Nagyon felfújt szögedi arcokkal (mint kiderült, jogosan felfújt) és egy családosan vacsizó HandballExpertes kollégával találkoztunk azalatt a 2 óra alatt, amit a mérkőzés előtt el bírtunk tölteni a napfény városában, ahol valóban eloszlott a köd, mire ideértünk. Nagy szerencsére, mert kevés dolgot utálok jobban, mint ködben vezetni. Továbbra sincs meg a meccslázam, de azt elmondhatom, hogy az elmúlt évekhez képest hömpölygött a tömeg a szögediek vonulásán, amelynek éppen a rém-rém-rém, buzi Veszprém részénél értünk az Arénához. Csak hát bennünket ez nem különösebben zavart, ugye.
Miklerrel a kapuban kezdte a mérkőzést a Szeged, nálunk Rodri, Descat, Liget, Grahovac, Fabregas, Remili, Mikita volt pályán, Mackovsek befutás-szerűségből megszerezték a vezetést. Kettőt cseréltünk, Koszorotov és Cindric jött támadni, de az eléggé motivált szögedi falon nem találtunk rést, félrement bejátszás után jöhettek ismét a hazaiak. Szerencsére a mi védekezésünk is a helyén volt, és jöhettünk, Cindric pedig lendületből be is tette a hosszú felsőbe gyönyörűen. Aztán védés után ismét mi, Remili vitte végig egészen pontosan, de hogy mit gondolt a visszafutásból kialakult kétpercénél, azt nem tudtam megfejteni. Na mindegy.
Roló is beköszönt egy Descat ziccer-védéssel, és a másik oldalon Sostaric nem követte el ezt a hibát, így kiegyenlített a Szeged. Cindric betörésére tökjogos hetest értékesített az előbb éppen hibázó Descat, fej-fej mellett haladtak a csapatok. Bánhidit találták meg szépen az övéi, majd ugyanezt Fabregas csak hetesre hozta, amit pedig Hugo hagyott ki a második aranykorát élő Mikler ellen. Na de aztán ezt hagyjuk már abba, ha kérhetem, rendben? Le kell pattintani a támaszkodó lábához, miért kell beledörrenteni a ziccereket Roli közepébe? De tényleg. Nézzünk már fel, várjunk már ki, lőjjük már be!
Mindkét kapus remekül kezdett egyébként, de talán Roló fogott többet, ki is alakult egy kétgólos szegedi előny a 10. perc környékére. Koszorotov annyira egy-egyezni akart, amit kurvára nem értek, fel kell menni és be kell lőni, ez a te dolgod, fiú, nem a betörés, onnan lepattansz, egyelőre. A szegedi fal kilenc méteren fenn védekezik, mi pedig indulócselekkel próbálkozunk tíz méteren, nem sajnáltam volna időt kérni Pascual helyében, hogy őszinte legyek, érezhető volt némi kavarc a fejekben.
Abszolút felkeményedett védelmeket láthattunk az első húsz percben, ami mögött a kapus a hazaiak rendszerében működött jobban sajnos, de 1-2 gólon voltunk, ami ugyan nem különbség a mai kézilabdába, de mégis a mi szempontunkból hátrány. Jött a Lady, és belőtte azt, amit Koszorotov eddig nem, a kiszorítottból hogy befért az a labda a hosszú felsőbe, mi? Gyakorlatilag egymaga egyenlített ki, és hát igen, ez egy igen remek első lépés tőle az én szívem felé, írtam is, hogy ő nagy Szeged-menő. Vagy mi. Értitek. Elég kiegyenlített küzdelem folyt az első félidőben, rég nem látott, agresszív védelmekkel, én mondjuk nagyon bírom ezt, meg is jött a meccslázam menet közben. Végre. Csak nyerjük valahogyan meg!
Mondjuk ha Remili kétperce jogos, akkor Bodónak is járt volna a gól utáni Corrales-kaszára, nem volt szép, na, mint ahogy Hugo fejre húzott hetese sem. Ezen a ponton kért időt Pascual, mondjuk szerintem kár volt eddig húzni, a 10. percben helyre kellett volna tenni kicsit a fejeket, és akkor nem feltétlen durvul el a helyzet, remélem nem fog a végére ennél jobban, de hogy felfokozott a hangulat és rég nem látott védekezések vannak, annyi szent. Ezt mondjuk nem bánom addig, amíg senki sem sérül meg. 12:12-es félidő, lássuk a másodikat!
Az éves, rendes Töcök-Csilla találkozót is megrendeztük a félidőben, innen is köszönöm a támogatóknak, mindig öröm bemenni az oroszlán barlangjába, és ott normális emberekkel diskurálni, mert ez jelenti számomra azt, hogy van remény. Mindig.
