Őszintén megvallom, kissé félve öltöttem fel a kedvenc, fekete, Lékai-mezemet, pedig remekül slankít, viszont eddig kizárólag vesztes, fontos meccsen pompáztam benne. Sőt, pompáztam benne úgy is, hogy még csak meccsen sem voltam, hanem ezzel egyidőben leszoptunk Szegeden. Úgyhogy gondolom érthető, hogy miért volt nagy cidri felvennem, de nem akartam annyiban hagyni, és elkönyvelni, hogy ez egy kikapós mez, mert annál sokkal nagyobb liblingem. Felfújtam tehát az orcámat nyerősre, és igyekeztem magabiztosságot sugározva győzelmet jósolni, amikor valaki kérdezte, hogy na mi lesz.
És hát így is lett.
Az LA-poszt címében már ott volt a lényeg, hogy szerintem mi is lesz a fontos ezen a mérkőzésen, örömmel újságolom, hogy összességében minden pontot kipipált a csapat szépen. Nyertünk is, ugye. Momo végre az összes hetest ellentmondást nem tűrően vágta be, jó volt nézni, hogy milyen változatos lövésekkel (és amúgy kintről is remek volt, éljen, éljen), meg hogy mennyire örült nekik persze, a ziccereket régen látott százalékban értékesítettük, és a kipattanókért is csúsztunk, amikor csak kellett. A második félidőben. Mert azért nem volt az egész meccs volt ilyen habos-babos, csak a második félidő, így pedig a végére alakult ki a nekünk kedvező legnagyobb különbség, szerencsére.
Xavi Mátéval kezdett, aminek örültem, mert igazán megérdemli az elsőszámú irányító titulust, igazából már hónapok óta precízen tolja, eltűnt a végletes hullámzás, ami jellemezte, helyette kiegyensúlyozott formát mutat, olyat, mintha a hebrencskedését elnőtte volna itt időközben, és ezt nagyon jó látnom nekem, aki mindig is bízott benne. Oh, hát igen, hős vagyok, tudom. Szerencsére mostanra ez már világos nagyjából mindenkinek, és hálistennek Pálma visszatértével sem azzal nyitottunk, hogy őt visszatoljuk a padra, mekkora baromság is lenne. Ami még érdekes volt, az a kapus kérdésköre, hát a felvezetőben ajnároztam egy Rolisat, hogy aztán ma hozzon egy semmilyet, de nem baj. Az első félidő gyakorlatilag kapusok nélkül zajlott, elég, ha csak annyit mondok, hogy a kezdő pár (Mikler, Andersson) 11% illetve 17%-on zárta a találkozót. Nem hinném, hogy ezt nagyon kéne magyarázni, a fal most nem érezte Rolót és viszont, van ez így, majd legközelebb. Mondjuk a másik oldalon az öreg is csak a hosszú alsóba küldött lövetek elé feküdt keresztbe, ahogy máshova tettük, az bement, szóval tényleg nem a védésekről szólt a meccs eleje. Aztán kapust cseréltünk, és Mirkonál is kitavaszodott végre.
Néhány bizonytalanságból adódó hibánk után szétrohantak bennünket - ahogy azt várni is lehetett - a visszarendeződésünk viszont finoman sem felelt meg az elvárhatónak, így teljesen megérdemelten vezettek sokáig a vendégek. Többször is megesett, hogy vagy hárman támadtuk le a labdás embert nagy lelkesen, míg mögénk gyalogolt mondjuk Svan, és nyilván sima ziccerbe is került rögvest. Az akarattal, a motivációval már itt sem volt probléma, de volt némi fejetlenség a szervezésben. Volt, hogy hárommal vezettek - az amúgy összességében egész jó szurkolás persze ekkor volt a legcsendesebb, de mindegy - de nem omlottunk össze, hanem NalLaci vezírkedésével, Nilsson és Máté góljaival átvettük a vezetést a jó ritmusú meccsen, mondjuk sokáig nem örülhettünk ennek, mert miután felrobbant a csarnok, Ljubo nyomban időt kért, és visszafordították az egészet. A mélypont a kettős emberelőnyünk elherdálása körül volt, de ki emlékszik már erre.
Visszagondolva a meccs fordulópontja Mirko hetesvédése volt, annak ellenére, hogy utána jött a szünet (17:18), illetve nyilván az öltözőben is hasznos dolgok hangozhattak el, hiszen a második játékrészt 17:10-re nyertük meg. A védelmünk összeállt, Pálma jelenléte miatt Ilic pihizhetett valamelyest, így maradt benne kraft lődözni még a félidő vége felé is, és hát ez bizony kell. Hátsó teljesítményünknek köszönhetően Marguc tudott szaladni és gólokat lőni könnyen, sőt, Gergő is, Sulic is, és ráadásul mindenki bevágta a helyzetét, így gyakorlatilag álomszerű második félidőt produkáltunk egyszerűen. Mirko fogott mindent (43%), a védelem szétszedte őket, támadásban pedig az ennek köszönhetően duzzadó önbizalmunk lenyomata ott volt minden elképzelésünkben. Vagyis hát voltak elképzelés nélküli megoldásaink is, persze, de valahogy még ezekből is jól jöttünk ki, ergo a vártnál nagyobb arányú, végre tényleg előremutató és meggyőző második félidőt toltunk nem is akárkik ellen. A vége 34:28, és ez egy gyönyörű 34:28. Mindenki a helyén volt, Xavi is szépen tette a dolgát, most már tartsuk meg ezt a játékot.
Mindez amúgy azt jelenti, hogy harmadikak vagyunk, tehát - hacsak nem szarik bele a Vardar a ventillátorunkba - az igen közeli Zágrábba mehetünk egyenes kieséses első felvonásra, ami nem rossz, tekintve, hogy sok szurkoló tudna menni. Amennyi szokott.
Szép volt, fiúk, köszönjük, várjuk a folytatást! Most jön egy Szeged elleni kiugró, ráadásul úgy, hogy mindkét csapat fasza utolsó csoportmeccset tolt, szóval jó lesz a szombat.