Igazi rangadó-érzése lehetett annak, aki tegnap nem csak szájat tátani, hanem tényleg szurkolósdit játszani érkezett a Veszprém Arénába. Egész konkrétan mókás helyzetet teremtett a körítés, azt például tervezni sem lehetett volna ennél jobban, amikor a két tábor a létesítmény előtti tér két bejáratára tűpontosan egyszerre érkezett meg. Mondjuk az élőzések alatti kommentek kicsit kibaszták a biztosítékot nálam, fogja már fel mindenki, hogy miről szól ez. De, márpedig mindig is lesznek (mint ahogy voltak is) nem mesekönyvbe illő nóták és rigmusok, aki ezt képtelen a helyén kezelni és elfogadni, az ne nézzen és olvasson már minket és ne járjon ilyen helyekre. Halál komolyan gondolom, a tököm tele van azzal, hogy ezt magyarázom, ez egy hagyományos sportesemény, nem tenisz, hanem kézilabda, amire jó esetben két szurkolótábor gyűlik össze. Ahogy van buzi Veszprémezés, úgy van tiszapartizás is, és felettébb érdekes nézni, ahogy ezen a helyszínen lévők gyakorlatilag nulla mértékben akadnak fenn, viszont annál többen a fotelekben. Nehogy már monitor mögül mondjátok meg, hogy mit lehet kiabálni és mit nem. Hát komolyan már, annyira unalmas ez. Egy ilyen meccshez HOZZÁTARTOZIK ez is, de. Mindkét oldalról, és ez jól is van így. Nem kell forradalmasítani a szurkolást, köszönjük szépen, így is akadnak gondok, de ez nem tartozik ide.
Mivel kiemelt sportesemény egy ilyen, a sporttörvény értelmében járnak el a szervek úgy, ahogy. Az LA-posztban is írtam, hogy mindig vicces ez, hát most is az volt, ahogy Csapcsit négy sünci kísérte a buszhoz a zászlóikért, és amikor megállt egy fél mondatra nálunk, finoman rögvest tovább noszogatták persze. Jó, értem én, majd ha beszélni szeretnénk, telefonálunk, ugye? Hehe.
És akkor beszüljünk a meccsről.
Mint ahogy elé beírtam, nekem a tétnélküli meccs sem tét nélküli a Szeged ellen, négy (vagy ennyi gólnál három is elég lett volna) góllal kellett volna nyernünk ahhoz, hogy az alapszakasz a miénk legyen, rögzítsük a tényt, hogy ez nem jött össze, úgyhogy itt és most gratulálok eme eredményhez a szögedieknek, mert nyilván a hatvanadszorra sikeresen megóvott Tbánya-meccs nem fog sok vizet zavarni ebben az egészben. Mondjuk ez is megérne egy misét, de inkább nagyvonalúan elengedem és foglalkozom magunkkal.
Mikler kezdett a kapuban, Máté középen, Rencsike kapta meg beállóban az elejét, szélen pedig Ugalde és Gasi rohangászhatott, a lövőknél nyilván nem volt kérdés, hogy ki kezd. Természetesen ismét Kopjlar és Ancsin Gabi nézhette civilben a mérkőzést, plusz a Ligetvári, Blagotinsek hármasvédő tengely is kimaradt persze. Még mielőtt valaki megkérdezné, igen, én simán kihagytam volna mondjuk Chemát vagy írd és mondd Terzicet esetleg, hogy valamelyik fiatal keretbe kerülhessen, Ligi nem lett volna rossz alternatívája a spanyolnak, nem hinném, hogy azt a 15 percet rosszabbul teljesítette volna, védekezésben pedig jóval konkrétabb segítséget jelent, de mindegy. Nem én vagyok az edző, tudom, tudom.
