Nem éppen erre gondoltunk, azt kell mondjam, még akkor sem, ha ez a két csapat egymás ellen eddig kizárólag idegenben tudott nyerni. Volt olyan itthoni, Berlin elleni meccs, amire valószínűleg örökké emlékezni fogok, ugyanis az első gyermekkel voltam éppenmár nagyon terhes (utolsó hónap), Mocsai-éra végefelé, ha jól rémlik, nos, azóta is az egyetlen olyan, amit negyven éves kézimeccsrejárós karrierem során példátlan módon menet közben egyszerűen otthagytam (a bajnok nem ér...!) a mentális és mindenféle egészségünk megóvása érdekében. Asszem kilenc góllal kaptunk ki itthon. Emlékszik valaki? Na, hát azért én most nem ilyen meccsre számítottam, és végülis nem is lett az.
Az egész pikantériája egyébként az, hogy a Berlin nem érte el célját, a csoportmásodik helyet, hiszen a Plockban amúgy végig szopóágon lévő Sporting kiegyenlített az utolsó másodpercekben (wtf), és egymás ellen pedig ők voltak a jobbak, így sporttörténelmi esetként ők várhatják pihenésből a negyeddöntőket. Kíváncsi leszek, hogy Kiko felépülhet-e, nem csodálkoznék rajta, ha erről nulla info lenne április végéig.
Mondom előbb a tegnapi jókat, bár a lelátót érintőn kívül mindegyik pontot ki tudom úgy forgatni, hogy legyen rossz oldala. Mutatom hogyan.
Először is nagyon szépen átment közönségen az egyperces szurkolási szünet a tragikusan korán elhunyt exdobosunk, Vinkler Bea tiszteletére, a magam részéről köszönöm a lelátónak, mert nem is biztos, hogy tudták, mi zajlik éppen, de meglátták a feliratot és a körülöttem lévők azonnal fel is álltak szépen, csendben. Ugyanez a közönség végre azt is megcsinálta, hogy amikor kiegyenlítettünk a moneytime-ban, felszólítás nélkül állt fel az A-B-C-szektorban, ez eredménytől és a meccs többi részének szurkolási minőségétől függetlenül nekem nagyon örömteli. Azt mutatja, hogy van remény.
Az, hogy _ezzel a kapusteljesítménnyel_ összesen egy góllal kaptunk ki, és gyakorlatilag az utolsó pillanatig esély volt a pontszerzésre, az mindenképpen önmagában egy elképesztő eredmény. Gondoljatok bele, ha két védéssel több van, nyerünk, és még az sem lett volna a világvége. Nem is értem, mert annál meg bőven jobb volt ez a Berlin, szóval ez a matek most nagyon furcsán jön ki. Na de ez tehát egy pozitív dolog ebben a mi nagy kapus nihilünkben. Ami nyilván nem mindig az, hiszen Corrales például harmadik a BL-listán, már amenynire hinni lehet az EHF-statoknak, ugye. Franc se tudja, hogy lehet-e.
Egyértelműen remekül meg tudtuk fogni Gidselt a mérkőzés nagyobbik részében. Persze leradírozni nem tudtuk a pályáról, tehát hiába lőtte az első gólját csak a huszonötödik percben, addigra már kiosztott vagy 5-6 gólpasszt. De tényleg remekül megfogtuk az elején, viszont látni kell, hogy a csapat többi része sem kutyaütő, egy Lasse Andersson vagy egy Tim Freihöfer is képes meccset eldöntő teljesítményre, Milosavljevről nem is beszélve, aki kellemetlenül olvasta Fabregast, de ez megint már inkább a nem annyira jóhoz tartozik, ugye.
Kiemelném jó irányban mindenképpen Pechmalbeket, aki zseniális formában van mostanában, nem is értem, hogy miért nem játszott többet, amikor az első félidős -4-ről visszatérésünk gyakorlatilag egymagában neki volt köszönhető, két védekezésével és egy góljával percek alatt időkérésre kényszerítette Siewertet, és ki is egyenlítettünk belőle. Ja, és a végjátékban is ő szerezte a labdát az ikszhez. A védelembe hozott egy olyan motivációt, ami addig nem látszódott ennyire, jó ütembe piszkált oda a labdákhoz, és tök szabályos ütközéseket tolt. Egyébként többnyire ezt csinálja, csak csendben. Imádom. És rá nem is készült annyira Milosavljev. Meg Peric, persze. Hát igen. Na de Pechmalbek becserélésével egyértelműen felkeményedett a védekezésünk is, a 20-30. perc között abszolút érezhető volt a spirit, reagált a közönség is, sokkal erőteljesebb szurkolás lett tőle, ott tényleg kellett volna néhány bravúr a kapuban, és akkor érzésem szerint továbbment volna a meccs ezen a vonalon. De nem ezen ment végig.
