Az utolsó idei hazai BL-meccsünk reggelén arra ébredtem, hogy nem tudom a PSG vs Kiel végét, mert egészen konkrétan elaludtam rajta, szégyen ide vagy oda. Tegnap lementek a németes meccsek, a Flensburgnak, ahogy azt vártuk is, nagyjából 0,00011% esélye van a továbbjutásra, a PSG vs Kiel pedig azzal az iksszel egyértelműen nyitva maradt, de azért ez alapvetően meg mégis a Kiel továbbjutásának irányába mutat.
Mi pedig ma tehetünk egy hatalmas lépést Köln felé, és mivel már rendesen régen is voltunk, meglehetőst izgulok emiatt. Pedig egyébként szépen összeálltunk tavaszra, ha valaki ősszel belengeti, hogy így állunk itt a fontos dolgok előtt, egy már megnyert kupával, egy visszafordított alapszakasszal és reális eséllyel Kölnre, hát többen mosolyogtak volna. Aztán itt állunk. Újra. Ráadásul gyakorlatilag a komplett csapat egészséges, ilyesmire nem is tudom, hogy mikor volt utoljára példa.
Szóval ma pirosba öltözik a város, piros lesz a lelátó a Veszprém Arénában, hiszen azoknak a szurkolóknak, akik nem piros mezben érkeznek, a biztonsági szolgálat megtagadhatja a belépést. Haha, ezt persze már elsütötte a hivatalos oldal is, de kihagyhatatlan annak tudatában, hogy az Aalborg színe is piros. Na de vegyük kicsit komolyabban magunkat, a KP-ban odáig jutottam, hogy ez egy ajándék számomra, és ha a csapat is így fogja fel, akkor valódi, felszabadult örömkézilabdát kellene játszaniuk ezen a két meccsen, nem igaz?
Persze, tudom, hogy nem olyan egyszerű az, pedig én tényleg csak ennyit kérnék mára. Hogy élvezzük a játékot, hogy ne görcsöljünk rá túlságosan, hogy ne zavarodjunk össze, ha hibázik bárki. Hogy időben cseréljünk kapust, hogy kérjünk időt, ha kell, hogy jöjjenek a cserék is, és hogy okosan lőjük a ziccereket, heteseket. Hogy a védekezést próbáljuk meg a már szokásos egy félidőnél kicsit meghosszabbítani, hogy sokat játszunk Andriskára, mert ahogy hallom, ő extrán motivált a dánok ellen.
Nagyon fontos lenne átlövéseket produkálnunk a mérkőzés kezdeti szakaszában, a beállónak ugyanis csak úgy lesz elég helye a továbbiakban. Nagyon fontos megakadályozni, hogy lefussanak (ziccereket be kell vágni, mindenképpen, talán ez a legfontosabb), de ha mégis labdát adunk el, mindenki kotródjon azonnal visszafelé! Ha 2x-3x sikerülne ilyen esetben gyorsan visszazárnunk, nézegetne az Aalborg. Nagyon, de nagyon fontos lenne a széleket rendesen használnunk, nem csak azért, mert a legstabilabb játékosaink, hanem mert azzal megfelelően szélesre tudnánk húzni a támadójátékot, a belső cselezőinknek is nagyobb helye lenne az egy-egyezésekre, és a beálló megjátszása szempontjából is sokkal komfortosabb hely alakulhat ki.
Egyértelműen ők az elmúlt évek leglátványosabbat fejlődő csapata, tették mindezt sokáig A-listás sztárok nélkül, de mostanra már annak is eljött az ideje. Ha minden igaz, minden idők legnagyobb őLadysége éppen az Aalborg színeiben tér vissza Veszprémbe, ugyanitt mindenkit óva is intenék attól, hogy a jól kiérdemelt üdvözlésén túl komolyabb megkülönböztetésbe részesítse, ő ugyanis nem Vujin, annál sokkal komolyabb játékos, hogy ez ne forduljon át kontraproduktívba. Szóval csak okosan!
