Azt is látni szeretném, hogy pontosan mennyivel.
Mivel posztban háborogtam, ezért posztban is kérek elnézést amiatt, hogy nem számoltam azzal a kézenfekvő lehetőséggel, hogy az elmaradt pacsizás nagyban köszönhető Xavi hosszas, öltözői véleménynyilvánításának illetve a munkájuk komolyságát ilyen-olyan formában túltoló biztonságiaknak, úgyhogy bocsánat, de tényleg. Ilyenekről írni azért jó, mert előbb-utóbb megjönnek rá a hiteles forrásból érkező válaszok, és legalább azt is megtudja mindenki, hogy mikre figyel az átlagember. Tényleg sorry a gyanúsítgatásért, és a korai hőzöngésért, én ezennel illendően megkövettem magam. Mert ilyet is tudok, természetesen.
Most viszont a csapat jön.
Ugyanis az az utolsó öt perc bazi randa volt, na, beleégett a retinámba, azzal sokkal nagyobb bajom volt, mint a csókolózás elmaradásával, és bár a visszajelzések alapján sokan - a listáról is, igen - nem értik, hogy miért tekintettem akkora tragédiának a kiütés elmaradását, továbbra is azt tudom rá mondani, amit addig. Mert ezzel egy meglévő szintkülönbséget engedtünk eltűnni a nihilbe illetve mert sok alkalmunk már nem lesz az időközben rohadt fontossá avanzsálódott meccseink előtt gyakorolni a koncentrált hatvan perceket. Ezért.
De mivel Carlos Ortegától megtanultam, hogy mindig előre nézünk, soha nem hátra, ezért most azzal foglalkozom inkább, hogy itthon milyen módszerekkel szabjunk zakót a Celje vállára. Mert azt muszáj lesz, és mint ahogy láthattuk múlt héten, egy rendes különbség kialakítása egyáltalán nem lehetetlen. Abban az öt percben, amikor a szlovének gólerősnek tűntek, mi olyan hibákat vétettünk, amit egészen egyszerűen nem lehet. De ilyen még egyszer nem is lesz, nagyon csodálkoznék, ha itthon hasonló hajrát produkálnánk bárki ellen. Amúgy pedig felállt fal ellen a szlovének annyira fogalmatlan támadásokkal jöttek, hogy egy pillanatig nem éreztem őket veszélyesnek, ezért volt különösen bosszantó az egész. Viszont ha Luka Zvizej lendületben labdát kap félpályán, a rendezetlen védelmünket nyilván hazavágja két testcsellel. Ezt el kell kerülni, magyarul ne bénázzunk támadásban, vagy ha igen, akkor módszeresen lefaultoljuk a labdás embert, amíg visszaérnek a többiek.
Kilencről Zarabecen kívül még Mlakar tűnt veszélyesnek (remélem erre a névre nem csak nekem ugrik be rögtön Márklár a South Parkból, tudom, hogy névvel nem viccelünk, csak hát tényleg márklár), de ha kinn sikerült szépen szabályoznunk őket, akkor ezzel gond nem lehet. Biztos, hogy nem jönnek feltett kézzel, nem csak azért, mert nyilván elkaptak valamiféle vérszemet, de főleg mert nem szoktak.
Magunktól azt várnám, hogy minden gólt tegyünk közé, amit csak lehet, hogy helyrebillenjenek a dolgok mindenkiben. De legalábbis bennem. A múlt heti védekezésünk rendben volt majdnem teljesen, Momo is magához tért kicsit, van honnan, de jön felfelé szépen, a beállójátékunk különösen jól ment, ezek remélhetőleg most is így lesznek. Nilsson még nem biztos, hogy lesz ugye, de ha még nem, akkor Sulic, aki amúgy majdnem tökéleteset ment múlt héten, Aron szintén kérdés, szóval akár még bővülhet is a repertoár, de nem feltétlen. Pedig jó lenne már végre úgy nekimenni egy meccsnek, hogy nem kell azon gondolkodni, ki fog játszani. Egy dolognak örülnék nagyon, ha nem az lenne, hogy most Mirko kapná meg a meccset, hanem egész egyszerűen igény szerint használnák őket. Mindenképpen fontosnak tartom egyértelműen kijelenteni, hogy én magam az égvilágon senkire sem cserélném el Xavit, és úgy tűnik Kálomista Gábor sem, őszintén kétlem, hogy bárki tudna megfelelőbb (és reális) alternatívát javasolni jelenleg, akivel nagyobb esélyünk lenne megnyerni azt a vaskart végre, de úgy gondolom, hogy ettől még lehet észrevételeket tenni a munkássága tekintetében. Sőt, kell is. Itt van amúgy egy interjú is vele.
Ja, és ami nagyon fontos volna még: elkerülni az összes sérülésveszélyes helyzetet. Tudom, hogy nagyon nehéz egyszerre beleadni mindent, de közben erre is figyelni, viszont most nem sérülhet meg senki tőlünk, és kész.
Sokkal jobbak vagyunk, ez egyértelmű, de mint azt a múlt heti elében is írtam, egyáltalán nem elég tudni ezt, meg is kell mutatni. Hogy mennyivel vagyunk jobbak, azt gólkülönbséggel lehet egyértelműen tükrözni, mással nem, az pedig akkor lesz, ha hatvan percen át minden egyes labdáért, helyzetért, védésért kitesszük a szívünket és a lelkünket. Legyen így, oké? És én elégedett leszek. Tekintsük ezt egy főpróbának, hiszen az is, úgyhogy ne lazázzuk el a félidei végeket, ha kérhetek ilyet. Biztos jönnek szurkolók is, úgyhogy a lelátón sem ér félmunkát végeznie senkinek.
Fokozott biztonsági ellenőrzésre számítson mindenki, mert olyan lesz, addig meg itt az eheti KP és a szokásos tippjáték.