Két életre szóló tanulsággal a fejemben ébredtem ma reggel, az egyik, hogy jótündérek márpedig nincsenek (brühühü) vagy legalábbis mindig máshol van dolguk éppen, a másik pedig, hogy a poszt nem írja meg önmagát egy hazai döntetlen után sem, pedig őszintén reméltem. Mindkettő nagy csalódás, mint ahogy az is, hogy a megálmodott +5-6 gólos győzelem helyett összesen egy ponttal kellett beérnünk most. De mondjuk ettől még nem dől össze a világ, és nem kell hídnak menni vagy tömeges bitófákat tákolni az Óváros térre, ugyanakkor muszáj szembenézni a problémáinkkal, amelyek mostanra már szép, erősen megrajzolt kontúrt is kaptak.
Az egyik ilyen a folyamatosan veszélyes átlövések hiánya.
Egyértelműen ez a legszembetűnőbb hiányosságunk idén, és bár én továbbra sem látom lehetetlennek, hogy ezügyben előrébb lépjünk még ezzel(!!!) a kerettel, sőt, már most is több gólunk volt kintről, mint Bukarestben, az irányt viszont nagyon nem arra érzem, amerre a pad most megy. Ligiből sajtolnék ki többet, benne érzek még potenciált bőven, és mivel szezon elején - amikor még kezdett, ugye - egész faszán ment is neki ez, biztos visszatérnék arra a játékfelépítésre. Tudom, akkor még nem volt Lauge, de be lehetne osztani jól az ő játékperceiket, és akkor tán Rasmusban is több erő maradna a kinti lövésekre. Ebből a problémánkból adódik egyik a következő fontos baj is, hogy a beállóinkat sokkal jobban takarják, mint ahogy azt megszokhattuk, nyilván ezért nem olyan eredményesek.
A másik az elmaradó kapuscsere.
Továbbra sem értem, hogy miért nem lehet gyakrabban alkalmazni, úgy csinálunk, mintha lenne szabály rá, hogy csak 1x lehet, vagy mintha ez rossz dolog lenne, pedig baszki ez egy eszköz, amit gyakran használni lehetne. Amikor félidőben felmentem, és mondtam barátkámnak, hogy a megfogott hetese után benn kellett volna hagyni Csupor Károlyt, azt mondta, hogy miért, jól véd Corrales. Hát én ezt objektíven keresztül egyáltalán nem érzékeltem jónak, pedig valóban volt 6 védése az első félidőben. Ugyankkor rengeteg tudatosan fej fölé lőtt szegedi átlövés ment be, és valószínűleg Corrales őszi teljesítményéhez mérten éreztem kevésnek azt, amit mutatott. Aztán cseréltünk félidőben, jött Karcsi, és elmentünk 3-4 góllal. Khm.
De nézzük a meccset is, közben.
Az első szegedi támadást a Mackósajt(os) Tönnesen-duó egymás között bénázta el, így jöhettünk mi, akik a Strlek, Nenadic, Lauge, Yahía, Marguc, Blagotinsek felállásban kezdtük meg a meccset, egy cserével, Sipi jött le, Peppa pedig hosszúra be. Jó, nem igazán volt benne a levegőben az az iram, amibe ne férne bele egy hosszú oldali csere, de pont emiatt írtam fentebb Ligit, mert akkor ezt nem feltétlen kellene, és Peppa beszállni is pont olyan jól tud, mint kezdeni egy meccset. Patrikot amúgy sem azért húztuk hátrébb egy fokkal, mert nem ment volna neki, hanem csak mert felépült Lauge, aki gyorsan tolt is pár kurvajó meccset, de ettől még nyugodtan megtarthatnánk az ilyen erősségeinket, mert ilyesmire félidőnként 5-10 perceket simán építeni lehetne.
Nenadic átlövéssel kezdtük meg a gólgyártást, klasszik, 10 méterről eleresztett, szépen előkészített, éljen, éljen, amire aztán meglehetősen gyorsan válaszolt Mackovsek, majd sajnos ugyanő blokkolta le Yahía lövési próbálkozását a másik kapu előtt. Corrales első védése tényleg korábban jött, mint amennyire nekem az élőből rémlett, Bánhidi ziccerét védte lábbal a 3. percben, majd Lauge lendületes betörésével ismét gólt lőttünk, de a Szeged nagyon okosan, gyors középpel és a lemaradó oldalára kieszközölt szélső ziccerrel tartotta a lépést (ahonnan egyébként Petár is futott le cserére), sőt, egy Blagotinsek által nem észlelt Lauge-beadást követően Sostaric gyorsan ki is egyenlített. 3:3, 5. perc.
