A kinti meccs alapján egyáltalán nem érdemtelenül tanyázunk a KP élén jelen pillanatban, ennek köszönhetően és a háromgólos előnyünk tudatában várjuk a szombati visszavágót. Hogy ez érzésben miként is csapódik le bennem? Halál nyugodt vagyok, de tényleg. Nem úgy mások. Visszagondolván eddigi kölni szerepléseink előtti utolsó lépcsőfokokra, ez amúgy nem mindig jellemzett. Összességében persze mindkét Párizs elleni párharc során végig határozott esélyt éreztem, de például tavaly eléggé izgultam a meccs délelőttjén, arra emlékszem.
Összességében tök jó visszagondolni az elmúlt évek negyeddöntőire, abszolút domináltunk kétszer is a PSG ellen, ez konkrétan három győzelmet és egy döntetlent jelentett négy meccsen, és idén is tudtuk folytatni ezt a bravúros veretlenségi sorozatot a Vardar elleni idegenbelivel. Ebben a periódusban amúgy ezt senki sem csinálta nálunk jobban, a két nagyot vizsgálva (Kiel, Barca) az egyik Szegeden szaladt késbe, a másik Löwenben, hogy aztán idegenben lőtt több góllal és meglehetősen vitatott körülmények között jusson el Kölnbe, mást pedig nem tudok vizsgálni, hiszen mi hárman vagyunk zsinórban harmadszor is esélyesek a végjátékra, úgyhogy tényleg jár a pacsi magunknak.
Most már csak folytatni kell ezt a sor, semmi bravúr nem kell ahhoz, hogy ne szakadjon meg ez a sorozat, csupán nyerni kell itthon.
Hallom, ahogy felhördül a tömeg, pedig de, nekem nem kell több, csak egy győzelem. Egy tökmindegy milyen győzelem. Nem érdekel, hogy hogyan, milyen játékkal és hány góllal, igazából még a -2 is beleférne, ha nagyon konkrétan határoznánk meg a minimális célokat, de ismerve magunkat és a csapatunkat a hazai vereség egyszerűen nem jöhet számításba. A hogyan/milyen játékkal kérdés érdektelensége pedig a kinti, közel tökéletes játékunk folyománya. Tudtuk, hogy az a meccs lesz a fontosabb, és az azt megelőző hónap szakadozó támadásai, állandó és jelentős hátrányból kézilabdázása megedzette a lelkünket, a küzdős, egyáltalán nem szép és látványos, semennyire sem kombinatív játék ellenére (vagy éppen pont miatta) pedig olyat tettünk le Szkopjéban a pályára, amilyet csak alig néhányan reméltünk legmerészebb álmainkban. Azok nyilvánvalóan, akik leutaztak tavaszkodni a macedón fővárosba. Nekem például idegenben az iksz is jó lett volna, de a plusz három sem nagy baj, hna. Bőven elég volt vizsgamunkának.
Persze örülnék még egy tökéletes játéknak szombaton a Veszprém Arénában, de azt is látni kell, hogy rengeteg ponton javulhat fel az a Vardar. Az első meccses taktikai elképzelésünk precízen bevált, ki kellett szorítani szélre a támadásaikat, ahonnan Mirkonak kellett fognia a labdákat. Ez annak ellenére működött is pompásan, hogy 11 gólt így is benyaltunk onnan. Viszont a középső emberek az első félidőben gyakorlatilag szóhoz sem jutottak. A másodikban aztán lazultunk kicsit, de azt az előnyt, amit ezzel a taktikai húzással szereztünk, megtartottuk a végéig. Ami még említésre méltó meglepi volt, az ugye Pálma játéka. Nem feltétlen arra gondolok, hogy jól játszott, hanem a hogyanjára. Én arra számítottam, hogy beküldjük a darálóba, puhítani a vardari falat, de mivel adott volt minimum kettő félig sérült lövőnk - Ilic és Laci ugye, előbbi azért szépen összerántotta magát, utóbbi pedig tökéletesen alibizte végig hasznosan a meccset, miközben a két lövését a végjátékra tartogatta - nem kockáztathattuk, hogy pont kintről tűnjünk súlytalannak. Pálma elsődleges feladata láthatóan az volt, hogy szaggatottról bombázzon gyakran, ennek pedig ez lehetett az oka. És bejött baromira. Agyon sem kellett veretnie magát, pedig azt is már egyre inkább bírja. Utólag Xavi szavai is értelmet nyertek "Tudunk még meglepetést okozni egymásnak". Igaz?
No de térjünk át a mostanira.