Az első támadásunkat Sulicnak játszottuk be, aki kissé vérszegényen ugyan, de befordult az öt méteren védekező Pumukli ölelésében, jött is a hetes és Momo, aki az elsőt még bevágta, ahogy kell. Gorbok válaszolt viszonylag gyorsan, ezzel beállítva az ellenünk általában lőtt 1-2 gólját, majd ismét következett Rencsike. A védelmünk viszonylag hamar összeállt, Gabert például csodásan radíroztuk le. Szeretném ezen a ponton jelezni, hogy döbbenetes, amiket Knézy tol közvetítés közben, kb. a harmadik percre kaptam agyvérzést, értem én, hogy a Szegednek kell szurkolni, mert régebben voltak bajnok, de ez a nyálverés azért túlzás szerintem. A fantasztikus forma, hogy 100%-osak (eddig, apám, mert nem voltak még Veszprémben, illetve hát a megóvott Tatabánya-meccs nyilván meg sem történt, ugye?) a bajnokságban, váó. WOW, de tényleg. Még jó, hogy nem élesben hallgathattam, hanem csak visszanézésben, mert a felfokozott hangulatomnak nem tett volna jót, úgy érzem. Hát én meg azt láttam az eddigiekben, hogy tavasszal ugyanúgy hullámzott a két magyar, ennyi ez. Na mindegy.
Oda-vissza szép védés következett, nem igazán volt rés a falunkon, így kikényszerített lövéseket tudott leszedni Roli, amikből ugyan mehettünk előre, de ebben a periódusban remekül zárt vissza a Szeged, ám felállt falként követtek el hülyeségeket, például a befutó Ugaldét Sostaric úgy elkísérte, hogy Máténak csak be kellett sétálnia szélen. Momo második hetese kutyaszarul sikeredett, de visszapattant a kezébe, így ismét nálunk volt a vezetés, és mivel a védelmünk továbbra is ott volt, ahol kellett, hogy legyen, elkezdtünk elnyúlni. Kikényszerített lövések, szar bejátszások jelentették a szögedi támadásokat, nekünk viszont megvoltak a ziccereink, de Sierra aranykora folytatódott, a három, majd négy gombócért ziccereket lövő Renato ziccereit szépen leszedte. Mikler sem maradt adós persze, ziccer és kipattanó-védés után Marguc lőhetett, majd Ugalde befutását váltottuk gólra Lékai gólpasszának köszönhetően. Összefoglalva az első negyedóra láttán Bandival elégedetten dörzsölgettük a tenyerünket, hogy jó lesz ez, aztán a Szemöldök 7:3-nál időt kért.
A ziccereink továbbra is jöttek, de ismét Ugalde keze remegett meg, Máté viszont pöpec dolgokat művelt, és a következő támadást elintézte maga, ahogy kell. Toltuk a befutkosásokat nagyon helyesen, egyáltalán nem volt félelmetes az az 5+1, hiszen azzal, hogy labda nélkül mozogtunk eleget, gyakorlatilag szétziláltuk a szegedi védelmet. A miénk viszont remekelt, így megjöttek a könnyű gólok is, és a huszadik percre kialakult az általam áhított hat gólos különbség. Sostaric percei következtek, kicsit túlvédekeztük a ketteseket, így szélről egymás után kétszer lehetett eredményes, de gyorsan válaszoltunk rá a másik szélen, Marguc kezével. Visszanézve amúgy üdítően sok szélsőjátékot produkáltunk, ezek élőben annyira nem maradtak meg bennem, talán mert kihagytunk eleget. Pedig az első félidőben Ugalde és Marguc is megkapta a lehetőséget. 12:7-nél aztán jött a mérkőzés fordulópontja, minden veszprémi ellensége, az érthetetlen sorcsere. SORCSERE.
Basszus, komolyan nem értem, hogy miért kell ennyire radikálisat húzni, miért nem lehet folyamatában becserélni az embereket, ha már a szabályok erre adnak lehetőséget. Miért kell még biztos előny tudatában is négy - még ha mind remek játékos is -, de hideg embert egyszerre pályára küldeni? Miért, miért, miért? A következő kérdésem pedig az volna, hogy miért kell Petit szétszopatni ezzel az átlövőséggel?? Xavi komolyan azt várja tőle, hogy bombázzon kintről, mert volt a Kiel ellen egy remek jobb2-ős teljesítménye úgy másfél éve? Akkor is betörésekből volt leginkább eredményes, Xavi miért csinál úgy, mintha jobb _átlövő lenne bármelyik hivatalosan arra a posztra igazolt cserénél? Átlövő, ismétlem. Nem játékos, mert azt aláírom én is. De ha Laci helyettesítéséről van szó, akkor olyan ember kell, akinek néha kintről is elsül a keze. Nem igaz, hogy Ancsin vagy Kopjlar ezt ne tudná jobban eladni félidőnként néhány percre. Ez a mantra is már olyan unalmas, de muszáj hajtogatnom, mert még mindig páros lábban taposunk ugyanabba a folyóba. Mint egész évben. És attól tartok, hogy ez már idén nem is lesz másképpen.