Az Aalborg egyértelmű motorja Møllgaard, olyan ő a dánoknak, mint Gottfriedsson a Flensburgnak, rá különösen figyelni kell majd, mint ahogy nyilván Palmarssonra, Claarra és Sandellra is mindenképp. Sok a kisebb sérüléssel küzdő játékosuk, de erre egyáltalán nem lehet építenünk, főleg, hogy a skandinávok valószínűleg már toodler korukban is csak loholni tudnak, más magyarázatot nem tudok elképzelni arra, hogy hogyan bírják letolni a nálunk éppen - kiszámoltam - 10 meccsel (!!!) többet a bajnokságukban. Elfáradni tehát nem fognak, erre ne is számítsunk a két meccs alatt.
A szélsőik szintén elképesztően gólerősek, de hát ez is hagyomány északon, közel 150 gólt összehoztak azokról a posztokról, szerintem ez a komplett mezőnyben is kiugró, nem lehet tehát egy pillanatra sem otthagyni a széleket. Talán a cselezésben és kapuban érzem őket foghatónak, mondjuk egy átlagot mindig hozott valaki náluk is, de kimagasló teljesítmény annyira nem rémlik onnan, aztán valaki cáfoljon rám, ha látott olyat. Nagyon ritka, hogy az Aalborg ne dobjon 30 gólt, de ha így van, akkor kikapnak. Ez összesen 3x fordult elő velük a BL-ben, mindhárom helyen 28 gólt lőttek, el is mondom, hogy hol: Kielben, Szegeden és Szkopjéban. És Skjernben is csak 29-ig jutottak, ahol utoljára buktak, jól megforgatva mindezt akkor ezennel ki is tűzném nemes célnak a maximum kapható 27 gólt magunknak, csak hogy ilyen tekintetben mi legyünk a legjobbak. Nehéz menet lesz ennyin tartani őket, de hátha sikerül, és az nem volna rossz ómen a visszavágóra.
De ha már a kapottakat megpróbáltuk belőni, akkor a dobottakkal is kezdjünk valamit, sok érv mutat arra, hogy öt góllal kellene nyernünk ma, az egyik ilyen, hogy a Barca néggyel verte a Flensit, és legyen már a nyolcaddöntőkhöz hasonlóan a miénk a legnagyobb gólkülönbség, haha. A másik pedig, hogy ugyan 1 góllal is tovább lehet jutni akár, és a 6-8 sem életbiztosítás manapság, de mégis egy lélektani határ az a négy, úgyhogy legyen inkább öt. És így ki is jön nekem nagyon szimpatikus eredmény-vágynak a 32:27. Jó lesz? Maradhat? Édesistenem, de jó is volna. Ez itt pont egy korábbi meccsünk eredménye, nekem megfelelne az örömködő Gasival.
Ami pedig a lelátót illeti, mindenkinek mondom, hogy összesen kettő, szurkolás szempontjából is értelmezhető meccs van vissza a szezonból, álljunk már ebbe bele, de az elejétől! Gyurák azt kérte az O-tól, hogy a bemelegítés alatt is legyen már hangulat, fúúú, de jó volna, tényleg, ha olyat tudnánk csinálni, az megalapozná rendesen a meccset nálam. Ez egy rettentő nehéz hatvan perc lesz, és azoknak, akiknek az Aalborg még mindig egy skandináv csapatocskának tűnik csak, nos azoknak mondom, hogy tavaly BL-döntőt játszottak (remember that), és nem véletlenül nyerték az A-csoportot az idei kiírásban, úgyhogy ezt felejtsük is el, de gyorsan! Az Aalborg most akár a Kiel is lehetne, a tét pedig az, hogy kijutunk-e hetedszer Kölnbe?
Én ki akarok, ti?
Hajrá Veszprém!