Yahía lendületből érkezett a szegedi falra, és egy megakasztást követően 7-8 méterről lőtte az első gólját a mérkőzésen, majd Bombac betörése után jutott heteshez, és gólhoz a Szeged. Veszprémi oldalon megint az egyiptomi érkezett átlőni, de most egy klasszikus, szaggatottról eleresztett gyönyörűvel juttatott előnyhöz bennünket. A következő fontos szitunak pedig abból a szempontból volt jelentősége, hogy ez volt az első teljesen indokolatlan, ráadásul ellentétes döntés utáni ehhh a játékvezetők részéről, akik sajnos ismét nem bírták megugrani a szintet, Mackósajt ugrott tehát rá a falra, a vonalbíró be is fújta a belemenést, amit aztán arra korrigáltak, hogy Sipos ne feküdjön alá, lehetőleg. Hátö. 5:5, 10. perc.
Nem azt mondom, hogy a bírók miatt lett döntetlen - tényleg nem, magunknak basztuk el többször is, a Szeged meg köszönte szépen, de majd írom - viszont szörnyű azt látni, hogy két stabil BL-csapat itthoni fontos meccseire egyszerűen képtelen értelmezhető hibaszázalékon belül dolgozó jv-ket küldeni (vagy kinevelni, ahogy tetszik) a szakma. Ráadásul ez nem egy újdonság, ezek a meccsek régóta ilyen hőfokon zajlanak, igen, kurvasok jó ítéletet kell(ene) meghozni rövid időn belül, ilyen ez. Hogy a véreres rákban nem fejlődik végre fel valamelyik páros erre a szintre? Hogy egy ilyet le tudjanak vezetni rendesen. Miért nem tartjuk fontosnak, hogy a játékvezetőink jobbak legyenek? Mit teszünk meg ennek érdekében? Mi kellene ahhoz, hogy legyen egy stabil nemzetközi párosunk is, végre, hát nem lenne jó az mindenkinek? Az biztos, hogy ebben egyáltalán nem fejlődünk, sőt. Akkor nyilván amit most csinálunk, az vagy nem jó, vagy kevés, vagy mittudomén, mert nem vagyok szakember. Csak azt látom, hogy annyira feleslegesen zsörtölődöm ezen, pedig az ilyen dolgok nem csak önmaguk miatt bosszantóak, hanem mert gátat szab egy csomó más dolognak is. Na mindegy, több szót nem pazarolok ma már erre, de nagyon rossz a tendencia.
És akkor térjünk vissza a meccshez!
Corrales remek ütemben jött ki az indításra annál az ijesztő jelenetnél, nagyot kapott Strlek, szerencsétlen, akivel lassan minden meccsen történik valami, kicsit aggódom is emiatt egyébként, jött a helyére Mahé. Kb. ezen a ponton kezdtünk el elfogyni támadásban, két-három labdát gyorsan elszórtunk, amit az amúgy kurvajó szezont futó Sostaric büntetett is rendesen. Tönnesen, Lauge gólváltást követően, egy másfél perces támadás végén ismét heteshez jut a Szeged, míg a másik oldalon ismét egy elmélázott - vagy minek is nevezzem - beadás, amiből büntethetett Sostaric, és amivel két góllal megléptek a vendégek. Eddig ősszel egyébként ezeket Blagi összeszedte, nem is értem, majd jött egy Lauge belemenés, ami egyébként tök jogos, pont olyan volt, mint az a Mackósajtos, ehh, Corrales hatalmas ziccervédésének köszönetően nem lett -3, hirtelen. A semmiből. Az elszórt labdákból, egészen pontosan. Szerintem késett egy kicsit az időkérés és/vagy csere, valami belenyúlás, de legalább jött Nilsson, ahogy leírtam ezt. Corrales ezen a ponton volt 4 védéssel 33%-on, ami pont egy jó átlag, ugye, de majd visszacsatolok erre, azért emeltem ki itt ezt.
Időt kértünk, 7:9, 17. perc. Nagyon megállt a támadásunk, sajnos, és nem is nyúltunk bele annál jobban, mint hogy beállót cseréltünk és visszajött Strlek a szélre, mondjuk legalább le is húztuk neki szépen, és be is lőtte. Lauge kétperc, Frimmel hetes, amit Károly támaszkodó lábával akadályozott meg, na, itt én biztos, hogy benn hagytam volna kicsit, hogy őszinte legyek, nem azért, mert Corrales nihil volt, hanem mert egy ilyen hetesvédés után akár egy extra negyedóra is kijöhetett volna a kapunkból, de persze ezek nehéz döntések ezekben a szitukban. Mindenesetre ezután Corrales még kettőt védett a félidőben.
