Nekem ne mondja senki, hogy Celjébe lehet halál nyugodtan menni. Aki ezt állítja, az nem ismeri annak a klubnak a történelmét, maradjunk annyiban. A szlovén rekordbajnok otthon mindig, minden körülmények között veszélyes mindenkire, aki ezt nem látja be, az Celjében borzasztó könnyen megéghet. Bizony.
Az utóbbi évtizedben ugyan már nem akkora sztárokkal dolgoznak, mint anno a BL-győztes évük környékén, amikor is Peric, Rutenka, Koksharov, Zorman, Brumen, Vugrinec sorral támadták nagy sikerrel Európát, hanem tehetséggel bőven ellátott szlovén tökikkel. Ebben a BL-győztes felállásukban amúgy a jóképűség-mérő is kiakadhatott a szlovén csajok legnagyobb örömére, és most nem a fiatal ogréra célzok persze, de ez nem tartozik szorosan ide. Viszont az a lényeg, hogy jelenleg mit tudnak és bátorkodom kijelenteni, hogy nem annyit, hogy az egy nyerni akaró Veszpém ellen bárhol és bármikor elég legyen, de ijesztegetésre bőven eleget, ahogy azt meg is mutatták a válogatott szünet előtt Kielben. Hogy mi ugyanakkor győzelmi kényszerrel érkezünk, az legyen világos mindenkinek, nincs lehetőségünk a plocki pont mellett többet elveszteni, főleg nem a PSG csütörtöki, kieli győzelmének fényében, amivel ugyan a németek kiszálltak a csoportgyőzelemért folyó könyöklésből, de a Párizs viszont bravúrpontokkal stabilizálta magát az élen. Ez pedig a mi szempontunkból két dolgot jelent.
Az egyik, hogy rohadtul nem fér bele egy kicsi botlás sem, nincs több döntetlen sem Celjében, sem Isztambulban, és az összes hazai meccset is kérrdések nélkül teljesíteni kell. A másik pedig, amit amúgy én már valamelyik posztban korábban is pedzegettem, hogy ha komolyan vesszük az első helyet, akkor az van, hogy mindkét német városban nyernünk kell, bármennyire is tűnik innen nézve mindez baromi nehéznek. A PSG kieli győzelme azt jelenti nekünk, hogy egyáltalán nem lesznek elegek a kötelezők, és ha ehhez még figyelembe vesszük azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy amíg tegnapig lehetett bízni abban, hogy a Zágráb esetleg lemészárolhatja otthon a Flensit, vagy a franciákokat, ez a lehetőség Stepancic kiválásával tulajdonképpen elpárolgott. Megszűnt létezni ugye. Úgyhogy fel kell szívni magunkat rendesen, Béláim, már mostantól ráadásul, nem elég a március. Döbbenetes amúgy, hogy idén mennyire nincs szerencsénk tulajdonképpen semmivel sem, sőt, konkrétan húz minket minden. A sérülések, a lelki dolgok, a gazdaságiak, a politikai faszulások mind-mind egy borzasztó nehéz szezont rajzolnak elénk, amely során rekordidő alatt - értsd novemberre - eljutottam oda, hogy a mi jöhet még kezdetű gondolatsort már magamban sem merem kimondani, nemhogy nyilvánosan. Mert mindig jöhet még valami, ahogy azt láthattuk augusztus vége óta gyakorlatilag minden egyes héten.
De nem baj, inkább kijelölöm új jelmondatnak azt, hogy Xavit nem töri meg senki és a körülmények sem, majd ennek tudatában engedem, hogy a nyugalmából, a látszólagos higgadtsága mögött rejlő elképesztő keménységéből, a szemmel láthatóan részletes felkészültségéből az én hitem is erőt merítsen. Hit ugyanis nagyon kell, már most Celjében is, de Mikubá-ünnepen, Kielben még inkább. És már az sincs olyan nagyon messze.
A mérlegünk amúgy remek, mint ahogy az az alábbi képen is jól látható, köszönjük Langinak és a sportstatisztikának az ilyeneket.
Celjében viszont nem lehet gond még akkor sem, ha fel kell készülni mindenre. Természetesen jobbak vagyunk csapatként is, és az összes poszton egyesével, de ezt pusztán tudni nem lesz elég vasárnap. Az kell, hogy a játékosok minden egyes párharcot meg akarjanak nyerni, hogy minden egyes ziccert be akarjanak verni, hogy minden labdáért meg akarjanak dögleni, hogy minden lövést le akarjanak blokkolni, mert csak úgy lehet valóban megnyugtató győzelmet kicsikarni a szlovén hegyekben. És a megnyugvás most hihetetlenül fontos volna a lelkeknek. Az enyémnek legalábbis mindenképpen.