Aztán Marguc is mindenképpen kiemelendő, ahogy visszatért és amit azóta csinál, az példaértékű, pont olyan, mint fénykorában, halál nyugodt, rohadt stabil, megbízható posztról is, hetesből is, de kérem alásan, nem lehetne, hogy ő lőjje már az első hetest is, és akkor Descat lehet, hogy nem hagyja ki. Nem jó ötlet? Csak úgy eszembe jutott. Szóval Margucot is muszáj kiemelni. Nekem az akarással sem volt sok bajom, oké, nyilván az látszódott, hogy kinek nagyobb a tét, de én nem láttam magunkot különösebben hozzáállásbeli problémákat.
És akkor a nem annyira jók.
Kapusposzt. Tényleg nem akarom túlragozni, de sajnos ez így kevés, mint lengyel névben a magánhangzó. Egy valamirevaló csapat pontosan tudja, hogy melyik kapusnak mit lőjjön, a jelenkori csúcskézilabdázásban sokkal több ziccert tolnak a csapatok, mint mást, ez a jövő, erre mutat minden, lásd a dánok, a Sporting, a Magdeburg, a Berlin, a Melsungen, szóval minden előremutató csapat ezt játsza, a mi kapusaink pedig elég rossz arányban védenek rendesen meglőtt ziccereket. Ez van. És nem is Corralessel van a legnagyobb baj, de Jensen testén szerintem áthaladtak a labdák, vagy nem értem, hogyan lett egyszercsak a hálóban. És az a baj, hogy ok, az Eger ellen hoz egy elfogadhatót, de ez itt nem az Eger. És nem is velük játszunk majd negyeddöntőt. A Magdeburg pedig ugyanezt a gyors, betörésekre alapuló kézilabdát tudja játszani, amit a Berlin is játszott. Ez tény. Még mindig nem késő szerezni egy kapust, visszahívni Palasicsot a kölcsönből, vagy a Gummersbachból elszerezni a Kuzmanovićot, vagy mit tudom én, nem az én dolgom, de valamit muszáj lenne, mert Jensen nem lesz itt hős, az már kiderült, azt hiszem. Sajnálom.
Nem értem, hogy miért van az, hogy ha tisztán látszik, hogy Fabregas lövéseinek a 80%-át pontosan tudja Milosavljev, és a védekezésben is tökmás vibe-ot okozott Pechmalbek a beállásával, akkor mi a repedt here miatt nem ő tolta végig a második félidőt? Szerintem elbírná a támadásokat is. Fabregasra amúgy is jól láthatóan ki voltak hegyezve a szerbek, nem is értettem, olyan dolgokért szóltak rá, ami abszurd volt, lehet, hogy korábban rálépett a tyúkszemükre, vagy valami, de Ludo nem volt a liblingjük, az biztos.
Továbbra is látok tendenciát a második félidő eleji ténfergésre, nem tudom, hogy ez mitől van, vagy mi hiányzik ahhoz, hogy olyan csapat legyünk, akik megtolják azt az időszakot, ami amúgy ezeken a meccsen kulcsfontosságú, szinte mindig. Tavasszal egyszerűen nem állunk bele jól a második félidőkbe, rosszul érkezünk vissza szünetről, ezzel is kezdeni kell valamit!
És ami még különösen nem tetszett, sőt, talán ezen pöröltem a legtöbbet, az az volt, hogy ha már előrántjuk a 7:6 ellenit - tökjogosan -, akkor azt miért nem az alapra is jobban védő, és egyértelműen gyorsabb kapussal tesszük meg. Ezt érti valaki? Erre kizárólag az volna az értelmezhető magyarázat, ha Rodri lesérült volna, remélem ez nincs így, máskülönben egyszerűen elbalfaszkodtuk sajna. Önmagában már ennyi is simán jelenthette volna azt az 1-2 gólt, ami még kellett volna nekünk tegnap. Az meg, hogy nem faultolunk ikszes állásnál, egy időkérés utáni 14 másodperces időszakban kettőt, hogy ne jussanak el a kapunkig, hát baszki, azt sem értem. Flóráék többnyire megcsinálják. Nem mindig, de többnyire. Ezt muszáj lenne már megtanulni valahogy, pontok múlnak rajta. Két faulton.
Nincs tragédia, persze, jókor jött pofon, egyéb közhelyek, satöbbi, satöbbi, DE én nem akartam volna ebben a szezonban itthon kikapni, nekem ez egyértelműen meghatározott célom volt erre a szezonra, és ezt most ezennek kukázhatom. Sajnos. Ettől pedig nem vagyok túl boldog. Most egy kis szünet, válogatott hét, aztán kupamizéria, aztán Szeged elleni hazai, és utána Magdeburg elleni oda-vissza. Kijelenthetjük, hogy különösebben nem profitáltunk a csoportgyőzelmünkből, legalábbis nehezen tudok elképzelni a Barcán kívül nehezebb negyeddöntős ellenfelet a németeknél, de nyugtat a tudat, hogy másoknak sem lesz egyszerűbb.
Hajrá Veszprém!