Kiegyenlítettünk ugyan, de az emberhátrányunkat kihasználva egész egyszerűen lehúzták szélre, Frimmelnek, majd egy szar Petar-lövés után ismét lerohantak, és két gólra nyúltak el. 20. perc, 9:11, jött Lékai és Ligetvári, utóbbi átlövését Alilovic kirúgta, majd Lékai is eladta elsőre, de gyorsan javíthatott egy indulással, amihez Gáspár szerzett labdát a szélen. A következő szegedi megpattanó lövés a kapufán végezte, így jöhettünk mi, és Ligetvári átlövésével kiegyenlítettünk végre. Ezt szögezzük is le ezen a ponton, mert megint akkora fika megy Lékaira szurkolói körökben, hogy elképesztő, miközben adott el labdát, igen, az egyiket nagyon rosszkor, de egyáltalán nem játszott rosszul, és amíg irányított, addig történt olyan is, hogy például visszafordítottuk(!) a meccset, sőt, labdánk volt az 5 gólra is. Lassan már azt hiszi az ember, aki csak olvas és nem néz, vagy csak néz és nem lát, hogy ő maga a patás, mert NYILVÁN miatta nem játszik Mahé középen, ami abszurd, egyszerűen, de persze mindenki azt hisz, amit akar. Egyébként én is beraktam volna Mahét, biztosan megpróbáltam volna valamikor, de válasszuk már szét ezt a két dolgot, végre! Nem azt vitatom, hogy nem kap elég időt, mert nem kap, hanem ennek a miértjére felállított sci-fi teóriáktól vágom magam hanyatt, de komolyan.
A Liget/Sipos belső hármas most sokkal jobban működött, mint a kopasz Blagival, egy belemenés után mehettünk a vezetésért újra, és lerohanásból Patrik szépen le is osztotta Strleknek, aki bevágta. Hosszabb idő után vezettünk újra, ki is kérte első idejét Pastor. De nem tudott érdemben belenyúlni vele, szépen kényszerítettük ki a lövésüket, majd egy újabb előkészítés után ismét Liget talált be, átlövésből. Jött Henigman pirosa, ami ugyan nem tűnt szándékosnak, de adható piroslap, pont az ilyenekre való ez a szar. Itt volt az első kulcs-ziccer, ami kimaradt, tudom, hogy ez még túl korai ahhoz, hogy végeredményt befolyásoló legyen, de lélektanilag viszont olyan pillanatban volt Marguc emberelőnyöse, amit Mirko lelábalt, hogy nagyon mérges vagyok miatta, ráadásul az ilyeneket a meccs későbbi pillanataiban is kihagytuk. Sajnos. Az üreskapusat is, ezekből pedig ők merítettek lelkit. Ki is egyenlítettek, emberhátrányban. De aztán két gyors labdaszerzés után 15:14-re állítottuk be a félidőt.
A másodikat pedig elég jó szellemben kezdtük el, és Csupor Károllyal a kapunkban, és egy elég összeállt védelemmel - Blagotinsek, Sipi hármasokkal, Yahía, Lauge kettesekkel - el is húztunk három gólra, kicsit megtört a jég, ráadásul Radivojevic is kihagyta a hetest, de sajnos elvették Lauge gólját, így maradt a különbség. Kaotikus percek következtek, de Cupara védésekkel tarkítva, na pont erre céloztam az első félidő közben, hogy egy ilyen negyedóra nagy lendületet adhat egy csapatnak.
Szélső és irányító-befutásokból voltunk eredményesek, nagyon helyesen, ez volt az egyik olyan szakasza a meccsnek, amikor azt éreztem, hogy meglehet az én áhított különbségem, de ahogy már írtam, kulcspillanatokban hibáztunk bele, így a +5 helyett visszajött a nyakunkra a Szeged. És nem csak egyszer volt labdánk erre, semelyiket sem tudtuk bevinni. A VAR egyébként részemről pont azt mutatta most meg, hogy hasznos egy holmi, de tényleg, igazából mindannyiszor meg is kellett nézni az esetet, bazira nem értem, hogy a BL-ben hogy lehet nem használni.
Strlek hatalmas szögből, zavartalanul felkanyarodós kapufája szintén kulcsmomentum volt, ezeket egyszerűen tilos kihagyni, mert baj lesz. Mint tegnap. Martins szép kitámasztottja után Yahía rázta meg magát, és tört be, de aztán Momo lecserélte Makitára, aki lőtt egy nagy fölét. A második félidő első részében egyébként egészen pofás játékot mutattunk, vezettünk szinte végig 2-4 góllal, de mivel kihagytuk a fontos ziccereinket, nem tudtunk elhúzni, a vezetést nem vette át a Szeged, de lélektani előnyben érkeztek a hajrára, mi pedig nem. Senkiben nem volt meg az az extra, ami az ilyen pontokon átlendíti a csapatot, Marguc kihagyott hetese volt az utolsó, azt hiszem amúgy 3. elbaszott meccslabdánk, így a végén maradt az x. Lauge mozdulata jól jellemezte a végjátékunkat, csúnya volt, ez tény, pedig ő sokkal okosabb ennél. Az utolsó 10 percben összesen 5 gól született (2:3), ami amúgy nem is lett volna ellenemre, ha +4-5-tel érünk oda, ugye, de így 26:26 lett a vége. Határozottan többet vártam ettől a meccstől, de menni kell tovább, mert Ukrajnában sem a dolca vitáért megyünk, az legyen meg!
Hajrá Veszprém!