Kedves "momirCsilics"!
Miután elolvastam az utolsó bejegyzésed, előkerestem az első Pick bérletem, 1998-as dátum van rajta. Rengeteg emléket előhozott, rekedt torkokat a gimiben meccsek után, könnyeket a bajnoki döntők után, nyomdafestéket nem tűrő szurkolást, ígéreteket, bizakodást, örömkönnyeket, mámoros pillanatokat a sikerek vagy egy-egy óriás csatában a győzelem után. Lassan beépült a családba a kézilabda, kisfiammal a hasamban egy BL szezon, a megszokott Veszprém elleni bajnokik, majd 7 hónaposan az első meccse vagy amikor 5.000 ember között az egyik legnagyobb csatában ellenetek, édes horkolásával a lelátón.
Ahogy elkezdett járni, a labda a kezében volt és csak leste a végét jelentő sípszót, irány a parkett. Az aktuális szegedi játékosok gyermekeivel nőtt fel, nem számított ki milyen nyelvet beszél, csak a pályán legyen labdával. Ma már 7 éves, öröm nézni még mindig, ahogy a korláton átdobva magát rohan a kapuhoz. Általában velünk zárják az újszegedi sportcsarnokot. Sok év telt el, sok vereség, annál dicsőbb győzelmek, mélypontok, sok és egyre mélyebb. De a hitünk mindig rendítetlen maradt, a szívünk pedig kék! A felnőtt évek alatt a nyomdafestéket bírnia kellett a szurkolásnak, az ordítás maradt, a család minden tagja együtt jár meccsre, egy azóta tradícióvá váló kézilabda torna szervezőiként kicsit még jobban magunkénak érző Szeged, akik mellett minden évben új reményekkel, új esélyekkel várjuk, hátha meg lesz az az arany.
Nehéz helyzetben vagytok most. Főleg a CSAPAT. A Cozma gyilkosságot Veletek sírtuk végig, ahogy azt a Leon elleni meccset is, minden perce belénk ivódott. Szombaton is leülök a tévé elé, megnézem az első hazai mérkőzést. És azt hiszem, most újra úgy fogok szurkolni, ahogy akkor tettem és azóta sem. Sajnálom, az én szívem kék és a BL-ben minden idényben hosszú menetelést kívánok a nagy riválisnak, de ennyi.
Viszont most HAJRÁ!
Mutassátok meg, hogy a piros szív egyszerre dobban és egyetlen csapatért! A srácoknak most erre van szüksége, Rátok! Tegyétek feledhetetlenné a szombati mérkőzést és érezzék, hogy felrobban a csarnok, amikor kifutnak a pályára! Mert amikor ilyen helyzetbe kerül a csapat, csak ránk, szurkolókra számíthat. Jó szurkolást! És győzelmet mára!
Üdvözlettel a Tisza partjáról egy örök kék szívű szurkoló.