Elképesztően szürreális érzés ez a karácsonyi lélekemelésbe ágyazott kölni készülődés, nekem nagyon meg kell(ett) erőszakolni az agyam, hogy átálljon kézilabdára gondolkodóra, mondjuk szerintem otthonra beragadt kisgyermekes családok többségére jellemző lehet ez most, csak ők nem mindannyian írnak róla két nappal korábban. Közben ugye az EHF is próbálkozik és küldi a mindenféle felületre meghívó izékáit, hogy a sajtó megfelelő mennyiségű és minőségű információhoz juthasson a négyes döntő előtt, mintha ez a fosch nem ülne továbbra is keményen a nyakunkban.
De sajnos itt ül.
Amikor kijött az időpont és lehetett hallani, hogy márpedig az európai szövetségnél komolyan gondolják ezt az időpontot, nálunk éppen nyár eleji lézengés volt, úgyhogy foglaltam is szállást gyorsan, lemondhatót persze, repjegyet rutinosan nem vettem meg hirtelen, de bizony többször is elképzeltem magunkat pirosan a téli Kölnben, ahogy kölsch helyett rumos teával frissítődve repesztünk az óváros macskakövein a szokásos rigmusainkat üvöltözve, kiegészítve néhány Csendes éj-jel. Jó volt, olyan távoli, de nagyon különleges. Még havazott is. A szökőkútat a szokásosnál ugyan kicsit nehezebb volt feltörni, de nyilván öt kölni túrával a háta mögött az ember lánya álmaiban már a zegzugos belvárosi utcák sarkain is többnyire helyes irányba fordul (a férjemfotósom a megmondhatója, hogy bizony nem volt ez mindig így), egyszer sem tévedtünk el, ettünk a szokásos csülkös helyünkön, de azért egy fasza burgert is betoltunk a Champsben (van ott az a rukkolás, csirkés, cézárosra hangolt, édeskrumplival, amit nagyon imádok), amire most sajnos az van kiakasztva, hogy végleg bezárt, szóval álmodoztam erről, de tényleg.
Aztán kb. októberre világossá vált, hogy ez a kuriózum-Köln bizony zártkörű lesz. Biztosan így is különös lehet, de hogy őszinte legyek, csak a munka kedvéért eszembe sem jutott komolyabban kiutazni az eseményre. Amikor ez számomra elmúlik szórakozásnak IS lenni, soha többet nem csinálnám, márpedig egyedül lézengeni a kihalt Kölnben egyáltalán nem tűnik jó bulinak, főleg ha van viszonyítási alap is, ugye. És hát amúgy is túl nagy áldozatokat kellett volna hozni miatta, szóval jó lesz ez tévéből, aztán reméljük júniusra helyreáll a rend. Ha repülni még nem is, kivezetni akkor talán már majd ki lehet.
Na de térjünk vissza a tárgyra!
Ahogy egy rendes szezon végén már mindig jön magától, most egyáltalán nincs semmilyen koncepció a fejemben arról, hogy mit is kéne elé írni. Igazából a tavalyi szezon lezárása, de teljesen új csapatokkal, új helyzettel, ami akkor volt, a mára már tökmindegy, vagy szimplán nincsen, szóval magát a szezont el is lehet engedni. Szoktuk mondani, hogy Köln mindig egy elkülönült torna, teljesen mindegy, hogy előtte egy hónappal mi volt, akkor és ott már pusztán annyi a lényeg, hogy a résztvevők azt a 72 órát hogyan kezelik, viselik, ki mit tud előnyére kovácsolni, és mit hogyan, milyen gyorsan emészt meg.
Na most ez még hatványozottabban fog számítani ebben a mostani, buborék Kölnben. Ahol minden kis nüansz fel fog értékelődni, ahol várhatóan minden kis botlás vagy cuki mosoly sokkal nagyobb értékkel fog számítani, legalábbis szerintem ez biztosan így lesz most. Mert nyilván mindenki profi egy szintig, de azon túl ugyanolyan egyedi, eddig sosem tapasztalt helyzettel találkoznak majd a csapatok a várhatóan ordítóan csendes Lanxessban. És az nyer, aki ezt jobban kezeli. Szurkolók és hangulat nélkül csak magukra, a csapattársaikra és a padra számíthatnak. Pont.
