...csak nyerni menjünk oda!
A dicsőséges félidei megérkezésem után még egy hatalmas sikert könyvelhettem el hétfőn, még azzal a gondolattal is eljátszadoztam, hogy mégis nyakamba veszem szerdán az M5-öst, és lehúzom Szegedre magam. Történt ugyanis, hogy amekkora bizonytalanságban indultunk el hétfőn a KONCERTre, - ami amúgy az eddigi legjobb DM-est volt nekem -, mert hát úristen, hogyan fog megvacsorázni/elaludni nélkülem a Matrica (utóbbit eddig csak egyszer csinálta, még októberben, azután lett belőle igazán matrica), akkora diadalmenet lett a vége, hogy hű: simán és pillanatok alatt lett a válasz a két kérdésre. Úgyhogy igazi sikerstory ez, tényleg könnybe lábadtak a pilláim, a már régóta várt szabadság és könnyűség felemelő érzése szakadt rám egyszeriben ott a Groupamában, szerintem ezt csak az értheti igazán, aki járt hasonlóan, de nem is untatom tovább a népet a családi sztorikkal. Az a lényeg, hogy már majdnem úgy volt, hogy ha ez működik, akkor lemegyek Szegedre is, na, bajnokot avatni.
Aztán tegnap reggel szembesültem a két hétig lappangó pöttyökkel a babafejen és persze a mindenének a hajlataiban. Szóval a bárányhimlőt tényleg nehezen ússza meg a kisebbik, főleg, ha agyon van nyalogatva, de hát mit mondasz egy ötévesnek? Hogy most kevésbé szeresd a hugicádat? Na mindegy, Kölnig remélhetőleg ez is leszárad, de hogy fertőzni nem fog addigra, az biztos. Viszont ezzel nyilván a szegedi tervecske bölcsőcskéjében halt el.
Attól még persze letolják a meccset, amit hazai pályán hat gombócos hátrányból vár az alapszakasz győztese. Na, pont ennyit is ért mindez.
Töcöknek tök igaza volt, amikor azt mondta, hogy jófiúk nem nyernek kupákat, ehhez a melóhoz bizony elengedhetetlen némi tudjátok mi. Csomó minden persze, de azon túl is kell egy fajta csibészség, amiből egyedül Terzában több van, mint némi túlzással a komplett Szegedben. Vezér sincs, ez is nagy igazság, ugyanakkor ha mindez lenne, az sem volna egyértelműen elég a tíz éve áhított a kék sikerhez. Nos ez a legnagyobb baj a felelőtlen ígérgetéssel, de ez egy külön történet, a lényeg részemről az, hogy hiába minden fogadkozás, idén sem nyerhet semmit Pastor és csapata.
Ehhez pedig már gyakorlatilag semmit különöset nem kell tennünk Szegeden, mindössze nagyon észnél kell lenünk, az pedig itt a tavaszi végjátékban már többször ment, mint nem ment. Úgyhogy nincs okunk az aggodalomra, oda kell menni és győzelemre kell törekedni, ez az idei bajnoki címünk kulcsa. Nyilván Szegeden bíznak a csodában, ez a dolguk, szóval biztosan forró lesz a hangulat, de ezt már mindenki megszokhatta. Egy meccs, és ennyi. Nyerni menjünk oda, akkor nem lehet baj.
Hajrá Veszprém!