...ide szív, fegyelem, alázat és akarat kell. Meg csapat és közönség, közösség és egység a közös cél érdekében. Ennyi ez. Ha ezeket összerakjuk, hat góllal nyerünk.
Szerda van, akkor kezdtem megírni ezt a posztot - hja, két gyermek mellett napokon átívelő program egy ilyen - szombaton rangadó és sehol egy kikaptokmintaszar, egy rém-rém-rém, egy reszkess, Szeged, hát mi van itt, kéremszépen? Jó, nekem amúgy is felmentésem van erre a szezonra, na de mások? Hol a szájkarate, egymás verbális basztatása, hiszen mindjárt itt van Magyarország egyik legnagyobb sporteseménye, egy Veszprém vs Szeged. Ha kicsi a tét, kedvem sötét, mondtuk ugye jópárszor, na már most Szeged-meccs kapcsán ez még akkor sem állja meg a helyét, ha csupán az alapszakasz végéről dönt ez a meccs. De egy Szeged elleni mindig más, mindig több, mint aminek tűnik, most is így lesz ez, kétségem sincsen. Ehhez mérten pedig tényleg hiányolom a piszkálódást, de nagyon. Én már csak ilyen hagyománytisztelő szurkoló vagyok, kellenek ezek a felvezetések, illetve kellenének. De nagyon. Erről szól ugyanis ez az egész. És nem ér besértődni a rigmusokon.
Mindkét együttes felszállóban van, illetve hát hullámzóban inkább, de a BL-csoportkört mindenki egy fasza, németek ellen hozott csodás győzelemmel fejezte be. Na persze ez semmit nem jelent a derbi szempontjából, mint ahogy az sem, hogy a Szeged hetvennyolcadszorra sikeresen megóvott Bányász elleni meccsét nem játszotta újra a héten, ahogy lett volna eredetileg, hanem eltolták valahova az áprilisi vérbe, úgyhogy nekünk kell helyretennünk a tabellát, ennyi ez. Ezen belül ezzel annyit kell foglalkoznunk, verjük meg végre őket annyival, amennyivel csak lehet. Remélem ez minimum 4, de inkább 6 gólt jelent. Pont, mint a Flensit egy hete. Rendben?
Na de hogyan csináljuk ezt?
Először is kurvanagyot kell szurkolni, talán ez a legfontosabb jelenleg, kétszázötven kék tart holnap Veszprém felé, jó lenne, ha a hangjukat majd hallani sem lehetne. Amúgy én szeretem, amikor sokan jönnek, egyrészt akkor szoktak a legnagyobbat cumizni - remélem holnap is ez lesz -, másrészt pedig kifejezetten vicces szitukat szül, amikor a sporttörvénynek köszönhető hallatlan, de amúgy a végsőkig indokolatlan szigort cselesen átjátszva tudunk csak társalogni az ép elméjű szögediekkel. Múltkor például fotóztam, és azon túl, hogy szépen végig tudtam kísérni a főszurkoló elkeveredésből (abból? vagy igazoltatás? már nem is emlékszem) fakadó elkésését, felettébb tanulságos volt hallani és összerakni, hogy egyes szituációkban mit mondanak ők és mit gondolunk mi. Hehe. Tehát a vendégek tiszteletére jó lenne, ha felhangosítanánk az Aréna eddigi hangerejét néhány decibellel, csak hogy világos legyen, hogy a közönség milyen eredményt is szeretne. Bele kell hajtani a csapatot a minél nagyobb különbségű győzelembe. Pont. Átvonulás lesz a FaJánosból, ha esik, ha fúj, ezt mindenképpen fontos lenne sokan tolni. Úgyhogy aki részt akar venni a nagy átvonulásban, az gyülekezzen az ellátóhelyen.
"A VeSzE az O-szektorral karöltve egy közös átvonulást tervez a holnapi bajnoki rangadó előtt. A gyülekező a Fajancsiban történik ahonnan a szurkolók 16:05-kor közösen indulnak el a mérkőzés helyszínére. Kérünk minél több szurkolót, hogy tegye tiszteletét a megmozduláson."
A Szeged ellen nem hinném, hogy szükséges külön motivációs tréning, minden játékosunknak tudnia kell, hogy ez sokkal fontosabb, mint a BL. De tényleg. Itt nem csak arról van szó, hogy ki nyeri az alapszakaszt, mert az elmúlt évtized számos példája mutatja, hogy tudunk mi Szegeden nyerni, amikor kell. Itt most arról van szó, hogy őrizzük a hagyományt, és vegyük komolyan annyira, amennyire csak lehet. Mutassuk meg, ki a jobb még akkor is, ha az eddigi szezon finoman szólva sem volt zökkenőmentes. Erre a meccsre figyel a kézilabdás világ, mutassuk meg nekik is, hogy senki ne kívánjon ellenfélnek bennünket. Zárjuk rövidre ezt az évet, alapozzuk meg a hazai versenyek hangulatát, ne adjunk csontot az ebnek.
Mert minek?
Nincs kétségem, hogy ha azt hozzuk, amit tudunk, akkor a végeredmény nekünk kedvez, nem csak egy meccsen, hanem összességében. Tudjuk, hogy kell megverni ezt a Szegedet, csak nézzük meg a tavalyi meccseinket, ennyivel előrébb is vagyunk, annyi szent. Hogy van mit nézni. Ők csak az októberi meccset elemezhetik ebből a szempontból, több babér ugyanis nem nagyon termett, ha pedig abból indulunk ki, mi kizárólag javulni tudunk ahhoz a teljesítményhez képest.
