A Kielce és nyilván Jurecki csodálatos mennybemenetele után hatalmas rohanásba kezdtünk, hogy kimenjen a poszt is, meg minden szükségletet kielégíteni tudjak, és visszaérjek a helyemre a kezdés előtt minimum negyed órával. Ez leírva tök egyszerűnek tűnik, de olyan 150 lépcsőt és úgy 800 métert jelent pontosan, tömegben laptoppal, vízzel, ilyesmikkel egyensúlyozva. Nem mártírkodni akarok, csak felvezetem, hogy miért nincs időm izgulni sem konkrétan. Az idén már szinte megszokott, fontos meccs előtti állapotot produkáltam, szokatlanul nyugodt voltam. Szpojlereztem kicsit azok között, akiknek adok a szavára, és hát nem voltam egyedül ezzel, maradjunk annyiban.
Nemsokára kiderül, hogy ez jó megérzés-e vagy valami egészen más nálam.
A show ismét szép volt, legalábbis abban a három pillanatban, amíg felnéztem a monitoromból tetszett, a bemutatás lement zavartalanul, senki nem esett el, és a rengeteg magyar hangja is jól szólt.
Pálma állt oda a kezdéshez, nagyon helyesen, Mirko kapuban, Marguc és Ugalde a két szélen, Nilsson beállóban, a két lövő pedig Nallaci, Momo, természetesen. Az, hogy lehúztuk szélre az első támadásunkat jó érzéssel töltött el. De ez gyorsan elmúlt, sajnos gyorsan jött a válasz Duvnjak átlövéséből, és az eléggé kitámadó kieli védelem meg is zavarta az erőnket, labdaeladásunkat aztán góllal büntették persze. Máris vezettek, és Laci lövésébe is beleért egy ember, így gyorsan kettőre növelték az előnyüket. Landin sajnos nem aludt az elejébe bele, labdákat adtunk el, ráadásul még mellé is lőttünk beállóból, úgyhogy nem kezdődött túl jól a találkozó. Azért nem izgultam, amiért végignéztem ezt az évet: mert rengeteg ilyen meccskezdést produkáltunk ebben az évben.
Sorozatosan sáncolták le a lövőinket, muszáj lesz szélről villantani rövidesen, ha akarunk valamit ugye. A kieli emberhátrányt aztán jól kezeltük, gyorsan visszajöttünk 1re a háromból, és a védekezést is összetákoltuk tíz perc alatt, ebből pedig kiszedtük a pozitívat, Momo lőtte át végre a falat. Nagyot szólt az Építők a Lanxessban, két szektor alja egy nagy B-középbe olvadt, lentről ilyen tisztán még sosem hallottam a szurkolásunkat. Sikeres volt a tavalyi jegyes akció, jelentsük ki tehát nyugodtan. Harapott a falunk végre, mögötte pedig Mirko is egyre stabilabb lett, de támadásban kicsit mintha ismét beragadtunk volna. Ordított bennem egy gyerek, hogy ne Duvnjakot akarjuk már átlőni, húzzuk le szélre a szarba, mert középen egyelőre még nagyon ott vannak. Aztán védekezésben is sikerült két kétpercet összeszednünk 20 másodperc alatt, amiből nyilván fordítottak a németek egy pillanat alatt. Hát ha Mohács kell, most újra itt van. Xavi időt is kért, de még így is tizenhat secet kellett eltöltenünk kettős hátrányban.
Sliskovic a pályán és gyorsan bele is indulócselezett a falba, de visszazártunk, így nem kaptunk gólt gyorsan, viszont az éppen visszatérő Timut tették ki a következő kétpercére, na ez nagyobb para. De igen, megoldottuk a védekezést így is, és mi lőttünk gólt Mohács után nem sokkal. Ismét egál a 18. percben, igaz, hogy még másfél perc hátrányban. Wiencek kiállításával viszont gyorsan megvoltunk ugyanannyian, egy gyönyörű előkészítést követően Momo vágta Landin hosszú alsójába, majd újra ugyanoda. Duvnjakot kellene kiszedni, amit meg is tettünk, mondjuk csak a Kiel hátrányának tudatában, pedig amúgy sem hiszem, hogy ártana.