Tovább folytatódott az adok-kapok, csak valahogy rossz ütemben, a Szeged elment két góllal, majd visszajöttünk a franciák góljaival, aztán ismét elmentek két góllal, és ezen a ponton Descat Thulin ellen is hetest hagyott ki, miközben Elisson ott ül a kispadon. Why? Corrales sem nagyon nyúlt bele semmibe sem a második félidőben, nem azt mondom, hogy kapkodjunk, de úgy érzem, hogy ugyanazok a kérdések merülnek fel bennem hónapról-hónapra, sőt, évről-évre: miért nem cserélünk, ha valakinek nem megy? Ez nem szentségtörés, miért csinálunk úgy, mintha az lenne? Ez a meccs pont annyira szoros, hogy számíthat a végén 2 kihagyott hetes, ziccer, vagy az a két lövés, ami esetleg elakadhatna Jensenben. Fú. És Rodri rendesen frusztráltnak is tűnik, ráadásul. Nem jó ez. 18:17 oda, amikor Jensen bejött egy hetesre, mondjuk megfogni nem tudta Sostaric büntijét.
Mióta leírtam, fogott két ziccert, továbbra is enyhén idegben, de nem baj, ha ez kell, legyen mérges, nem haragszom. Csak védjen. Bánhidit valahogy meg kellene fognunk, az elmúlt 5 évben nem játszott így ellenünk, jó, persze, pont ezen a meccsen talán még lényegtelen is lehet, de azért na már. Akármi is lesz ennek a vége, most ismét egy csomó dolog nem tetszik. Nem tetszik, hogy csetlünk-botlunk egész meccsen, nem tetszik, hogy bár lenne alternatíva, de hagyjuk fenn a szenvedőket, nem tetszik, hogy nem kérünk időt és nem cserélünk kapust, amikor kellene, nem tetszik, hogy frusztráltnak látok a pályán embereket. AZ őszünk nagyobbik része nem ilyen volt, és oké, tudom, hogy válogatott szünet után vagyunk, de akkor sem tetszik. Nem tetszik, hogy kívülről gyakorlatilag nem lőttünk gólt, tán csak Cindric az elsőt, miközben több évtizeden át bizonyított tény, hogy Mikler bravúrkapus. Aki valóban ismét teljes pompájában tündököl, ezt muszáj leszögeznem. De sokkal több ziccert fog, mint átlövést, nyilván nem véletlen tolták fel a falukat kilenc méterre.
Amikor jöttünk lefelé és boncolgattuk, hogy hogyan kaphatunk ki, az első, ami felmerült, az az volt, hogy kapus nélkül simán, és hát. Tessék. Descat ma teljesítményének csúcsa sajnos az üres kapus jesszusom volt, közben néztem Pascualt, akihalál nyugodtan állt a kispadnál. Nem értem, megint mi a lófasz történik. Sérültek a cseréink? MIndenki? Vagy most ez az új taktika, hogy végigtoljuk a meccseket kilencen? Oké, legyen. Csak úgy nem fogunk nyerni. Egyszerűen nem láttam átütő erőt piros színben a pályán az ötvenedik percre, amikor pedig a legfontosabb szakasz torkában álltunk. 24:21-en állt az eredményjelző.
Egy Corrales-védés után Cindric talált az üres, hazai kapuba, majd az ő időkérésük után labdát is szereztünk hirtelen, és ismét -1 gólon állt a meccs, de továbbra is állítom, hogy ez felesleges orosz rulett, sokkal jobban lehetett és kellett volna menedzselni ezt a meccset, és akkor nincs ez a kiélezett végjáték. A 7a6 ellenivel is az volt a legnagyobb baj, hogy ahhoz átlövés kéne, de minimum egy átlövő, mert a 3 irányítóval csak tömörítünk középre mindenkit, látszódott is, mennire semmit nem tudtunk kezdeni ott. Valaki menjen már lendületből, és bassza végre be. Nem látok jól működő statot, de érzésre kb. két átlövést produkáltunk egész meccsen, hát az kurva kevés nem csak Szegeden, hanem úgy egyáltalán.
Remili arconcsapása után merült fel először bennem, hogy jó az iksz, de ott már kb. esélytelen volt, Descat kihagyta a következőjét is (kettővel feljebbi kérdéseim), rengeteg a kérdés a fejemben, és bazira nem tetszik, amit ma láttam. Nem csak azért, mert nagyon régen nem kaptunk már ki Szegeden, hanem mert ma sem kellett volna., de főleg _így_ nem szabadott volna. Ha csak a józan paraszti észt használjuk taktikának, akkor nyerünk 2-3 góllal. Ma egy extra Roló vert meg minket, miközben mi meg sem próbáltunk mással kapura lőni, csak azokkal az emberekkel, akiknek nem ment. Hát, így tényleg nem lehet.
Gratulálok a Szegednek, szépen összerakták a védelmüket mára, és Mikler remekül védett mögötte, mi meg érthetetlen módon basztuk el, ráadásul olyan különbség lett a végére (28:24), ami talán nem is volt közte még így sem. Írtam az LA-ben, hogy a Szegedre gyakorlatilag minden veszprémi edző ráfut, de őszintén, nem gondoltam volna, hogy Pascual is rá fog. És talán ez a legnagyobb csalódás most nekem ebben. Persze lehet majd azt mondeni ezután, hogy "mondtuk, hogy kell még egy ember a belső posztokra", de álljunk már meg egy pillanatra, és próbáljuk meg használni azokat, akik éppen rendelkezésre állnak!