Hozzám képest főleg egészen meglepő fegyelemmel, már kezdés előtt jócskán, egy órával benn ültem a helyemen, ennek mondjuk leginkább gyakorlati okai voltak, pl. hogy ne kelljen az emberrengetegen átverekednem magam a kezdés előtt nem sokkal, mert az lehet akár veszélyes is ugye. Úgyhogy szépen végignéztem, ahogy feltöltődik ez a gyönyőrű csarnok elsősorban lengyel hangos szurkolókkal, de PSG-s öltözetet is rengeteget láttunk, nyilvánvalóan.
A meccs előtti show-k idejére idén először bezárják az ajtókat, nem lehet bejönni sem kimenni alatta, amivel jobb számolni a holnapi napra. Az első elődöntő előtti is egész elképesztő volt, de ezt már megszokhattuk Kölnben, nagyon értenek ezek a látványos show összerakásához, a döntő előtt ismét valami hatalmas durranásra számítok. De mégsincs annál fontosabb, mint hogy PSG vagy Kielce? Ez itt a kérdés, és hát azt ugye nem kell mondanom, hogy kinek szurkol a komplett magyar had? A bemutatásnál hatalmas ováció fogadta a játékosokat, hogy Titi O'meyert taps vagy fujjolás inkább, azt esküszöm nem tudtam eldönteni, és Karabaticnál is kb. ez volt a helyzet.
A PSG kezdte a meccset, és bár a lengyelek megfelelő keménységgel kezelték a helyzetet, hatalmas faultokkal próbálták megakadályozni a gólszerzést, de Vori tankként szedte össze a nem olyan jó bejátszást, és egy visszarántás közben is gólt lőtt belőle. Aztán kb. ennyi értelmes megmozdulása volt a meccsen. Viszont a Párizs is összekalapálta a védelmét a jeles alkalomra, nagyon gyorsan jött a kétperc mindkét oldalon, Karabatic pedig rögtön egyszerű előkészítést tolt ebben az öt öt elleni játékban az ukrán srácnak. A kapusoknak az első percekben nem sok szerep jutott, Cupic hetesből dobott gólját Abalo válaszolta meg marha gyorsan a sarokból. A Kielce türelmesen játszotta végig a támadásait, és mindig sikerült rést találniuk a pajzson, a harmadik góljukhoz éppen beállóban.
Aztán sajnos beragadtak a sárgák kicsit támadásba, és csak egy iszonyatos kapufa mentette meg őket attól, hogy kettővel menjenek a párizsiak, de hiába tolták végig újra szépen a labdát, Titi ott állt a kapuban. Sajnos Abalo nem hibázott a második helyzeténél sem, aztán egy baromi nagy Lijewski-marhaság miatt újra hátrányba került a sárga alakulat, de szerencsére N. Karabatic érthetetlen módon kapkodta el az ő támadásukat, így maradt a két gólos differencia. De láthatóan felerősödött a francia védelem, Nikola kereste a határt, hogy mit szabad, és hát a tőle megszokott brutalitással hirtelen át is lépte azt, így a Kielce tudott emberelőnyben felzárkózni egy gólra. És mivel Szmal végre bemutatott egy igazi bravúrt a kapujában, abból aztán ikszre hozták az állást újra. A 15. percben tehát ott volt a 6:6.
Ismét egy abszolút jogos lerántás miatt állítottak ki egy lengyelt a játékvezetők, MikkelHansen hetese után pedig a támadásba rontottak bele, máris elhúzott kettővel a PSG pontosan 29 másodperc alatt. Zorman lépett nagyon jó ütembe elé Onufryenkonak, megint egálért mehettek a lengyelek, de ehelyett gyors gólt kaptak. Ez a kettővel elnyúló Psg, majd vért izzadva egyenlítő Kielce jellemezte az első elődöntő első félidejét gyakorlatilag. Érdekesség, hogy a semlegesek közül mindenki a lengyeleknek szurkolt a sajtósorban, azért MH góljait persze a többség megtapsolta, de hát esetleg ki kellene venni a PSG támadásaiból a második félidőre, mert Nikola most nem annyira nyerő, ha ő nem volna, talán nem kéne a Kielcének ennyi vért izzadnia.
Bielecki hatalmas bombájából kellene több, na, de aztán Nikola Karabatic hóna alá kapott ütésétől ismét majdnem meghalt, így természetesen hátrányba kerültek a sárgák, ergo gól. Egyre kevésbé kultiválom a csávót emiatt, nagyon kell figyelni, hogy minden kontakt testtel történjen ellene, különben lehet temetni nyomban, a bírók pedig jellemzően megeszik sajna. Amióta leírtam, hogy Karabatic ma annyira nem nyerő, azóta kéthetes és kétperc-kombó van aszámláján, legközelebb vigyázok az ilyen mondatokkal. Az utolsó percben aztán végre Szmal belenyúlt egy MH-lövésbe, így húsz sec maradt arra, hogy a Kielce vezessen végre először a mérkőzés alatt. De nem jött össze, így a félidő 16:16 maradt.
