Talán egyedül Mrs. Room303 volt hozzám hasonlóan optimista a mérkőzést megelőzően, amikor a már nagyon régóta várt gyülekezős, lelátós szeánsz részekén összefutván a lenti büfében véleményt cseréltünk, gyakorlatilag mindenki más tökbiztos volt a cumiban. Talán még Pásztor Pista volt némiképp bizakodóbb az átlagosnál, de aztán annyi. Meg én, de azt már hosszú évek alatt megszokhattuk, haha. 32:30-at tippeltem, és utólag kijelenthetjük, hogy nem voltam olyan messze. Annyira jó volt hosszú idő után végre kicsit normálisnak érezni a világot, teljesen olyan érzésem volt, mintha egyszerre értünk volna haza annyian, mintha az elmúlt másfél év zártkapuzása csak egy hosszú, rossz álom lett volna, ma egyszerűen minden a helyén volt. Láttam, ahogy telt fel a parkoló, tudtam, hogy sokan leszünk, 4500 ember már tényleg inkább teltháznak számít, hangulatban ennyien bőven tudjuk azt, amit kell, és ami a második félidő második felében történt, az pontosan megmutatta, milyennek kell lennie egy ilyen meccsnek a Veszprém Arénában.
Hogy mondja a SEHA? Kicsit kölcsönveszem, ha nem baj: #hanballisback, és az #atmosphere is a meccs végére. Ó, mekkora volt, úristen. Imádtam. Na de, kezdjük az elejéről!
Magas színvonalon kezdtek a csapatok, külső szemlélőnek akár a védekezések hiányát is jelenthette volna a rengeteg gól az első öt percben, de az az igazság, hogy a védelem igazából megvolt, talán csak a beálló körüli maradt el némileg, de a kapusok nem nagyon nyúltak semmibe bele ezekben a percekben. Ahogy a PSG a beállójátt, úgy mi a szélsőinket hoztuk elsősorban helyzetbe, le is húztuk Gasinak, és a befutó Strleket is remekül találta meg Lékai labdája, illetve Yahía is ihletett formában váltotta gólra az irányító előnyszerzéseit.
Mert ugye az mindenkinek megvan, hogy hogyan is lesz ott akkora hely, amekkorán Omar rendszeresen sétálhatott be hatosig a kettes védő mellett, kifelé cselezve? Félreértés ne essék, nem az ő érdemeit próbálom kisebbíteni, sőt, nekem az érkezése óta vérmesek a reményeim vele kapcsolatban, csak szeretném felnyitni a szemeket afelé, hogy valójában mi is egy irányító elsődleges feladata ebben a sportágban.
A 10. perc környékére Corrales stabilra húzta fel magát, szépen beállt a fal mögé a folyosókba, így el is kezdtük lefaragni az állandósult, 1-2 gólos hátrányunkat. Eközben Sipos Adrián egyértelműen felnőtt a feladathoz, Blagival és Ligettel bőven van bennük perspektíva, maradjunk annyiban, az a 9. gólunk, amit Patrik piszkált el a beálló elől, és Blagi indította Margucot belőle, aki pedig négy párizsi kéz közül szerezte meg, majd estéből húzta fel a kapus füle mellé, visszahúzott oldalra, húúú, édesistenem, hát ez volt az egyik kedvenc jelenetem. A másik, amikor Sipos úgy csukta össze Nikolát és Mikkel Hansent 10 méteren, mint valami kiolvasott mesekönyvet. Ligetvári Patrik éve lesz ez, ahogy látom, Momo és Gulyi bízik benne, ez pedig jól láthatóan szárnyakat ad neki, ebben a szezonban már eddig többet volt a pályán támadásban, mint az elmúltakban összesen, nyomon követhető, ahogy ezeknek a perceknek köszönhetően bátorodik fel. Régen láttunk már ilyen jól mozgó veszprémi védelmet, sőt, ilyen pontos, hosszú indításokat is, szerintem, illetve az első emberhátrányunkat emelném még ki, amit csodásan hoztunk le. 12:12, 24. perc, itt jöttek a cserék.
