Az első percekben világossá tette a Montpellier, hogy márpedig ők nem viccelnek ezzel a Kölnnel, bármelyik csoportból is jöttek. A döbbenetesen agresszív, Pálma nyakára 12 méterre pofozkodni feljáró kettesvédő mindenképpen ezt jelezte, kicsit tán meg is lepődtünk. Mindkét csapat kemény védelmet dobott fel a belső pozíciókban vért ivott emberekkel, nem véletlen, hogy először széleken alakultak ki helyzetek mind a vendég, mind a hazai oldalon. Gajicra lehetett számítani, aztán pedig elkezdtük Sulicot tömködni labdával, de keményen, és ő meg is teremtette a helyzeteket, heteseket.
Timu helyett nálunk Blago kezdett a védelemben, és hát, hogy őszinte legyek Terza mellett nem villogott konkrétan sajnos, és Terza sem, mondjuk ennyi jegelésre nem feltétlen volt okos húzás rögtön kezdőbe dobni, na persze utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének. De tényleg, ok, pofázzuk, hogy keretbe vele, meg minden, de nem úgy kell meglepetést okozni Canayernek, hogy megbontjuk az amúgy tavasszal többnyire rendesen működő védelmünket, hogy valami más legyen, mint az előző meccsen. Baszki. A nagyon gyors lábú franciák jöttek is egy-egyezni szorgalmasan, sőt, volt, hogy a szélső is begyalogolt ott köztük, középen. Eközben mi a végletekig toltuk a beállót, és mikor Nilssont már rendszeresen eltakarták, szerencsére tudtunk kintről lőni néhányat, Laci is, Pálma is szépen vágta be, muszáj volt erőltetni ezeket, hogy ne lelkesedjenek túlzottan be. Mondjuk ennek ellenére belelkeskedtek.
A félidő közepére stabilizálódott a francia előny, és nem kellett sokat várni arra sem, hogy ledolgozzák a hátrányukat, pengeélen táncoltunk sajnos olyan gyemrekded hibákat produkálva emellett, hogy például emberelőnyben két támadásunkat adtuk a kezükbe. Ez a jelenség már az itthoni meccsen is feltűnt, dühítő, hogy a mi előnyünkből ők jutnak gólhoz, ennél nagyobb hibát nem igazán tudok elképzelni, és ezt meg is ismételtük a biztonság kedvéért. Tulajdonképpen Gajicon kívül nem nagyon tudok kit mondani, aki nem maradt a saját tudásától jócskán el az első félidőben, Pálmának voltak fasza megoldásai, de ugyanígy eladott labdája is rengeteg, Lacinak elsült kétszer a keze, de nem igazán találta magát, Momo kapura sem nézett, jött Máté, és próbált kígyózni, viszont durván leszedték őt is többnyire, Mikler túl sokszor került kiszolgáltatott helyzetbe, belenyúlt néhány ziccerbe ugyan, de az ő 25%-a sem az, ami kell egy negyeddöntő visszavágóján, bakker. 15:11 volt a szünet, nyilván sokan látták már elúszni az egészet, de én még nem. Volt honnan fejlődni ugyanis, és tudtam, hogy nem engedjük el ennyivel ezt.
Nem is tettük persze, hanem produkáltunk egy szezon legjobb félidejét hirtelen.
Máté kezdett középen, Pálmával kettesben máris egy kreatívabb támadást toltak, Ugalde jött még és lőtt is gyorsan egy kipattanóból összeszedett gólt, de viszont gyorsan megkaptuk a másik oldalon, így nem csökkent a különbség. Nem sokkal később ismét Ugalde labdát szerzett, ami biztató volt nagyon az első félidő teszetosza nihiljét követően. Kellett a friss hús lelkesedése. Mirko is, Marguc is pályán találta magát, ráadásul az első meccsen Timu kiállítása után pöpecül működő fallal próbálkoztunk védekezésben - Nilssonnal középen, Pálmával kettesben - és ez egyértelműen jobban feküdt, mint bármelyik felállás az első félidőben. Ugalde nagyon régen látott formában és lendülettel vágott bele a meccsbe, éljen, éljen, ez kell ide, az ő hozzáállása át is ragadt a többiekre, és máris visszajöttünk egy gólra a 35. percre, majd pillanatok alatt fordítottunk is a meccsen.
Lékai is felfújta az orcát, harcosan bement a pofonokért, nagyon okosan, taktikusan, emberhátrányban pl. kétszer kaszaboltatta magát széjjel, míg lepörgött fél perc, de ha nem ő került helyzetbe, akkor Nilssont lepte meg egy gólpasszal ugye, a védelmünk felkeményedett, elé tudtunk nyúlni Fabregasnak, odaértünk faultolgatni a lövőket, időben összezártunk rendesen, Sulic fején láttam, hogy itt aztán most senki be nem megy, szóval a második félidőt egy teljesen más Veszprém kezdte szerencsére. A védelem felpörgetése és a szélsők erőteljes használata (fúúú az a kínai, mi?) stabilan tartotta a vezetésünket, mindenki javult egy fél klasszisnyit a szünetben, a 45. percben megvolt a 23 lőtt gól is idegenben, szóval az első félideji nagy lufasz után pályán volt a csapatunk végre.
Már csak bírni kéne.
Mirko ama védése, amikor megfogta a hirtelen ajtó-ablak helyzetbe kerülő Porte ziccerét nagyon nyugtatóan hatott az idegeimre, nem is igazán tudom, hogy miért pont annál nyugodtam meg, de ott megvolt, tényleg. Pedig még hátravolt a money time, és az nekünk nem annyira barátunk, ugye. De gondoltam, ha Nallaci el tud menni kifelé hetest érően, ha Pálma be tudja vágni a heteseket keményen, ha egy cserével hozni tudjuk a második félidőt, akkor nem lesz gond a végén sem. Alilovic dupla védése már teljesen természetesnek tűnt nekem, aztán a következő támadásban Máté megcsinálta a fölényt, Laci pedig továbbhúzta szélre, és akkor tudtam, akkor biztos lett. Nos akkor megvettem a repjegyünket. Rendhagyó módon idén gyerekkel megyek Kölnbe. A kisebbikkel. Bátor vagyok, tudom.
Úgyhogy a meccs többi történéséről gyakorlatliag fogalmam sincsen, de a második félidőből az a húsz perc, amit láttam, az a szezon menetelése volt, az biztos, így kell ezt. Lehetne itt nyögni, hogy ezt kellett volna, meg minden, de kit érdekel ez most, tényleg? Kettős győzelemmel, abszolút megérdemelten, negyedszer egymás után ott leszünk Kölnben. Ennyi a lényeg. Ráadásul kölni szempontból mi leszünk a legrutinosabb csapat, egyébként meg kb. outsiderek. Nem rossz párosítás ez. Ha nem is látszódott mindig, de azért ezt a párharcot tökéletesen a kezünkben tartottuk, pont úgy, ahogy kell. Nem szartuk össze magunkat négygólos hátrányban sem, hanem megtaláltuk a múlt heti nyerő felállást, és ezzel simán lehoztuk a meccset. Majd még jövünk addig is persze, de ennek örüljünk nagyon, mert ennek kell. Két tökéletesen ellentétes félidővel, a rázós szakaszban sem beszarva, csomó ponton úgy, ahogy az LA-ben kértem, kinn is nyertünk, végül nem is tudom, mennyire. De nem is érdekel. Yeah.