Amikor az LA-posztban hatgólos győzelmet vizionáltam, őszintén hittem is benne. Aztán volt némi csikicsuki a hitemmel, meg mindennel, de nem bánom. Azt viszont igen, hogy Lubo nem vállalta be a fiatalokat, tudom, hogy első meccse, és hogy Celje nem Mezőkövesd, de akkor is. Sőt, azt is tudom, hogy ezt a meccset konkrétan az régi öregek hozták (meg nyilván Máté), de akkor is. Remélem azért ezt a puhapöcsséget gyorsan levetkőzzük, nem szeretnék mindig biztosra menni, mert a játékosok egész egyszerűen nem abban fejlődnek. De nem károgok sokat ezen, nézzük, inkább mi volt a tegnapi meccsen.
Egy védekezéses cserével, Manaskovval és Marguccal a széleken kezdtünk, noha már az első támadásainktól kezdve Lékai zsenijének örülhettünk közösen, több apropót nem annyira találtunk az első félidőben. Pedig alapvetően összeszokott hatos védekezett (Manaskov volt az új), de az Ilic-Timu-Laci-Sulic belső annyira nem érezte egymást, sem a celjei támadások ütemét, hogy az elképesztő, és hát lássuk be, Roli sem húzta le a rolót, csak nyomozta a lövéseket, persze nem kapta meg a faltól sem a szokásost, de nem is nyúlt bele gyakorlatilag semmibe sem, úgy a 20. percben lehetett az első védése. Szóval a védelmünket rengeteg hiba, rossz váltás, késői fault jellemezte, nem akart összeállni a képlet sajnos, a szlovén cikk-cakkokra nem tudtunk időben reagálni, kb. ott sétáltak be gólt lőni, ahol csak akartak, ennek köszönhetően pedig abszolút megérdemelten vezették végig 1-2-3 góllal a félidőt. Támadásban viszont voltak értékelhető dolgaink, pl. Manaskov felkanyarodásból lőtt gólja, nem vagyok benne biztos, hogy azt ő így is tervezte, ugyanakkor gyorsan felismerte a lehetőséget, és be is vágta kegyetlen, vagy Blagi csodás lefordulása.
Margucra sem lehetett panasz, Lékaira sem, gyönyörű volt a félkínaiuk is, és hát Máté egészen elképesztőt tolt (9/10, ha jól emlékszem, mondjuk az új és csilli-villi ehf-honlap szerint nem volt elhibázott lövésünk a tegnapi meccsen, úgyhogy nem vagyok benne biztos, de mindegy), pont úgy húzta a csapatát, mint egy igazi klasszis, abszolút vezér volt a bajban is, amikor kellett, elvállalta, szóval kalaplengetés, muszáj lesz szereznem egy piros Lékai-mezt is, most ezt érzem. Ők hárman kaparászták össze a helyzeteinket, góljainkat a kínkeserves, vérzivaratos időkben. Amikor még nem jött meg a fal és nem fogott Mirko ugye, de egyébként itt sem aggódtam túlságosan, és ahogy néztem, senki sem. Mondjuk a hat gólban már annyira nem hittem, de Erika viszont igen, és hát több is lett. A vikingek viszont kicsit startgépbe ragadtak az első BL-meccsen, Accambraynek akkora lövése van, mint a lórúgás, most már csak el kellene találni a kaput rendesen. (18:16)
A szünet gyorsan lezavarodott, tán túl gyorsan is, kicsit benn maradtam az öltözőben, vagy kinn, mindenesetre mire visszaértem, már kiegyenlítettünk. Jött Mirko, Gajic, Ugalde, védekezésben pedig meghúztuk Terzát kettesbe, ami egyértelműen és marha gyorsan minőségi javulást eredményezett. Ahogy elkezdtük kivédekezni a támadásaikat, jöttek a könnyű gólok, később aztán már a védések is Mirkótól, azokkal pedig pillanatok alatt a nekünk megfelelő irányba terelgettük a mérkőzést. Nyilván el is fáradt a Celje, de mondhatjuk úgy is, hogy a második félidő arról szólt, hogy módszeresen bedaráltuk őket, és ezt meg is tettük elég rendesen. Nem vártam azt, hogy az első meccsen az újak ennél sokkal nagyobb szerepet kapjanak, kellett az a régi, bevált fal ahhoz, hogy időben helyretegyük a dolgokat szépen, és ez nem is akkora was ist das, szerintem. Viszont Laci idejét továbbra is sokallom, ezt nem fogja tudni hozni egész évben még akkor sem, ha most rendes alapozást kapott, egyszerűen öreg ő már az egész meccsezéshez. Terza viszont jelen pillanatban megkerülhetetlen a védelmünben, úgyhogy erőltetni kell a felfutásokban is, hogy ne legyen labdabéna, ha esetleg odakerül.
Összességében remek volt ismét Celjében nyerni (31:39), Laskot inni, jó egy ekkora tömeg részének lenni, és hát az sem utolsó szempont, hogy a szlovénkák rendicsekek, mi pedig pontokért megyünk, és el is hozzuk azokat rendszeresen. A meccs végi Ez Veszprémezés volt a kedvencem, és amúgy visszagondolva az első félidei szurkolás sem volt rossz, jó, tudom, hogy a legtöbben mozizni mennek, de aki szurkolt, az tolta rendesen -3-nál is. Mondjuk a zuhéról szívesen lemondtam volna, mert a Zlatorog előtti murrit elvitte rendesen, pedig ott jó szokott lenni minden.
Jövő szombaton folytatjuk az első hazai meccsel, érkezik a Flensburg, reméljük jó meccs lesz.