Az biztos, hogy a Vardar szélsői a csodálatos moovie roomjukban már hét elején szétvideózták a kapusainkat és az is biztos, hogy a Vardar kapusai szétvideózták Pálmarssont, meg mindenkit úgy általában, még egyszer ugyanis ilyen szarul nem foghatnak. Azon sem csodálkoznék, ha előkapnák Angelovot a kalapból, valamikor már csinálták ezt ellenünk, meg is lepődtünk rajta, csak nem tudom felidézni pontosan, hogy mikor. Aztán ezen túl sok meglepőt mondjuk nem tud húzni a Vardar, de nem is kell nagyon, mert ha megvan az alapjátékuk, amit hiba nélkül kellene hozzanak ahhoz, hogy itt meccsben maradjanak, és ha a kapuban is lenne extra, akkor bizony még meleg is lehetne a visszavágó, maradunk annyiban. Korán jöttek a városba, valószínűleg komolyan fogják gondolni, hogy megpróbálják ledolgozni a hátrányt, és mivel veszítenivalójuk nincsen, elég sok eszköz lesz a markukban. A vagdalózást remélhetőleg csírájában elfojtja majd a két lett, mint ahogyan azt a kinti meccsen tették a franciák ugye, de hogy egy nyakunkra járós nyitottal megpróbálnak majd gyorsan labdákat szerezni az elején, ebben biztos vagyok. Leginkább ugyanis azzal tudnak majd zavart kelteni a mi fejeinkben, ha mondjuk az első negyedórában hárommal vezetnének. És ezt így tehetik meg a legegyszerűbben. Dibirovot kicsapják halászni az ékbe, a kettesek feljárnak ütközni - de inkább szintén labdát szerezni, hiszen nem érdekük tördelni a játékot, azzal csak megy az idő - és néhány elbizonytalanított támadást követő szar lövés után már ott is vannak a nyakunkon ugye. Nem olyan nagy wasistdas ez, maradjunk annyiban, ebben a tempóban, amit ezen a szinten tolnak a csapatok, három gól ledolgozásához szélsőséges esetben elég akár öt perc.
Amit mi tehetünk az az, hogy koncentrálunk az első pillanattól kezdve a lefújásig. Hogy nem foglalkozunk az előző meccs eredményével, hanem csak a mostani győzelemre fókuszál az egész csapat. Ez lesz a kulcs. A kinti meccs előtt egy dolgot kértem - és azt meg is kaptam, úgyhogy köszönöm szépen - hogy ne engedjük el az elejét, és ne akarjunk hátrányból fordítani, mert az nem az a meccs volt, ahol az eredmény után rohangászni jó lett volna. Nem is tudom, mi lett volna a lelátón, ha ezek vezetnek, maradjunk annyiban. Tudta ezt jól mindenki persze, és pontosan úgy csinálták, ahogy kellett. Néhány perc alatt felvettük az utazósebességet, és onnantól nem is vezettek gyakorlatilag. Na most is pontosan ezt kellene. Ha a védekezés az elejétől meglesz, akkor nincs okunk az aggodalomra. Én nagyon bízom ebben, és hát persze Xaviban és a csapatomban.
De a sikerhez nekünk is elég fontos dolgunk lesz holnap. Azt gondolom ki sem kell emeljem, hogy MINDENKI PIROSBAN közelítse az objektumot, én szívem szerint be sem engednék senkit másban, aki pedig lizingeli a bérletét, szóljon a szerencsésnek, hogy itt milyen szokások vannak. Ha szeretnél némi közösségi, szurkolói élményt magadba szippantani, akkor itt a remek alkalom, legkésőbb fél 5 körül ütközzünk a FaJánosban, ahonnan közös átvonulással és remélhetőleg az ehhez szervesen tartozó hang-és fényhatásokkal tervezzük demonstrálni szurkolóságunkat, az ilyesmi mindig remek móka, gyertek minél többen, és hallgassatok Gyurákra. Aztán marha fontos még, hogy a kiabálós oldal időben a helyére érkezzen, mert mérkőzés előtt muszáj konstatálnia a feladatkörét. Ha nem tudsz valamit, mert kölcsönbérletes turista vagy az O/N/P szektorban, kérdezz nyugodtan, nem az a baj, hanem az, ha nem oldod meg a székedre jutó feladatokat. Ennek tisztázása persze szintén feladata a bérletét odaadónak, szóval mindenki tegye csak azt, ami a dolga. Az utolsó hazai BL-meccs következik (sajna), a tábor próbálja feledhetetlenné tenni, mindenkit kérünk, hogy ezt közömbösségével ne gátolja! Köszönjük!
Xavi már hét elején kérte a szurkolókat, hogy az első pillanattól az utolsóig támogassa a fiúkat, helyezzük nyomás alá a Vardart, ami tudjuk, hogy nem olyan egyszerű feladat, én ehhez annyit tennék hozzá, hogy azt a szeptemberi, Flensi elleni durrantást kellene megismételni valahogyan. Emlékeztek, akkor Laci konkrétan azt kérte, hogy már az ellenfél támadásának első másodpercétől erős hanghatásssal zavarjuk azt, a miénknél pedig szurkoljuk a szokásosat. Ez bazi nehéz feladat, mert nem sok pihenést hagy, de működik, és félelmetes is volt így visszagondolva. A dudákat hanyagoljuk, anélkül is van élet, meg hang, aki volt Szkopjéban, az múlt héten láthatta, hogy egy dobbal voltak, de az is csak bemelegítésnél egyszer volt agitálva. Duda nuku, kizárólag humán hang.
Az előny nálunk van, ez kétségtelen, de láttunk már karón varjút ugye, szóval minden jelenlévőt arra kérek, hogy ne hagyjuk bealtatni magunkat! Menjünk nekik, és nyerjünk annyival, amennyivel csak tudunk, a lelátó pedig ordítson utolsó hangjáig, fogjunk össze úgy, ahogy szoktunk, és valósítsuk meg közös álmunkat: harmadszor is Köln legyen a holnapi jelmondat!
Hajrá Veszprém, az odavágó remek képei itt vannak, lazuláképpen lapozgassátok azokat.