Vujin lendületből érkező góljával lett egál újra, majd szélről vették át a vezetést, miközben mi ismét visszaléptünk a vagy erőtlen lövés vagy fogalmatlan támadási kategóriába, így megint a szélsőkre hagyatkoztunk, szerencsére, mert Ugalde szépen visszapattintotta az elröppenő Landin mellé rövidre. Ismét Marko csinált, de most hetest, és Xavi a következő támadásban hozta Chemát, miközben Ilicnek is pihit adott, de nem eleget sajna, mert a hetesre beugrást belevágta Landinba. Ezen a ponton amúgy kissé elbizonytalanodtam.
Felelőtlenek voltunk hátul, Sulic kiugrálását Dissinger büntette meg keményen góllal, de támadásban is elemi hibákat vétettünk sajnos, ezt pedig nem lehet itt és most, maradjunk annyiban. Bárhol belefért egész évben, de nem itt. Három gólos hátrányban mehettünk szünetre, konkrétan, mint a legrosszabb álmaimban.
Roli jött a kapuba, Geri szélre, és az első védekezésünk olyan is volt, ahogyan annak lennie kell, kapufa után mi támadhattunk azért, hogy dolgozhassuk lefelé a hátrányunkat. Nilsson befordulást követő hetest Gasi pattintotta kapuba, már csak -2. Pálma lövései sajnos nem azok voltak, amilyenekkel meccset nyerünk, szél, szél, szél, gondoltam egyre erősebben magamban. De a védelmünk most remekül zárt, feljebb toltuk a hármasainkat, nyakára jártunk az összes lövőnek, máris egyenlítési lehetőség előtt találtuk magunkat. Roló olvasta Marko lövését, majd valahogy leszenvedtük szélre azt a rohadt labdát, és Geri egyenlített ki végül nagyon okosan. Na ez védelem most, amit láthatunk, ezt kéne valahogy tartani. Hat perce van kieli gólcsend, már csak 24 ilyen kell valahogyan. A vezetést végül egy szintén elképesztő védekezést követő Gasi-indulás hozta meg, és a következő támadásunkat ismét hidevérrel húztuk le a a szélen ragadt Momonak. Nem kaptunk gólt a második félidőben, Roli remekül szállt be, a védelem harapott, Gislason időt kért.
Wiencek törte meg a kieli gólcsendet egy szép befordulással, de válaszoltunk nyomban, Nilsson gólját ugyan elvették, Landin pedig belerúgott Ilic bombájába, de gól. Támadásban kellene jobban figyelni, a hátsó rész megvan, azt csak tartani kell. SZÉL, GERGŐŐŐ, na ezért könyörögtem az első félidőben, ha szélről, hát onnan kell Kielt-verni ma. Mátét mondjuk kicsit hiányoltam, de annyira törékeny volt ez az állapot, hogy nem hangosan. A második kimaradt hetesünkért remélem nem kell senkit dorgálnom majd.
Összebb szedte a Kiel is a védelmét, és Landin bravúrjaiból kiinduló lerohanással kiegyenlítettek pillanatok alatt, Geri befutását is kiszedte, de nem szabad, hogy ez megtörjön bennünket, és Marguc nem is hagyta, labdacsenés után vágtázott egyedül, szemben Landinnal, újra mentünk egy góllal, de Vujin jött lendületből, mi pedig elszámoltuk magunkat, senki nem állt az útjába. Hatalmas hangorkánban fordultunk a meccs hajrájára, ez is ugyanolyan izgalmakat ígért, mint az előző, ez is csodás a kézilabdában. Tök mindegy, mi volt egész évben, itt már csak két meccs és négy csapat van.