Annyiban ragaszkodnék a saját hagyományainkhoz, hogy összerakok egy KP-t itt és most, aztán holnap pedig jövök még egy párosításos motyóval, amire megpróbálom pontosan képbe helyezni magam, hogy a csapatoknál kik lesznek egyáltalán, mert valamiből márpedig ki kell indulnunk. Nézzük is!
4. PSG
Nem hiszem, hogy az ősz fényében ezt különösebben magyarázni kelllene, szögezzük le, hogy a Pari kicsit kilóg a sorból. Lefelé. Az EHF persze akkurátusan beillesztette a decemberi FF alá a csapatok előző szezonbéli teljesítményét, de mint azt már fentebb is említettem, ez a legkisebb mértékben sem mérvadó. Ha valami, akkor nyilván az őszből lehet és kell is kiindulni, de abból is csak immel-ámmal. Nos Párizsban valahogy nem akart összejönni ez az ősz, nem szökött be, hogy úgy mondjam, amúgy szoros meccseket is játszottak, de Bresztben például. Ahol ki is kaptak. Nem ezen a szinten szoktak ők szorosakat játszani, hanem mondjuk a Kielce és a Flensi ellen, ahol szintén játszottak is szorosakat, de szintén kikaptak. Sőt, otthon is. Ugyanakkor egyértelműen javuló tendenciát mutattak, a végére már simázták a náluk gyengébbeket, négy meccsük maradt el, biztos az is számított.
A bajnokságot mondjuk szépen hozzák, egyelőre meg sem közelíti őket senki, és a legtöbb lejátszott találkozót is ők (is) jegyzik, mert manapság már erre is különösen figyelni kell. Nagyon remélem, hogy összerakják magukat egy meglepire az első nap első elődöntőjére, annak tudnánk örülni, szerintem. Negyedszer vannak kinn, pont ideje lenne tőlük egy ilyen meccs, eddig mindig inkább ellentétes előjellel szolgáltattak meglepőt. Pedig a neveik továbbra is rendesen megvannak hozzá, de idén érzésem szerint kapuban kevesebbek kicsit a szokásosnál, bár az utolsó bajnokijukon, a Dunkerque ellen, épp 43%-ot védett Gentry, erre meg lehet építeni azért. Lövőik mindig is voltak, most éppen a Kristopans, Remili (aki nyomokban irányít is mostanság), Grebille, Prandi sorral támadnak, és hát persze Mikkel Hansen, aki meg jellemzően jó versenyző típus, plusz mostanság a holland kiscsávó, aki irányít. Beállóban is meglesznek, Syprzak, kisKarabatic, de még Toft Hansen is elég FF és fontos meccs-rutinnal rendelkeznek, széleken sem tűnnek kevésnek. Gerard és Gentry kapuspár, Viran Morros fallal középen is akár faszán működhetne a fenti játékosok fényében, tényleg várnék tőlük egy villanást, na. Lehetőleg már kedden hétfőn, na.
3. Kiel
Ők azok, akik úgy hullámoznak, mint ahogy én elképzelem a viharos Északi-tengert: ahogy bennük van egy fasza meccs is, úgy az itteni -8 is, ami nem mellékesen lufaszt nem számít majd hétfő este 20.30-tól, az világos, ugye? Kétszer találkoztunk velük idén, úgyhogy meglepőt egyszerűen nem húzhatnak ellenünk, ezt talán kijelenthetjük nyugodt szívvel, mint ahogy azt is, hogy függetlenül ettől, egész biztosan megpróbálják majd. És persze ugyanez ellentétesen is működik, de azért egy fokkal nagyobb a merítésünk, jelenleg. Náluk jobban senki nem ismeri Kölnt, nem, a Barca sem, és azt is tudjuk, hogy ott ők mindig otthon vannak, nézők nélkül is, természetesen. Minden körülmények között az operában.
