Én magamtól egyébként a Sorry, not sorry! címet adtam volna, de egyrészt az csak nekem jelentett volna valamit, mert ezt bírtam elsőre kinyőgni Carlosnak, amikor a sajtós előtt összefutottunk, és cuki módon megölelgetett, de közben a vol1. egyik résztvevőjétől jött ez az ötlet, amit nem lehetett nem meglovagolni. Mindenki emlékszik az elsőre, igaz? Fontos esemény, megalakult a #tátrateam, ami most azzal, hogy a mai szerdán végülis nem hömpölyögtünk végig részegen a városon, kicsit fel is oszlott, de mindegy, majd újraalakulunk. Valamikor. Fontosak ezek a visszacsatolások, ezek a közösségi emlékgyártások, azt gondolom igazából ez a lényeg ebben az egészben.
Szívesen mondanám, hogy úgy éreztem jönni ezt a győzelmet, mint a múltkorit, de nem így volt. Nemhogy a győzelmet nem éreztem, hanem konkrétan semmit, teljesen idegesítő módon még csak meccslázam is az utolsó pillanatokban volt, inkább nem is fejtem ki bővebben, hogy miért. Akinek van gyereke, esetleg több is, olyanok, akik már szinte önjárók, vagy ilyen is olyan is, az kb. tudja, hogy ezek a szerdák - amúgy meg tetszőleges hétköznapok - hogyan is zajlanak le egy átlagos családban. Hát engem négykor még csúnyán beszippantott a nyelvtan dolgozat eredménye, és hogy felmérjem a kárt, szóval nem sikerült túl happyre az indulásom. Aztán amikor az első bizakodó hangot meghallottam magam körül, ami már tényleg a meccsről szólt, akkor elkezdtem én is kicsit átszellemülni, de valahogy nem volt bennem az a pozitív flow, ami amúgy szokott. Érdekes módon. Voltak érveim, hogy miért lehet megverni ezt a Barcát most, de őszintén, nem hittem benne igazán.
Annyi baj legyen.
Ortega köszöntését köszönjük a hitközség nevénben, ritka az ilyesmi, szerintem a jelenlegi játékosainak a fele csak pillázott, hogy mi folyik itt, volt, aki abban az időben némi túlzással még a csattogó lepkét tologatta. Tök jó érzés volt, na. És neki is.
Az első(!!!) kapuralövésüket rögtön hárítottuk, nem tudom, mikor volt ilyen utoljára, de most tényleg az volt, hogy mind Corrales, mind a védelem gyakorlatilag az első perctől kezdve résen volt, és ez később abszolút kulcsnak bizonyult. Támadásban viszont balfaszkodtunk néhányat, kicsit dadogott a labda az elején, egyszerűen kipattogott először Lékai, majd Yahía kezéből is, kicsit tán izgultunk ott még. Persze sokkal szebben hangzik, ha azt mondjuk, hogy annyira a védelmek domináltak, hogy az első gólváltásig az 5. percig kellett várnunk. Akkor viszont mindkét szélsőnk beköszönt, és ez rendesen biztató volt.
Corrales az első perctől kezdve döbbeneteset nyújtott, mondjuk már az elején is elengedtük a róla kipattanókat, ez akár sokba is kerülhetett volna, de szerencsére már csak máskor, máshol bánkódhatunk emiatt. Akin még remekül látszódott, hogy nagyon felhúzta magát a maira, az Ligi volt, hátul is dominált, de azt már-már megszoktuk, de támadásban is megadta az alaphangot, hogy aztán a mérkőzés későbbi időszakában is fel tudjon menni, és be tudjon akasztani néhányat. Nagyon fegyelmezetten lőttünk egyébként szinte végig felfelé Perez de Vargasnak, írtam is az LA-ben, hogy nagyon fontos lesz, hova, de amit Kielcében későn léptünk meg, hogy a lefelé remekül védő Koreckinek elkezdjünk felfelé lődözni, na az ma nagyon ment az első pillanattól fogva. Ebben élen járt amúgy Marguc, akinek a heteseit külön kiemelném, elképesztő büntetőket tolt, nagyon higgadtan, pedig volt azért feszültség a pályán, maradjunk annyiban. Ennyit számít, ha meccs elején nem hozzuk magunkat feleslegesen hatalmas hátrányba.
Az elején a Blago-Sipi belső hármas Ligivel - később Laugéval(!) - és Yahíával az oldalán remekül működött, az első félidőben tényleg rendesen a védelmünk dominált, abszolút tudatosan, pontos kitámadásokkal, helyre tett faultokkal, itt még felesleges, durva megmozdulások nélkül mozgott a fal, ami mögött Rodrigo teljesen stabilan állt. Persze, azt is tegyük hozzá, hogy baromira hiányzott Cindric a Barcából, de szerencsére ez nem a mi problémánk volt. A három balkezes felállásuk, Richardsonnal középen működött is többnyire, de a fiatal szlovénkás kevés volt ehhez a veszprémi falhoz tegnap.
Mi eleinte a szokásos, nagylövős (Ligi és Yahía) kezdőnkkel támadtunk, Omar haloványabban ugyan a megszokottnál - beteg volt amúgy, az sem volt biztos, hogy pályára lép -, de igyekezett nagyon hasznos lenni, próbálta megjátszani a beállót, illetve labda nélküli mozgásokkal hozta helyzetbe magát. A 10. percben érezte úgy Momo, hogy bele kell nyúlnia, nagyon helyesen egyébként, ekkor jött Nenadic, hogy új színt hozzon a támadásokba, és ez meg is valósult. Az első félidő jelentős részében fej-fej mellett haladtak a csapatok, miközben elég sok hiba is volt a játékban, mindkét oldalon, de ettől függetlenül egyáltalán nem éreztük alacsonynak a színvonalat, sőt. Nenadic, majd Lauge játékával elkezdtünk ugyan egy más fajta támadást, de nem jött össze az első pillanattól fogva, viszont volt annyira stabil a hátsó részünk, hogy belefértek a csiszolódások.
