Kielce-meccs
Nem tudom, másnak e két szó mit jelent,
nekem gyomorszorító félelmet.
Csalódást, bánatot, ideget.Régóta várt BL-címünk átka,
Bárkitől, de tőled pont nem vártam,
Kielce, hozz megnyugvást mára!
Micsoda kisRadnóti tör ki belőlem néha, mi? Na jó, elnézést, beszéljünk komolyan, itt az idő, hiszen holnap visszavonhatatlanul megkezdjük idei szereplésünket a világ legfaszipántosabb csapasportjának elsőszámú sorozatában, úgyhogy nincs több mellébeszélés, nincs több takaró, ki fog derülni, hogy ez a csapat jelenleg hol tart. Mindenben. A sport ezért jó, mert az nem színház, a pályán nem tudod eladni, hogy minden rendben, ha nincs minden rendben. Ez ilyen. Ehhez nem kisebb nevű ellenfelet tolt képünkbe a sors, mint azt a Kielcét, akinek ajándékba adtuk több mint két éve a robotkart. A mi robotkarunkat. Itt az örökmérleg, hát, eléggé kilóg az a lóláb, jól látszik már csak úgy első pillantásra is, nem igaz?
Tudom, hogy nem őket kéne utálnom, és egyébként nem is utálom, ez talán nem is megfelelő szó erre a gyomorszorító félelemre, erre a megfoghatatlanul kellemetlen emléktöredékre, amit azóta érzek velük kapcsolatban. Akkor, ott, 2016 májusában annyira nem is vettem magamra, bezzeg azóta. Konkrét gyomoridegem van, ha hallom/látom/olvasom, és a lengyel barátságosság ellenére sem tudok nekik szorítani kábé soha. Esetleg, ha az ellenfél a Barca. Vagy a Kiel. De máskor soha. Azóta az is feltűnt, hogy mennyiszer volt mákjuk, meccsekkel, sorsolással, ilyesmikkel. Most viszont elég komoly negatív szériában vannak, már tavaly elkezdődött az anyagi huzavona, a felkészülés viszont példátlan sérüléshullámot okozott a játékosoknak, így elég durván elfogytak. Olyannyira, hogy kisDusit kellett hazacitálni a celjei kölcsönből, hogy egyáltalán számszerűen valamennyire meglegyenek a középső posztokon.
Ugyanakkor.
Mindez egy pillanatra se ringasson senkit hamis biztonságérzetben, az ilyen szinten megfogyatkozott csapatok jellemzően összezárnak, és huzamosabb ideig képesek erőn felül teljesíteni. A veszprémi meccsre egyébként Jurecki felépült, ő már kedden Gdyniában is játszott, ráadásul, mint azt már említettem korábban, a kapusaik meglehetősen remek szériát futnak, nagyon kell figyelni arra, hogy ne kezdjük úgy a meccset, hogy belevágjuk a ziccert a kapusba, mert akkor borzasztó nehéz helyzetet teremtünk magunknak. Talán ez az első és legfontosabb szabály.
A fontossági sorrend következő pontja a másik oldal kapuja. Muszáj az elejétől fogva egy, ha nem is kiemelkedő, de a védelmet támogató, stabil teljesítmény a veszprémi kapuból, akárki is tolja, mert anélkül manapság szoros meccs sincs, nemhogy győzelem. Ha védés nincs, semmi nincs, ez ilyen egyszerű. Persze borzasztó fontos még a védelem agresszivitása is, mert futni, futni, futni kellene, sokat. Rengeteget. Viszont ahogy elnézem, a Kielce is pont ezt tervezi, legalábbis elég sok gólt lőttek a mindhárom lengyel bajnokijukon (40, 32, 36), szóval az, hogy kinek fog ez sikerülni megint azon fog múlni, hogy kinek a kapusa véd többet/jobban. Azt hozzá sem teszem, hogy nálunk lesz hosszabb a pad, tehát elvileg tilos lassítani a játékot, azzal konkrétan tökön is szúrhatjuk magunkat, remélem nem látok rá precedenst holnap.
Párszor már leírtam idén is, például ITT, a méltatlanul alulolvasott csoportbemutatóban, de muszáj sulykolnom, átlövések nélkül nem csak átlövésgólunk nincs, hanem rendes beálló-játékunk sem, úgyhogy a legkézenfekvőbb dolog az elején ezeket erőltetni. Egyrészt olyankor még erő is bőven van, másrészt minél előbb kilépsre kényszerítjük a kettes védőket, annál több gólt tudunk lőni beállóból. Vagy szélről. Ennyire egyszerű a matek. Nagyon kellenek a kinti lövések mindkét oldalról, sőt, középről is, hogy meg lehessen bontani velük a kielce védelmét.
Mindenképpen győzelmet várok, és nem szeretném, ha szívrohamosan szoros lenne a vége, 3-4 gólnak már tudnék örülni, de az sem baj, ha több. Részemről nincs megfelelő magyarázat idén semmilyen itthon vereségre, ezt vésse bele mindenki jól az emlékezetébe, nekem abból tavaly bazira elegem lett, sőt, a leginkább a pontvesztésre sem, úgyhogy ennek fényében álljunk bele a melóba. Új szezon, új csapat, új remények, de a célok ugyanazok, szóval nincs kedvem BL16-os csapattá silányodni ezzel a kerettel és ilyen költségvetéssel, ez az idei év pedig már Ljubo szerint is az ő keze munkája, hát akkor toljuk ezerrel.
A lelátótól is kell a BL-szint, nagyon erős sorozattal kezdünk idén, tegyünk meg mindent, hogy az új játékosaink már az első meccsen megkapják azt a lelki pluszt, amiről állandóan nyilatkoznak, mutassuk meg újra, hogy mi is van itt Veszprémben! Olyan régen volt már fasza szurkolás, mármint ami tényleg tetszett, és jó is lett a vége. Jönnek kielcei szurkolók, úgyhogy a fel lesz adva a lecke. Tippelgessetek, olvassátok a KP-t, aztán 24 óra múlva reszkető gyomorral vonuljatok ki az Arénába, tegyetek félre mindent, és hajszoljuk győzelembe a fiainkat!
Hajrá Veszprém!