Makita és Mahé jött Petárral, gyorsan elment két labda elöl, amiből gyors gólokat lőtt az ellen, Ilic pedig azonnal kikérte az idejét, nagyon helyesen. Időkérések, sziasztok! Mahé erőlködött nagyon, de sajnos bazira nem ment neki, nem is értem, miért kintről próbálkozott, amikor azzal a lábbal, és azzal az alacsony súlyponttal, ami neki van, sokkal több keresnivalója lett volna a hónok alatt. Ahogy Ligi is borítékolhatóan megkapta Steisről a kétpercét, úgy bárki, de Kristopans biztosan Mahéról is megkaphatta volna. Az eladott labdákból induló párizsiak több lövését Corrales szerencsére fogta, így nem nyúltak el annyira, amennyire lehetett volna, pont emiatt a négygólos hátrány ellenére sem zuhantam magamba. Láttam, hogy mit tud az első sorunk, akik most pihenhettek 10 percet, mondtam is az öregnek, hogy a félidő elején visszajön a kezdő, és odavágjuk a felzárkózást, na. Petár észnél volt a félidő végjátékában, ugyan nem lendületesen, hanem inkább kicsit enerváltan, öregúrasan, de kinézte a kapu baloldalát, két lépésből produkált valami felugrásfélét és bedobta. Steins záró átlövése kicsit fájt ugyan, de nem éreztem lezártnak a meccset, 13:17 volt a félidő, nem jó, de ne is tragikus.
Az emberelőnyünkből remek ütemű ziccert alakítottunk ki a balszélre, de sajnos Gentry nagyon takarta Strlek hosszú egyenesét, de azért a horvátot nem olyan egyszerű demoralizálni, sőt, érzésem szerint kellett ez ahhoz, hogy utána már tanárian verje be az összes helyzetét, például a következőt, meg a gyors középből rohanósat. Petár továbbra is nagyon hasznosan játszott, ahogy Ligi is, Momo tehát visszatette a kezdőt, szépen el is kezdtük a felzárkózást, de itt még a védekezésünkön voltak rések, így beállóból sikerült tartaniuk az előnyüket.
De már látszódott a fény.
Amikor Remili ráugrott az összezáró embereinkre és Ligi kezébe passzolta a labdát, na, ott éreztem a védelem fordulópontját, és fogta is a következő átlövést Corrales, amiből Sipos indulhatott, de sajnos elszépikézte. Ugyanakkor látszódott, hogy ott vagyunk lábbal, és bár ismét hetest lőhetett MH, egyszerűen nem éreztem távolinak a -3-at. Petár ment egy-egyezni, jött is a hetes, és bár kihagyta, de legalább a kipattanót visszaszerezte. Túl sok hetest hagytunk ki, hármat, szám szerint, ezeken múlhatnak egyébként meccsek, erre nagyon figyelni kell a jövőben. Most belefért, de azért menet közben nem voltunk biztosak benne.
Ahogy az LA-ben írtam is, hogy ez ellen a Párizs ellen a betörések működhetnek, úgy névrokonom, Momir Ilic is gondolhatott erre, mert egyértelmű taktikai elem volt az egyes-kettesre menni egy-egyezni, és szereztünk is belőle gólokat, heteseket. Nagyon okosan, taktikusan dolgoztuk le a hátrányunkat, nem eszetlen rohanásban, hanem módszeresen, a védelemre építkezve. Amire végre lehet építkezni, összességében EZ a legnagyobb fejlődésünk eddig, és ez nagyon kellett. 21:24-nél gondoltam azt, hogy elég a melóból, amúgy is mindenki a véremet szívta, jobbnak láttam letenni a gépet meg a mellényt, és felmenni üvölteni a lelátóra, a többi pedig történelem.
Onnantól elkezdtünk felzárkózni, ez pedig egyértelműen felhúzta a közönséget, ami végre egy egymást a legjobb teljesítményre hergelő hangulatot teremtett, én padról beállva mentem friss torokkal üvölteni a helyemre, ha nem is csak ez, de azért hiszem, hogy ez is számított valamennyire. Meg az új, aranyszínű mezem. Ezek azok a szurkolóságot kísérő hülyeségek, amiket tényleg csak az érthet, akinek van csapat a szívében. Zúgott az Építők, és egyszerűen azt éreztem, hogy végig tudjuk tolni ezt közösen, Lékai betörése utáni Yahía-góllal nagyon hosszú idő után átvettük a vezetést, a legjobbkor, a végjáték előszobájában, Raul ki is kérte az idejét az ő szempontjából nagyon jókor, persze, de ezzel sem tudott megzavarni bennünket, ismét fasza védelemmel mehettünk a kétgólos előnyért. Yahía nagyon okosan ment rá Prandira, akire lehetett is ma, és bár kapufára tolta a hetest, a kipattanót aztán hálóba helyezte.
