...csak mert ez egy szerencsét hozó cím, többször bizonyított már, de egyébként remélem a srácok nyerni mentek. A KP-t áttolom holnapra, az a helyzet, hogy felettébb sűrű lett a Porto utáni hetem, és a szerda nagyon gyorsan megérkezett, ráadásul a kisebbik görcsös köhögést tol, úgyhogy oviban nincsen, szóval ehh.
Hogy a Kiel nem játék, azt hiába tudjuk gyakorlatilag azóta, amióta egyáltalán lélegezni tudunk, ennek ellenére sikerült annyira benéznünk ezt a szeptemberi idevágót, hogy az rendesen mellbe is vágott. Mindenkit. Nagyon rossz volt, de még bőven időben jött, és ahogy látjuk, szépen felépültünk belőle. Ahogy az várható is volt, a csoportban azóta tényleg mindenki elhullott már valahol időközben, szóval még csak nem is lett akkora dráma, mint amekkorának akkoriban tűnt.
Itt az idő a visszavágásra.
Azóta elég sok változás érte mindkét fél háza táját. A Kiel például innen nézve furcsán szorosat tolt a portugálkákkal, ezt már korábban is említettem, de ettől persze mi még nem utazunk győzelmi esélyekkel Északra. Mint ahogy talán életünkben soha. Most sem. Úgyhogy ez a mostani alapfelvetésem is, és ebből indulok ki, nem abból, hogy mi aztán hétgólos győzelemmel jövünk haza onnan. Na ebben pont nem hiszek. A győzelemben, de minimum a pontszerzésben viszont igen, a többit pedig a sorsra kell bízni. Vagy mi az. Tudjátok, értitek. A Kiel ugyanis megy még utolsó fordulózni Kielcébe, ami nekik azért annyira nem győztes desztináció, ugye.
Annyit kérek, hogy ma is tegyünk meg mindent. Portóban egyáltalán nem játszottunk tökéleteset, sőt, elszórtunk vagy nyolc-tíz labdát az első félkidőben, de hogy az akarás és a koncepció megvolt, az vitathatatlan. Igazából egy pillanatra sem volt kérdés a meccs végkimenetele, fenyegető közelségben is csak egyszer hoztuk vissza őket, innen visszanézve ez egy gyönyörű rajt-cél győzelem volt, nos ma is csak ilyen kellene.
Csak most Kielben, ahol pedig nemhogy nyerni nem egyszerű, de túlélni sem.
A helyzet az, hogy bár a zebrák mutattak némi visszaesést az őszi etap végén, ez mostanra már nyomokban sem látszik rajtuk. A Porto elleni meccseiket követte még egy hazai iksz a Zapor ellen, majd pedig a Montpellier verte majdnem őket, hazai pályán. Ha valakinek, nekik jól jött a szünet, hogy utána végül szétfussák a ma közben véglegesen atomjaira széthulló Vardart, még múlt héten. Talán Duvnjakot és Zarabecet lehet az Eb miatt fáradtsággal vádolni, de előbbi nagyjából 10 éve néz ki úgy, mintha épp az utolsó erejét lőné el, miközben látjuk, hogy mégsem, a szlovént pedig még tán sétálni sem láttam, főleg nem úgy, mint aki nagyon erőlködne. Wiencek nem csak állítólag nem lesz, tényleg nem nevezték be, de nyilván Pekeler meg fogja tudni oldani a beállót egész meccsen, ha kell. Széleken a szokásos színvonalat produkálják Kielben, Ekberg és Dahmke (Rahme, kisLandin váltóval) több is, mint elég szinte bármire, a belső posztokon szintén az a helyzet, hogy nyomozni kell a gyenge pontot ebben a Kielben.
Duvnjak, Reinkind, Weinhold, Bylik, Zarabec és Nilsson elég változatos és kreatív kézilabdára képes, ráadásul bundesligás terheléshez szoktak, szóval fáradni sem nagyon fognak még, ebben mindenki biztos lehet. És hát azt sem tudom kijelenteni felelősségem teljes tudatában, hogy Wiencek nélkül különösebb problémájuk lesz majd hátul, középen, mert vannak még megoldóemberek.
Egy nagyon tudatosan felépített koncepcióval, egy, a múltkorihoz hasonló kapusteljesítménnyel, okos, pontos, hibákat nem halmozó, sőt, el sem követő, rendesen forgatott csapattal lehet csak esélyünk Kielben, de ez nem nagy újdonság, szerintem. Kíváncsi vagyok, hogy meg tudjuk-e lépni, ez nálam egy szintugrás lenne az idei évünkben. Főleg az mondjuk, ha Csupor Károly kétszer egymás után tudna hozni egy olyat, mint Portóban, az százalék szerint 35% volt, de ki számolja. Borozan talán most már tényleg megérkezett, kell is egy gátlástalan lövő Landin ellen, Yahía pedig a hazai meccsen is jól tolta ellene, mondjuk gondolom azóta volt is anyag felkészülni belőle. Tökösség, bátorság, koncentráció, és üdvözölném, ha a szokásosnál többet foglalkoztatnánk a széleket.
Hajrá Veszprém!