek. Remélem feljavul, van még ideje. Végre Roló is belerúgott evgy ziccerbe, hű, de kellett. 1-2-3 gólos szkopjei vezetés stabilizálódott a félidő közepére, ebben az időszakban nekik jött össze minden. A kipattanók, a kapufáról kijövő, egyszerűen minden hozzájuk pattant. Andriska góljaival tartottuk magunkat, de támadásban elég erőse Tönne környékére mentek a gyorslábúak, vagy ha nem ők, akkor Moraest tették oda. Jött is Laci, de ő sem úgy szállt be, ahogy szerette volna. Manaskov kihagyottjánál azért nem volt jó kedvem, a négyért mehetett a Vardar, és meg is csinálta. Bassza meg.

Aztán elsült a közben pályára lépő Momo keze is, igen, ezek jók. Máté jött Laci és Momo közé, be is ment a pofonért, hetes kétperc. Mahé csodásan lőtte be, ez az, gyerünk. De mivel a befutkosókra egyáltalán nem figyelünk, ők is beverték persze. Nem akar elfogyni az a 3 gól, ráadásul Terzát is kiszórták Stoilovról. Skube ott ment be, ahol akart, sajnos. Jött Laci szokásos iszonyúan fontos gólja, de válasz is volt rá rögtön, szóval nem lettünnnk beljebb. Valahol én itt a stabil -4-nél biztos, hogy kértem volna időt, valahogy helyre kell tenni a fejeket.

Egyszerűen nem láttam, hogy hogyan jövünk vissza innen, ami borzasztóan elszomorított. 15:10-nél tette le a táblát DD, remélem még nem késő. Sokat nem változott sajnos a játék képe, valahogy nem ment. Nem jött meg az extra igazából senkitől sem. Kéne az a Blagi-piros, csak akkor meg nem leszünk elegen. Tudtam, hogy Roló kelleni fog, nagyon, de az első félidőt ő sem hozta szépen. 16:11 a félidő, remélem összekaparjuk magunkat, és tolunk egy olyan félidőkezdést, amivel visszajövünk meccsbe.

És meg is csináltuk, csak az áttörés nem sikerült.

A staton is látszódott, amit érezhettünk is, nem harapott annyira a védelem, mint bármilyen tetszőleges Blagi-piros után, valahogy csak meg kellene pöcköltetni az orrunkat, hogy az az összeállás meglegyen. Árpi védegetett a szünetben, hát nem volt meggyőző a mozgása, maradjunk annyiban, de ő kezdte a második félidőt. Durva.

Hát akkor menjünk tovább, öt gól nem a világ vége.

Rögtön hat lett, sajnos, miután támadtak egy bő percet a kapunk előtt. Aztán Árpád kiszedett végre egy ziccert, de mivel nagyon okosan lefaultolták Petárt, nem tudtunk futni belőle. Szélre húzott labdából heteshez jutottunk, amit Mahé gyönyörűen bevert, ez az, már csak álljunk össze hátul. Blagi és Karacic ütközésénél majdnem azt hittem, hogy megjött a piros is, de nem, viszont Sterbik ismét kivédett egy lövést, amivel végre megszaladhattunk, majd még egy gyors gól, és máris csak kettő van közte. Nagyon küzdünk, és nagyon kellett a védés, hogy meglegyünk fejben.

Jöttek a védések, jöttek a remek ütemű összezárások, időben, abból a gyors gólok, JÖTTÜNK FEL!

A 40. percben Parrondo időt kért, mert egy gólra olvadta a szkopjei előny. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de a Vardar rengetegszer támad passzív-határon, én már többször elvettem volna tőlük a labdát. Aztán persze megint jött a hülye szabálytalanság, ehhh. Terza másodikja, és ismét elkezdett elnnyúlni a Vardar. Most megléptük Roló futtatását is emberhátrányban, és majdnem ki is védekeztük az egészet, de baszki, az a kipattanó! Dibirov köszönte is szépen. Csak nem tudtunk közelebb jönni, pedig, nagyon, nagyon mentünk. Aztán Mahé hetesével, amit Petár hurcolt ki, végre átléptük a kettőt, és ismét nyílt lett a meccs. Cupic hetesénél szépen megtáncoltatta a féllábú Árpádot, de Gajicak lehúzott góllal gyorsan válaszoltunk rá, szerencsére. A védelmünk már megvan, most már csak át kell venni a vezetést is végre. Ki kell védekezni valamit, muszáj. Andriska ziccer borzasztóan kellett volna, jajjj, remélem nem ez lesz a lendületünk darabokra törése. Utólag, az volt. Kristopans hatalmas átlövésével ismét 3 lett, nem jó, nem jó, valakitől kell még valami extra. De csak nem jött. Ahogy tegnap megérkezett Lékai és Nenadic, úgy ma nem. Vagyis de, csak még egy kicsi hiányzott volna.

A hetesek gyönyörűek ezen a meccsen, Mahé is, Cupic is tanítanivalóan lövi most ezeket, de azért reméltem nem kell belőle sokat néznem a végén.

Blagi kihagyott ziccerénél aztán kicsit eltörtem.

Egyébként esélyünk sem volt, sajnos, egy pillanatig nem vezettünk a meccsen, asszem, most nem is tudok mást mondani, csak hogy attól függetlenül borzasztóan szomorú vagyok, hogy ajándék volt ez a két nap itt. Nagyon rossz ilyen szomorúnak látni most ezt a csapatot.