Hogy félidőben ki mondott hatásosabb beszédet az öltözőben, az az eredmény alakulásán precízen látszik.
Bánhidi befordulásával kezdődött a második játékrész, nálunk visszajött a kezdő, Ilic talán egyetlen átlövésével kezdtük meg a saját gólok gyártását, de Balogh Zsotti lendületes érkezéseivel szívósan kapaszkodott a Szeged. Visszaálltak hatosfalra a kékek, és ez a lassan, de biztosan kifingó átlövőinkkel szemben remek húzásnak bizonyult, ezt az elején még kínaival próbáltuk áthidalni, sikerült is szépen, de nyilván ezt nem lehet a végtelenségig megetetni egyetlen ellenféllel szemben sem. Viszont a másik oldal elkezdett beállóból is veszélyt jelenteni, és ezzel hirtelen nem tudtunk mit kezdeni, miközben a mi támadásaink elbátortalanodtak némiképpen, így a 35. percre kettőre zárkózott fel a Szeged.
Talán ezen a ponton kellett volna becserélni Pálmát Ilic helyére azzal, hogy lőjjön kintről a vérbe, de mi hagytuk tovább a pályán senyvedni a láthatóan beragadt kezdő lövőinket, ezt pedig a Szeged bizony büntette keményen. Lékai ugyan még villant talpról, de a többieknél kicsit kimerültek a készletek, Ilic átlövését már kis túlzással én is megfogtam volna, ez mondjuk nem menti fel Sulicot, akinek a kezébe pattant Sierra védése, hogy aztán ő is belevágja a spanyolba. Hátul is kezdtünk elfogyni, frissíteni pedig nyilván nem tudunk kit, ha két fiatal hármasvédő nézi lelátóról a meccset. Az a baj, hogy a nevezett keretet látva ez gyakorlatilag borítékolható minden meccsen, és bár biztos lesz egy-egy olyan meccs, amit Laci végig tud tolni hatvan percen át tisztességesen, de nem ez a realitás. Ezért lehet őt köpködni, csak kurvára nem érdemes.
Gyakorlatilag ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy a vége előtt három perccel még az is simán benne volt, hogy 10 sanyarú év után pontot szerezhet Veszprémben a Pick Szeged, Pálma kellett ahhoz, hogy ez ne így legyen, aki - bizony Koko - a 45. percben jöhetett újra fel, de itt egy újabb miért??? miközben Momo lövései erejüket vesztették már a félidő környékén, ugye. Édesistenem, úgy érzem magam, mint Bill Murray a Groundhog Dayben, mindig pont ugyanúgy szopjuk be. Talán most már lépni kellene valamit, nem?
Összességében az van, hogy ugyan nyertünk egy meccset, de alapszakaszt valószínűleg nem, és bár én ennek nem tulajdonítok akkora jelentőséget, mert tudom, hogy tudunk nyerni Szegeden is, ha kell, de az bazira idegesít, hogy folyton tökön szúrjuk magunkat egész évben. Hullámzik a hitem is, mint a csapat, schaffhauseni rettenetek után Flensburg elleni második félidők, aztán Szeged ellen megint két abszolút ellentét, amire csak a tök satuk nem látják a megoldást, és hát a kispadunk. Úgyhogy számomra is ez egy vereséggel felérő győzelem. Sajnos. A másik oldalon nyilván fordított mindez, ott egy győzelemmel felérő vereségről regélhetnek.
Ami jó, hogy a játékosok tudásában és rutinjában én továbbra is tudok kicsit bízni, csupán annyi kellene, hogy az alapemberek szusszanhassanak meccs közben. Ami rossz, hogy ezt Xavi kevésbé tartja fontosnak, és vagy sort cserél, amikor szerinte minden rendben, vagy egészen addig vár, amíg teljesen kifingik egy-egy ember. Ehh. Ja, és részemről a tegnap pillanata a meccs végi Óvjuk meg, óvjuk meg rigmus felcsattanása volt. És a kék majom szemöldöke.