A címnél jobban talán nem is lehetne összefoglalni röviden, hogy mi történt a Palauban, abban mondjuk legalább kicsit segített, hogy gyorsan feldolgozzam az itthon maradásomat. Tévedtem az LA-posztban sajnos, ugyanolyan esélytelenek voltunk most is, mint máskor, egy pillanatig nem állt nekünk ez a meccs, és bár a pályán akarni mindenki akart, ez akkora nyőgésbe állt végül össze, hogy csak úgy zuhant. Tulajdonképpen szörnyű volt nézni, még jó, hogy nem volt #MOTW.
Meglehetősen őrült tempóban kezdődött a meccs, és gyakorlatilag olyan is maradt végig. Bődületes hibákat mutattak be a csapatok, miközben nyomokban elképesztő védekezést láthattunk hosszabb-rövidebb időszakokra, hol itt, hol ott, de sajnos a Barcáé volt a tartósan jobb. AncsinGabi első lövése eléggé lecsúszott, a kapu fölé ment vagy egy méterrel, majd a lefutó játékos még a székről is lefordult, úgyhogy belém is állt a levegő, hogy ne, csak ez meg ne fogja most nagyon. Aztán volt még egy elhibázott ziccere is, és Xavi le is kapta. Mirko elég jól kezdett a kapunkban, Sulic beállóban, Pálma irányítóban, két szélen pedig Gasi és Ugalde.
A Barca talált először rést a falunkon, Kiro majd Jallouz ment fel jó messziről, hogy bevágják a labdát a hálóba, de aztán gyorsan válaszoltunk rá először beállóból, aztán pedig átlövésből végre Ilic. Egyébként végig megvoltak a helyzeteink, de döbbenetes labdákat vágtunk bele Vargasba, jó, persze Mirko (később pedig Roló) is belenyúlt ebbe-abba, de a mi hibáink nyilván sokkal jobban bosszantottak. Konkrétan női meccsre hajazott az egész annyira amatőr dolgokat művelt mindkét csapat, de mi azért jobban. Már az első negyedórában az is kiderült, hogy ismét baromi gyorsak, belefért nekik, hogy Vargas hosszában többször túltolta az indításokat, gondolom mert vissza azért visszaértünk velük általában, ezért kicsit a szélsőik elé próbálta varázsolni a labdát, ezek így nálunk maradtak, de ez sem sokat segített, na.
Talán attól zavarodtunk teljesen össze, hogy Ugalde elkezdte beledobálni Vargasba a ziccereket vagy amikor Sulicot kizavarták támadásból kétpercre. De valahol ekkortájt úgy elvesztettük a fonalat, hogy csak a második félidő közepén lett újra meg, ezzel pedig a Barca már az első félidő dereka környékén megnyerte ezt a meccset. Az öt-hat gól ugyanis, amivel már akkor vezettek, végzetes egy ilyen mérkőzésen. Ennyit nem lehet megfordítani a gránátosok ellen sehol sem, otthonukban pedig végképp nem. Kizárt. És még el is csesztek vagy három üreskapusat.
A második félidőt aztán Rolóval a kapuban kezdtük, amivel végre egy szokásos hülyeséget elengedtünk - remélem végleg -, konkrétan a meccs közbeni kapus cserebere tabuját. És működött is, kellett ugyan pár perc Rolónak és a védelemnek, de aztán utóbbi felállt rendesen ezzel pedig életben tartotta a reményt, hogy nem náspángolnak bennünket annyira el. Mert a fordítást még akkor sem éreztem benne, amikor Miklet elkezdett megfogni mindent. Mellette még Andriska és Gajic, akit maradéktalanul dicsérni lehet, Pálma próbált élni és voltak, labdái meg villanásai, de nagyon megfojtotta a katalán fal, Chemának másodpercei, Momonak is egy-két villanása (kihagyott hetese!!!!4!!!4!!!444), és Ancsinnak is, miután visszajött leváltani a teljesen vak Kopljart, de ennyi. Őt talán előbb is vissza lehetett volna hozni és hát Máté is marhára jól jött volna, a múltkor már láttuk, hogy Ugaldét is tudta volna tehermentesíteni, illetve középen is bőven elfért volna, ott sem volt olyan teljesítmény, ami indokolta volna az ő nulla percét. Na mindegy.
De ez így kevés. Baromi kevés akkor, ha komolyan gondoljuk akárcsak Kölnt is, nemhogy a BL-győzelmet ugye. Három góllal Barcelonában persze ki lehet kapni, nem is ez a lényeg, de hogy baromi sokat kell fejlődni, az vitathatatlan. Hogy ezt képesek vagyunk-e megtenni, na az a jelenlegi legnagyobb kérdés. Összességében egy nagyon csúnya, sok hibás, kevéssé élvezhető meccsen ránk nézve hízelgő vállalható végeredmény (26:23) született, viszont tuti nem találunk olyan veszprémit, aki ezzel elégedett. Sajnos nem törtünk átkot, nem győztünk le mumust, minden maradt a régiben.
Mindenkinek jó utat a hétfői hazafelé, a szurkolás fasza volt, azon semmi sem múlt!