A szünet csókkamerával telt, ami határozottan vicces jeleneteket szúrtki a lelátón, illetve nyilván ajándékosztogatással és persze azzal, hogy próbáljam megbecsülni a magyarok számát. A felső karéj az egyik kanyarban tekinthető leginkább magyarok lakta résznek, de hogy az pontosan mennyi, azt most nem tudnám megmondani, kiderül a mi meccsünkön, amikor ez a tömeg megszólal majd. A tavalyinál többen vagyunk, ez ténynek tekinthető, maradjunk annyiban.
Egy bravúros Szmal ziccer-fogással indult a második játékrész, az azt követő gyors góllal, ezzel pedig vezetett végre a sárga csapat. A félidei staton pontosan látható volt, hogy a Kilecének szélen van esélye megnyerni ezt a meccset, az összes szélsőjük 100%on volt a helyzetei kihasználásával, és mintha ezt felismerték volna, onnan tudtak ellépni két góllal. A védekezést is összerántották, jobban kizárták a lövőket, távolabbi lövésre kényszerítve őket, ezt a már-már passzív helyzetet ismét egy Nikola hanyattesés követte Jurecki kétperc oldotta fel, döbbenetes az ember, hihetetlen, milyen rutinnal fordítja ezeket a szitukat a saját javára. Szmal viszont nekiállt ufósodni, végre kiszedett egy hetest, így pedig először támadhatott három gólért a csapata.
Titi nem akart emaradni úgy tűnik, mert gyorsan odatett egy hetes plusz kipattanóvédést a statisztikájába, a kapusokról szólt tehát a félidő első része, az ennek köszönhetően hosszan tartó gólcsendet végül egy Karabatic lövés törte meg, ők mozdultak el a 18:16-ról, de Aguinagalde csodás csavartjával ismét visszahelyezte a két gólt közé a Kielce gyorsan. Egyértelműen megfordult a játék képe, nem is csodálom, hogy időt kért Serdarusic már ilyen gyorsan. Összeszedte az agyakat, mert nem azonnal ugyan, de kiegyenlítették az állást a párizsiak, és ismét rossz megoldásokat választva nem tudott gólt lőni senki O'meyernek sajna, elszórakoztak egy indulást is, nem úgy a másik oldal, Onufryenko góljával az iramot újra a PSG diktálta. Időt is kért nagyon helyesen Talant. Ez viszont nem használt annyira, mint vetélytársánál, nem hozott fordítást, sőt, a két plusz gól ismét a párizsiakat boldogította. Borzasztó gyorsan tolják a középkezdéseket, ezt fel kell vésni valahova, ezt a rohanást nem szabad hagyni nekik, akkor tudnak vezetni, ha az van, de ezt eddig is tiszta volt velük kapcsolatban.
MH kapufás hetesével a 48. percben jött először az a flashem, hogy most újra talán, és jött is Zorman betörése, amivel ismét egálra módosult az állás, majd Nikola lőtt egy rövid meglehetősen szart Szmalnak, ismét vezetésért jött a sárga alakulat, de a foltos-mezes csávó nem vállalhatta a lövést, így elbarmolták, helyette hetesből vezetett a Párizs, és ezzel a 22:23-mal kezdtük meg az utolsó 10 percet. A PSG feljebb tolta a védelmét, és a Kielce ezt sajnos nem azzal reagálta le azonnal, hogy befutatta fal mögé az embereit, hanem egy állóháborúba kezdett, de még így is jött egy hetes az ikszhez. Reichmann nem hibázott ugyan, de gyors volt a válasz a Karabatic bro. előadásában, igazán izgalmas végjáték körvonalazódott, kicsit elkezdtem drukkolni a hosszabbításnak. Főleg mert MH a második félidőben kizárólag hetesekre jött támadni, ez pedig elég ijesztő tekintve a továbbiakat. Noka két meccsre készül, az látszódott pontosan.
Aztán elkezdődött a money-time, ami a helyzetnek megfelelően elképesztő izgalmakat és hangulatot hozott és egy elképesztően böszme lerántást, de valami csoda folytán kijött belőle jól a Kielce, a vezetésük megmaradt és hátrányban ugyan, de kétgólos előnyért támadhattak, ekkor öt perc volt vissza, és Jurecki, a népi hős, hát nem bevágta? Kevés arcot szeretek nyúzottnak látni, de Titié köztük van, már az időkérés után is, de aztán a védése utáni kipattanós gólt követő arca beleégett a retinámba. Meghúzták a végére a szélsőket, ami azt jelentette, hogy el tudtak lépni, és ezt Vori egy döbbenetes, támadásból kiosztott pirosat érő könyökléssel tette még emlékezetesebbé, mint ami. Pedig már így is elég szép ez az egész, mármint, hogy teljesen megérdemelten a KIELCE van elsőként a döntőben.