Lauge lassan épült vissza, de ez a tegnapi igazi beköszönő teljesítmény volt tőle, azt foglaljuk írásba. Ha valaki nem értette, mit keres rajta a szalag, annak elég volt megnéznie azt a jelenetet, amikor a Lékai-Ligi páros úgy balfaszkodott ott valamit a labdával, hogy abból majdnem eladott lett, Rasmus pedig menet közben ordította le a hajukat, de úgy, hogy ő meg épp csak nem lépte el közben.
De térjünk vissza még az első félidő fej-fej melletti szitujára, itt kezdtünk el kétperceket kapni, ami ismét - most már rendszeresen, ráadásul - jó hatással volt a pályán maradókra, nem is rémlik olyan emberhátrányunk, amire nagyon rászaladtunk volna. A félidő hajráját gyakorlatilag tökéletesre hoztuk, x közeliből abszolút taktikusan, okosan, lassan Corralesre és a védelemre alapozva, támadásban pedig pontosan játszva végre el tudtunk menni négy, azaz 4 (!!!) góllal. Makita is egyre jobban száll be, azt kell hogy mondjam, a védelemben teljesen stabilan, a támadásában még nincs meg az az áttörés, amit várok tőle, de már nem emberhátrány, ha pályán van. Szóval örülünk, Vincent. Ortega időkérése sem tudta megtörni a lendületünket, labdánk volt az öt gólos félidei vezetésre is, de végül maradt a 16:12.
A második játékrészben már sokkal több volt a feszkó, ehhez nyilvánvalóan hozzájárult az is, hogy ahogy fáradtak a hármasaink, úgy lettek favágósabbak a mozdulataik, Blagi ámokfutása remek példa volt erre, amikor először támadásból könyökölt Dika Memnek egy nagyot, majd visszafutva még pont neki ismét oda is akasztott, plusz Sipié is abszolút véleményes volt, nagyon narancssárga, ezeket ne is vitassuk, szerintem. De a másik oldalon meg Nenadic karjának megakasztása is kb. annyira veszélyes volt, csak nyilván az nem fejközeli. Továbbra sem értem amúgy, hogy miért nincs videó, csomó mindennek elejét lehetne venni azzal. Pumukli most sem lett közönségkedvenc itt, az biztos, és annyira röhögtem azon, hogy az összes kakaskodásnál mindig, mindkét csapatból ugyanazok voltak ott. Amikor Peppa körbeosont, hogy megkerülje a komplett nyugtatgatni próbálók hadát, hogy ő is elmondhassa a véleményét az ujjával fenyegetőző Petrusnak, hát az nagyon vicces volt. Imádom az ilyet.
Ez a Lauge-Nenadic-Omar belső hármas amúgy kurvanagy potenciált rejt magában, alapra megvan mindháromban a képesség mind a kinti lövésekre, mind pedig a gyors lábbal betörésekre, labda nélküli mozgásokra, nagyon jó dinamikája volt a támadásunknak, mikor így voltunk pályán, és az a jó ebben, hogy igazából 3-ból kettő simán védekezik is, megbízhatóan. Lauge kettesben nagyon durvát tolt tegnap, csak mondom. Volt ugyan egy hullámvölgyünk a második félidőben, ahol sorban jöttek az emberhátrányok, de a végjátékot már annyira extraprofin lehoztuk, mintha mindig is így csináltuk volna, ellenféltől függetlenül. Amikor azt a címet adtam a KP-nak, hogy "Végletek közé feszítve", vagy valami ilyesmi, nos erre gondoltam ott. Nagyon nagy amplitudón vagyunk még, viszont van hova belőni a stabilat, és azzal, hogy Laugét - vele együtt pedig egy vezért is - visszakaptunk, háááát, az nagyon jó. De még ne mondjunk ilyeneket, mert nagyon nagyon korán van. Az külön fegyvertény, hogy meddig tudtuk tartani a 29:28-at a végén, húha.
Összességében ez egy hatalmas meccs volt, és emeljük ki azokat, akiket muszáj, Corrales egyértelműen a meccs hőse volt, nagyon stabilan fogott mindent, amit kellett, hogy fogjon, azért az a 19 védés nagyon durva ám. Nenadicot is ki kell, neki nagyon okos, taktikus húzásai voltak jókor, és bár az ő játékában nyilván mindig benn van a hiba lehetősége, de a zsenijéhez ez hozzátartozik. Laugét üdvözöljük újra a fedélzeten, nagyon szépen építette bele magát a meccsbe, nem vállalt túl sokat, de keveset sem, viszont azonnal érezhető tartást adott az, hogy van a pályán egy ilyen kaliber. Marguc egy-két kicsit gyengébb meccs után visszakerült arra a szintre, ahol mostanság volt, elképesztően lőtt végig, és döbbenetes nyugalommal húzta Perez de Vargas feje fölé a hetest is akkor, amikor nagyon kellett. Pacsi. A védelem szintén megadta az alaphangot, és a pad is bele tudott nyúlni jól akkor, amikor arra szükség volt. Úgyhogy ez így fasza lesz, köszönjük, megtartanánk ezt a szintet, ha nem baj.
Most egy kis szünet, aztán pedig el kéne menni Portóba, csak mondom. Többi kép itt, lesz még egy videó is a végéről, de azt még visszatartom kicsit, hadd örüljünk neki kicsit később is.