Ha minden igaz, tőlük Dahmke, kisLandin és Horák hiányzik majd, de mivel mindannyian láttuk és azóta is emlékszünk rá, hogyan nyertek anno kilenc emberrel BL-t, ezért ez igazából felesleges információnak tűnik. Na de egyelőre idén azért ettől kicsit elmaradnak, a Bajnokok Ligájában nyolc meccset tudtak abszolválni az eddigi tíz forduló alatt, amivel velünk együtt ugyan az élmezőnyben vannak, viszont túl sokat nem nyertek meg belőle. Egész pontosan hármat, de mondjuk azt is tegyük hozzá, hogy az összes rangadójukon túl vannak már, összesen egy megszerzett pöttyel. Sagosenre, Duvnjakra kell különösen figyelni, és az ő kapcsolatukra a beállóval (már amelyiknek van), illetve arra, hogy minél inkább próbáljuk meg megakadályozni, hogy nagyon szélesen tudjanak játszani, a mindenkori kieli szélső ugyanis életveszélyes. Ha valamit, ezt megtanultuk az elmúlt harminc évben. Meg hogy Landin is.
2. Veszprém
Az Aalborg elleni botlást leszámítva az őszi BL-t nagyon stabilan hozta a csapat, amiért jár is a vállonveregetés, persze voltak még azon kívül is mélypontok, de végül szerencsére mindent megoldottunk valahogyan, így az a szegedi kasza már tényleg csak hab volt a tortán. A legnagyobb feladat ebben a két napban a beálló körüli védekezés megoldása lesz, ahogy én látom, ez lesz a kulcsa a kölni létünknek. Abban teljesen biztos vagyok, hogy a góllövéssel nem nagyon lesz problémánk, a hiányzóink is megoldhatók, szóval ha kapuból és a védelemtől megjön az, amit várunk, akkor bármi lehet. Az ősz végére csodásan használtuk az összes posztunkat
Egyértelműen hiányozni fog a közönség, és remélem erre nagyon felkészültünk fejben, mert valószínűleg nekünk fog a legjobban, a négy csapat közül egyértelműen mi vagyunk a legnagyobb szimbiózisban egymással. De mivel mindenkinek is, ez nem fog számítani. Az én elvárásaim - már amennyire egy ilyen helyzetben bárkinek is lehetnek - kábé ezek: legyen egy értékelhető védekezés a beálló körül és a ketteseken, legyen blokk, meccsenként 2-3 minimum, legyen egy 30% körüli alap kapusteljesítmény, szakaszonként extrával, bárkitől is jöjjön ez, legyen szélsőjátékunk, legyenek labdaszerzéseink, használjuk ki a padunkat, merjünk időben cserélni, kapust is, legyen értelme az összes időkérésünknek, legyenek válaszaink az ellenfél lépéseire, amennyiben kell, és nyerjünk meg legalább egy meccset! Legalább.
1. Barca
Amennyire a PSG lefelé, annyira a Barca felfelé lóg ki ebből a négyesből, de ezek egyébként nem számottevő különbségek, ráadásul egy ilyen furcsa helyzetben pont el is tűnhetnek egy perc alatt. A legstabilabb teljesítményt egyértelműen ők mutatták az ősszel, rengeteg gólt lőnek, rengeteget futnak, talán meccsük sem volt értelmezhető kapusteljesítmény nélkül. Keresgethetnénk a gyenge pontjaikat, de nem igazán találjuk, remélem majd a PSG meccs után okosabbak leszünk ezzel kapcsolatban.
Az biztos, hogy a keret predesztinálhatja a BL-győzelmet, talán a legkomplexebb a négy közül, ugyanakkor emlékezzünk csak, hányszor csúsztak már ők is itt el. Kapuban a de Vargas/Möller duóból valamelyik jól fog védeni, erre akár mérget is vennék, a védelmük - elnézve a fizikumukat - meglehetősen ijesztő, támadásban pedig több, mint jól variálható sorok állnak Xavi Pascual rendelkezésére. Egyértelműen a torna esélyesei ők, de jelentsük ki azt is, hogy Kölnt nem mindig szokták megnyerni az aktuálisan arra esélyesek.
Holnap jövünk még egy párosításos poszttal, aztán uzsgyi, hajrá Veszprém!