Innentől pedig mi diktáltuk az ütemet, és nem láttam nagyon fáradságot sem, egyszerűen benne volt mindenkiben a money time. Ugyan másodpercek alatt egyenlítettek ki a franciák, de ettől egyáltalán nem zuhantunk össze, mentünk tovább, szépen, ezúttal Nilsson harcolt ki egy hetest, amit Strlek tanárian értékesített, majd egy Lékai labdaszerzésből indultunk meg, amit muszáj volt ugyan lepasszolnia az őt kísérő, de nyakában védővel küzdő Yahíának, aki aztán csodásan pörgette neki vissza, így Lékai lendületből bevihette.
Nagyon egyben lehetünk, ha ebben az ütemben folytatjuk az idei fejlődésünket, nyilván nem az első meccsből kell következtetéseket levonni, de abból viszont már lehet, hogy mennyire bírjuk szusszal, hogy milyen formációkban hogyan tudunk védekezni, hogy mennyit tudnak hozni a cserék - Cupara például döbbenetes teljesítményre képes padról, kiélezett helyzetben (67%) -, és hogy mennyit tudunk futni. Az utolsó percekben sem maradtunk izgalmak nélkül, Lékai zsenije utáni visszafutásos kiállításánál például pont azt mondtam az öregnek, hogy egész meccsen kurvajól hoztuk az emberhátrányainkat, úgyhogy nyugodjon meg, jó lesz ez.
És úgy is lett.
Csupor Károly ziccerfogása, és Momo időkérése tökéletesen a helyén volt, itt már tényleg azt éreztem, hogy ma nem kaphatunk ki, sehogyan sem. Állt az egész közönség, és nem hoztuk le a kapust sem emberhátrányban (!!!), ami szintén hatalmas előrelépés, szerintem, muszáj érezni, hogy mikor éri ez meg, hát most nem. Jött Mahé, a PSG pedig egész pályásra jött ki, ami között Kentin aztán elkacsázott szépen a kapuig, amivel háromgólos győzelmet ünnepelhetett együtt mindenki, aki tegnap jelen lehetett. 34:31 lett a vége. És igen, ebben a végjátékban nyilván az is benne volt, hogy Gonzales benézte a játékosait, és fennhagyta a nem annyira meccsben lévőket, de ez semmit nem von le a mi remek teljesítményünkből.
Ligetvári, Sipos és Blagi hatalmasat védekezett, előbbi gyönyörűen épül fel a támadásokhoz is, ami egyértelműen a védekezés összeállását követő következő legfaszább hír nekünk, veszprémieknek. Yahía és Lékai nagyon kevés hibával, elképesztően kreatív támadójátékot mutatott (ketten kiosztottak 10 asszisztot, nem mellékesen), Nenadic - tőle szokatlanul - hideg fejjel eljátszotta a rutinos öreget, aki csak akkor megy oda, amikor kell, és annyira, amennyire kell, a szélsők pedig azt hozták, amit tőlük várni lehet, és kell is egész évben. Még írtam is az LA-ben, hogy Strlektől mit várok ma, és meg is kaptam. Sőt, tulajdonképpen mindent. Védekezést, kapust, hangulatot és a padról is egyértelműen jó döntéseket. Parádés utolsó negyedóra, kurvajó lelátó, szív, lélek, ez Veszprém! Köszönjük szépen!
A himnuszos kabaré nekem egyáltalán nem szegte örömömet, az biztos, hogy nagy tanulság, hogy lefújás utánra már ne szervezzünk hivatalos ügyeket, mert who knows, mi lesz, mindenesetre a szanaszét Mosonyizott dupla-himnusznál nagyobb bajunk ne legyen, azt kívánom idénre. Soha rosszabb első meccset, és mindenkinek boldog, új Bl-évet!
Hajrá Veszprém!