A meccsről annyit, hogy emlékezzünk csak, tavaly mennyire nem volt egyszerű ott, Ok, Laci nélkül voltunk talán akkor először, és bár előre aláírnám azt, ami akkor volt, azért konkrétan az utolsó percekig kiélezett, mellé pedig elég felpaprikázott hangulatú csata volt. Most is az lesz. Idén talán nem annyira robosztus a szlovénok fala, ergo egy jó Ilic+Laci párosnak nem jelenthetnek gondot, aztán amikor komolyabban kijárnak rájuk faultolni, akkor mehetnek a labdák a beállónak, csak kérek valakit a kispad környékén, waxozza be Renato kezét jól. Több játékosunk is Celjébe visszatérő, Gasit tavaly nagyon visszafogta ez a hazatérős dolog, idén már remélem fejben megoldja jól, és most meg Ivan lesz az, aki nyári távozása óta először érkezik vissza ellenfélként a Zlatorogba. A három közelmúltban érkezett játékosunk ismereteiből amúgy előnyt is tudunk kovácsolni, meglátjuk, hogy az érzelmek kinek a játékát befolyásolják jobban. Egyébként egy faszán záró hatosfallal ezt a Celjét meg lehet rogyasztani, felállt fal ellen ugyanis kicsit mindenki pehelysúlyú. Sokat hibázni támadásban viszont öngyilkosság, azt köszönik szépen, gyors lábakkal büntetik, úgyhogy fontos precízen felépííteni a támadásainkat, nem belemenni semmi kapkodós rohanásba, főleg nem bunyóba, mert ahhoz pedig elképesztően kevesen vagyunk sajna, muszáj ésszel felépíteni egy magabiztos győzelmet, na. Ideális esetben félidőben vezetünk majd 1-2 góllal, amit a végére megduplázunk. Én ebben reménykedem csak. Hogy miért fütyülték szét a himnuszunkat tavaly, azt amúgy mindenki kérdezze meg idén, aki bratyizik szlovénokkal, itt pedig egy kis nosztalgia.
Ezernél is több szurkoló kel útra tulajdonképpen a szokásoknak megfelelően szurkolni a magyar csapatnak. Én sem állítom, hogy mindenkinek ordítania kellene - bár dehogynem, csak javasolni tudom mindenkinek, remek terápiás módszer a kőkemény magyar valóság hétköznapjainak feldolgozására, aki egyszer ki meri próbálni, az többé nem akar majd leülni egy meccsen sem - de az újonnan megalakult VeSzE mellé csatlakozva a többieket arra kérem, hogy ha még nem is érték el egyedfejlődésük során a kajabálós-szurkolói szintet, az erre hajlamos többieket semmilyen faszsággal ne akadályozzák eme tevékenységükben, mert hogy igazi hajtás legyen, az bizony mindenkinek közös érdeke. Nem érdekel, hova szól a jegyed, vagy hogy te ülni szeretnél pont ott, lesz elég hely a szektorban valószínűleg, emeld fel a segged és ballagj olyan helyre, ahol nem kell vergődnöd a tőled különböző habitussal rendelkezőkkel. Az ilyen jellegű harc nem lehet célja senkinek sem, aki kiutazik egy mérkőzésre. Ha ezt betartod, azt köszönjük a szurkolni vágyó többiek nevében! Az eredeti felhívás szövege itten:
"Tisztelt Szurkolók!
Ismét egy Celje meccs és ismét kb. 1000 fő indul el, hogy idegenben, élőben láthassa játszani a csapatot. Ne gondolja senki hogy, ez egy könnyű, lefutott mérkőzés lesz! Itt (is) igen nagy szükség lehet ránk, szurkolókra. A Veszprémi Szurkolói Egyesület (VeSzE) arra kéri a mérkőzésre utazókat, hogy próbálják - a csapat érdekeit szem előtt tartva - egységesen buzdítani a fiúkat. Elfogadjuk, hogy nem mindenki szurkolni jön ki, hanem csak szeretné élőben látni a mérkőzést. Tőlük azt kérnénk, hogy működjenek együtt abban, hogy hagyják azokat érvényesülni, akik teli torokból űznék-hajtanák a csapatot. Aki szurkolni szeretne az legyen szíves a dob(ok) és a vezérszurkoló köré tömörülni, hogy a lehetőségekhez képest a maximumot kihozzuk magunkból és a csapatból. Információnk szerint szurkolói aktivitás a B szektorban lesz várható. Mindenkinek jó utat, balesetmentes közlekedést és nem utolsó sorban jó szurkolást kívánunk! HAJRÁ VESZPRÉM, A GYŐZELEM MIÉNK
Tisztelettel: Veszprémi Szurkolói Egyesület"
A szurkolókat tömörítő szervezethez amúgy bárki tud csatlakozni, aki csak szeretne, és hajlandó évi kétezer forint tagdíjat áldozni arra, hogy a szurkolás egységesebb, változatosabb, látványosabb legyen, bővebb információért lájkoljátok a szervezet Facebook oldalát, vagy kérdezzetek nyugodtan bennünket is, szívesen segítünk, útbaigaztunk, ilyenek. Tippjáték itt, heti KP pedig itt, csak hogy áttekintsük újra a fordulót.
Mindenki induljon el időben, a szlovén határ környéke is lutri jelenleg, akármi lehet, erre készüljetek fel! Személyit, útlevelet, pálinkát, hangot hozni kell!
Hajrá Veszprém!