Bár továbbra is azon tűnődöm, hogy vajon milyen szokott lenni még azon kívül? Meg azon, hogy nekem aztán mindegy, ha mindenki az égen Superman jelmezt is ölt vasárnap, csak a lelátók maradjanak pirosak. Ezt üzenném a furcsa szlogenek városába és Csapszinak külön, hogy nem érdemes buszt indítania, hiszen említettem már, hogy a statisztikák azt mutatják, gyakrabban marad 5-ön belül a csapata, ha nem jönnek annyian.
Szájkarate ON, helló Kupadöntő!
Na tehát, a minket érintő sorsolás után mesterségesen megnyugtattattam magam (gyönyörű kifejezés) a nálam okosabbakkal, így mára már nagyjából minden második hullámban érkező aggodalmam szertefoszlott a Kiel elleni elődöntővel kapcsolatban. Tudjátok milyen az, amikor elsőre megörülsz, hogy nem a Barca, aztán jönnek a gondolatok, hogy basszus ezek Kölnben otthon vannak, és beugrik az egyik zebrás újságíró tavalyi vigasza is, ami sokkal jobban szegedi szlogen annál, mint hogy én nyugodt szívvel magamra aggassam, mégpedig a: nem baj, majd jövőre.
De kemény melóval mostanra felhoztam magam bizakodóra, úgyhogy most kicsit koncentráljunk másra. Mert van mire.
Nem, még nem a jegymizériára, bár arról is volna mit mondanom, csak hát belátom, hogy most sokkal fontosabb dolgaink is vannak, például szokatlanul kék, pécsi ég alatt kupát kell nyernünk vasárnap.
Pécs felett kék az ég
Bocs, de nem fogok külön az elődöntős nap elé akármit is kreálni, mert bár adom, hogy a kisebb résztvevőknek nyilván nagyon fontos a bejutás és a szereplés, de hiszem, hogy sem a Vác, sem a Mezőkövesd nem jelenthet problémát a nagyoknak. Ebből a szempontból csak a vasárnap lényeges, egyrészt ott a Vác tényleg megmutathatja magát, mint egy NB1-es ellenfél megszorongatására alkalmas kiscsapat, másrészt pedig kupadöntő, ugye. És az mindig fasza. A Mezőkövesd buszát amúgy az imént éppen az M7-en láttam, szóval úton vannak. Nekem viszont mindjárt indulnom kell egy kerti-partyra, holnap pedig már start van délre, családiasan, szóval ezt most kiteszem, oszt jólvan.
A Veszprém és a Szeged gyönyörű sorozat végén van, vagyis igazából csak a Szeged van a végén, szóval ők innentől már tényleg csak a magyar viszonyokra koncentrálhatnak. Túl sok meglepetést nem tartogathatnak a csapatok egymásnak, bár a furcsa szlogenek városában idén még nem gyűrte egymást a két csapat - majd nemsokára - de ettől függetlenül tavaly óta nem változott akkorát semelyik keret sem, hogy Pastor és Ortega ne tudja pontosan bemérni, ki mivel támadhat.
a sors ironiája, hogy a legpirosabb eget Szegeden találtam
Egy meccset nyilván mindig könnyebb megnyerni, én most is arra számítok, hogy a Pick Szeged kihegyezi magát a kupára, illetve az alapszakasz visszavágójára, de ettől függetlenül reálisnak egy Veszprém-győzelmet tartanék, azt kell mondjam. A Löwent és a Kielt meg lehetett lepni a nyitottal, mi viszont azok után készülünk rá, előreláthatólag. Márpedig ha készülünk rá, akkor nem látom azt a pontot, ahol ez a Szeged erősebb volna. Nem látom, hogy mivel tudnának komoly gondokat okozni támadásban sem, ok, Bombac varázsol majd egy párat, de meddig?
Balogh Zsoltit megsüvegeltem ebben a szezonban, de ő sem az a kaliber, amelyik át tudna lőni egy jól záró, veszprémi falat. Valószínűleg igyekeznek majd kínaizni, meg szétzilálni a falunkat sok keresztmozgással, de ez nem sikerülhet, ha normálisan felkészült és koncentrált ez a csapat. Talán annyi, hogy jobban fogjuk félteni magunkat, ami amúgy az egész szezonra igaz lesz már, de ezzel együtt kell behúznunk a hátralévő magyar vonatkozásokat. És még mielőtt elfelejtjük, a bajnokság a legfontosabb, főleg ennek az össze-vissza kavart, jövőre induló BL-lebonyolításnak az árnyékában, mert hát ki tudja. A kupát amúgy néha el lehet bukni, de ne most, szerintem. Jól van?
Tavaly több időt készülhetett egy nem ennyire harapós Pick Szeged, mielőtt jött a MK, és az sima volt viszonylag, ugyan most kevesebb veszprémit várunk a Lauber Dezső sporiba, de ezen még nem késő senkinek sem változtatnia.
Go 4 Golds, irány Pécs holnap! Vagy vasárnap.