Az emberelőnyt aztán újra sikerült elbalfaszkodnunk, hát azt nehezen emésztettem meg maradjunk annyiban, hogy bent passzolgattunk, majd sáncoltattuk le magunkat, hogy aztán a szegedi bénázáshoz mérhető belemenést produkáljunk hatan, hú, azon eléggé kivoltam. De kivédekeztük a következőt, aztán pedig hetesig húztuk a támadásunkat, és újra nálunk volt az előny kilenc perccel a vége előtt. Nem tudom, hányszor hibáztunk bele banálisat a végjátékba, de nagyon soknak éreztem, túl soknak. Természetesen a technika is meghalt a mi meccsünk végére, csak nyomoztuk, hogy még hány perc van. Kitisztult a kép, és láttuk, hogy döntetlennel fordulunk a money-timera. A második félidőben először egy Landin védés utáni lerohanásból a Kiel vette át a vezetést, ez pedig ijesztő volt a meccs ezen időszakában, de beszerencsétlenkedtük beállóba, így hetest vághattunk újra.
Szörnyű volt nézni, ahogy elbasszuk a labdáinkat, hiába tettük össze a védekezést a második félidőre, ez egész egyszerűen a győzelemre nem volt elég. De a hosszabbításra megint visszahoztuk a meccset a pokol hatodik bugyrából valahonnan, hát nem mondom, most már azért kurvára izgultam. Akart a fene, maradjunk annyiban.
Mondjuk 59 percig hosszabbítást sem akartam.
Egy lendületben már rendes, de amúgy olvasható Nallaci lövéssel indítottunk, de a védekezést ott folytatuk, ahol abbahagytuk, úgyhogy mi szereztünk előnyt Pálma kitámasztásával. Duvnjak viszont pillanatok alatt egalizált sajna Roli támaszkodó lábához csattanóval, mindenki minden labdáért kúszott-mászott, igazi FinalFour-hangulatban. Végre Ivan lövése is beakadt, remélem ez megadja neki a kellő önbizalmat. Roli tolta fölé Marko lövését végre, majd Ivan tényleg megtáltosodott, mert berakta a másodikat, így kétgólos előnnyel cserélhettünk térfelet a zebrákkal.
Mikler védés után Gasi keze remegett meg sajna, így nem tudtuk eldönteni ezt a meccset a hosszabbítás hatodikjában, hanem csak az ezt követő tökéletes Laci-védekezés után egy Ugalde rohanásával, aztán pedig Pálma góljával. És a védekezéssel. Hú.
BL-döntő, és úgy, ahogy egész évben nyertük a meccseinket. Tegye fel a kezét, aki az 58. percben egy kanyinál többet tett volna ránk. Na ők azok, akik figyelnek és ismerik az ezévi történetünket. A halál torkából hoztuk vissza hosszabbításra, hogy aztán egy közel tökéletes 10 percet követően döntőbe jussunk végül abszolút megérdemelten. Nem teszem fel a kérdést, hogy minek kell nekünk Mohács, mert már megszoktam, hogy kell. Kicsit erős volt így végigizgulnom és ordítanom, főleg mert _benito is tök hiányzott mellőlem, de hát mindegy. Gasper halvérű Marguc, Gergő, Ugalde, Pálma, Momo, Mikler így első körben a sok kiemeltem, de igazából ezt csapatként hoztuk vissza, again. Sliskovic a bénázás után összeszedte magát, hogy két góljával meccset döntsön végül el, Laci amilyen bizonytalan volt elöl, hátul annyira mutatott tökéleteset, Nilsson zsír volt, Sulic is Chema is, Máté pedig hiányzott nekem. Volt olyan időszaka a meccsnek, amikor hoztam volna, de ha ő nyeri meg a holnapit GulyásPetivel, akkor tökéletesen elégedett leszek.
A többit majd holnap, képek kicsit később.