És javulunk is.
Nagyon fontosak lesznek a hatékony átlövések, a Szeged elég rendesen összerakta a védelmét, és biztosan harapni is fognak keményen, de mi tudjuk, mi az ellenszer arra az 5+1-re Kálmánnal az ékben, és emberünk is van hozzá bőven. Ha nyitottal kezdenek, az Máté és Chema terepe (ha pedig zárttal kezdenek, akkor Pálma csattanó csuklója is jöhet, szépen rápihent erre a tavaszra, bízom benne, hogy végre tol egy emlékezetest), az ő dolguk rést találni, a hónok alatt, testek mellett beandjelkovicozni ugye. Bontsuk szét azt a falat, nyilván nem lesz egyszerű, de Andriska vagy Rencsi könyökével azért lehet mit kezdeni. A zárásba aztán érkezhetnek a lövők, remélem hatvan percig kitartó nagy lendülettel, és azzal kezdik a meccset, hogy változtatnak a jól bevált lövéseiken. Ez bazi nehéz, tudom, de ez itt a Szeged, játszunk velük évente ötször, nincsenek titkok, nincsenek meglepetések. Alapvetően.
Mégis annak a csapata fog holnap nyerni, aki vagy képes lesz újat húzni, vagy aki a már kipróbált technikát képes tökéletesen hozni hatvan percen át. Mi tudjuk, hogy mi kell a Szeged ellen. Kell egy pöpecül működő hatosfal, olyan, ami az átlövéseknek nem enged teret, de eközben visszalép a beállóra is, amikor szükséges. Olyan, ami fölött Gorbok/Buntic/Bodó/Zsoltika nem lát át egyszerűen. Olyan, amelyik úgy működik együtt a kapussal, hogy abból nézeteltérés ne legyen, hogy melyik sarok kinek a felelőssége. Olyan, amelyik megfojtja az átlövéseket. Ha ez megvan, akkor arra kell figyelni középen, hogy a súlypont-süllyedéses törpicsek közbelövései ne könyöknél menjenek el, hanem rogyasszunk le az ő szintjére és akár felkarral is, de sáncoljunk bele a lövéseibe. Skube táncolásaira ki kell hegyezni az érzékszerveket, nem árt tisztában lenni vele, hogy ami neki három lépés, az az átlagnak 1, ergo nem kell testcselre elindulni, és akkor ott fog toporogni Timu vagy Laci mellkasába ütközve, egyhelyben. Előttem is van a jelenet. Ebből a szempontból Obranovictól jobban tartok, de bízom benne, hogy Pastor túl sok időt nem ad neki most sem. Akire még muszáj lesz figyelni, az Kálmán, természetesen. Biztos, hogy fognak kínaizni BaloghZsottival, a labda nélkül beinduló kopasz tuti, hogy ezt jelenti majd, de Jónásra amúgy is ki kell élezni a vele szemben védekező Gasit/Gajicot/Gulyit rendesen. És ami még fontos, hogy csírájában kell elfojtani az ő lerohanásaikat, amelyek javarészt a svédre fejeződnek be, mert neki azért nem fog megremegni a keze.
Elsősorban ezért lesz, mint mindig, most is sorsdöntő a ziccerek, hetesek értékesítése. Hogy ne futhasson a langaléta svéd előre. A kapubán álló kopasz spanyolnak láthatóan jót tesz a verseny hiánya, meg kellene törni ezt a lendületét. Okos, a testéhez közel helyezett vagy a lába közé irányuló lövésekkel, magabiztos hetesekkel kell lehoznunk ezt a meccset, nyilván aki ezekben kevesebbet ront, az nyer. Nem néztem statisztikát, de szerintem az európai élmezőny két legszarabb hetesértékesítéssel rendelkező csapata csap most össze, erről pedig ez a már klasszikussá vált öröbecsű jut az eszembe.
Van annak valami szürreális bája, ahogy GálGyuszkó Vujint nyugtatgatja, nem csak emiatt, de ez a videó az egyik legmaradandóbb liblingem abból az időszakból, ennek láttán képes vagyok egymás után akár hatszor is könnyesre röhögni magam, imádom. De tényleg. Szerintem sokan vagyunk így ezzel, na de vissza a mába.
Fújjuk fel az orcánkat kollektíven, szükség lesz holnap mindenkire, egy csapatra, egy edzőre, és egy olyan közönségre, amit a jobb napokon megemlegetnek. Nincs lazsálás, nincs alibi, ez az A MECCS, amit mindenképpen és egyértelműen nyernünk kell. Ha ez sikerül, mindenki elfelejti majd az eddigi bukdácsolást, ha ezt hozzuk úgy, ahogy leírtam, akkor megnyílik végre tényleg az a bizonyos tavaszi fejezet. Akkor minden rossz elmúlik és mindenki hinni fog akármiben. Akár még abban is, igen. Ez a meccs a kulcs, és én hiszem, hogy képesek leszünk megcsinálni közösen. Hat gólos győzelem. Ennyit kérek, srácok. Nem kevés, de nem is lehetetlen. Tudom, hogy elég a négy is, de én mégis hatot kérek, mert az lenne balzsam a lelkemnek. Hatot és hitet.
Hajrá Veszprém!