Valahova - azt hiszem a KP-ba - már egyszer leírtam, hogy nincs mese, egyértelműen nyernünk kell a Montpellier ellen, sőt, már a hogyan sem mindegy. Nekem legalábbis biztosan nem. Hallom ám, ahogy felhördül a tömeg, de nyugi, mindjárt megmagyarázom.
Elképesztően kemény ősz van mögöttünk, már megint, tegyük hozzá gyorsan, egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy visszajöttünk a halál torkából, valahogy feltámadtunk hamvainkból, és ezt köszönjük, meg értékeljük, meg minden. De sajnos önmagában semmire sem elég. Még. Kell hozzá ez a győzelem is, hogy most ne is tekintsünk ennél távolabbra. Ahhoz, hogy az évet záró ünnepekre tényleg megnyugodhasson háborgó kis lelkünk, most fel kell tennünk a pontot az i-re. Bizony. Gondoljunk csak bele, a pont nélkül az i is csak egy vonal, vagy mi.
Talán most az a lehető legfontosabb dolog, hogy a fejlődési ívünk megmaradjon az utolsó meccsre. Hogy megint tudjunk lépni egyet, teljesen mindegy, mekkorát, csak előre. A mi kisebb szerencsénkre amúgy a Montpellier továbbra sem igazán találja a gödör alját, hogy felrúghassa magát, és elkezdjen kifelé kepeszteni abból a rettenetes nihilből, amibe a BL-győzelem után satnyultak bele. Na de, nekünk ez jelen pillanatban nem akkora probléma, ugyanakkor mi is elsősorban magunkkal küzdünk egy ideje, szóval nagyon kéne még egy jó meccs. Mindenkinek.
Úgyhogy folytassuk szépen a lépegetést.
Az örökmérleg meglehetősen pofás, én most sem érzem, hogy romlania kellene, annak a védelemnek, amivel Mannheimben toltuk, elégnek kell lennie a címvédő ellen. Nem hinném, hogy bárkit külön motiválni kellene, szerencsére mostanság ezzel nincsen problémánk, és egyébként még csak különösebb újdonságokat sem kell a pályára tennünk, csak ugyanazt, amit az elmúlt néhány alkalommal. Annyi volna a feladat, hogy maximális koncentrációt produkáljunk minden szinten, és akkor nem lehet baj. A ziccereket be kell vágni, a kipattanó labdákért kötelező ugrani, a védelmet az elejétől fogva megfelelő lábmunkával magas hőfokon kell tartani, mert ugyan ősszel nem ez jött le, de a címvédő képes lábbal bárkit hazavágni betörésekből. És azért, mert eddig ezt nem láthattuk, még előtörhet belőlük pont ma. Szintén szükség lesz egy kapusra, aki hozza magát, hogy tudjunk szaladni is, amikor alkalom van. Örülnék neki, ha megpróbálnánk széthúzni a francia falat, és a szélsőinket bevonnánk a felállt fal elleni játékba is, mert akkor középen is könnyebben alakulnak ki rések. Az utóbbi pár meccsen Tönnesen hozta a jobb oldalt, kéne valaki, aki a másik oldalról is felnő a feladathoz, és én egy kicsit többet próbálkoznék a kétirányítós játékkal is.
Észnél kell lennünk nagyon, ez az utolsó BL-meccs a naptári évünkben, ne csesszük el! Ha van lehetőségünk közétenni egy rendesebb különbséget, akkor tegyük csak meg, ne tököljünk, ne elégedjünk meg a kevesebbel, volt már elég gyatra meccsünk az őszi felvonásban, én a maitól elsősorban azt várom, hogy túl szoros se legyen. Több van bennünk jelenleg annál, mint hogy ez kétséges legyen.
Kicsit távolabbról nézve amúgy egyáltalán nem állunk rosszul a BL-ben, sőt, a többiek ingadozásának köszönhetően gyakorlatilag nyílt még mindig minden, persze tudom, hogy két necces meccsünk minimum lesz még tavasszal, de akkor is egész nagy haladás ennek a számolgatása ahhoz képest, hogy nem is olyan rég még simán meglegyinthetett volna bennünket a kiesés szele is. Ugye?
Nem egy szurkolóbarát időpont ez, én tudom, de rajtunk kívül kábé mindenkinek volt már vasárnapi meccse, úgyhogy tegyük oda magunkat rendesen! Bízom benne, hogy mostanra már mindenki el tudta engedni saját kis sérelmeit, itt van advent, a békesség időszaka, a szeretet ünnepe - na nem a Gino féle, hanem az eredeti - tegyük félre az utóbbi időszak heves vitáit, és lépjünk egymás felé, de legalábbis mellett annak érdekében, hogy végleg pontot tehessünk az őszi balfaszkodásokra. Mi vagyunk a Veszprém, nem engedhetjük meg magunknak, hogy hagyjuk elveszni, DD pontosan látja, hogy mi a fontos, tegyünk mi is így!
Hajrá Veszprém!