Különféle magánjellegű történések miatt ez a szombati mérkőzés nem vonul be a személyes történelmembe, LA-t sem írtam, mondjuk nem is igazán tudtam volna mit, igazából a hátam közepére sem kívántam, figyelni sem nagyon tudtam, le kellett játszani és kész. Nos, látszólag ez zajlott a fiúk fejében is, legalábbis az első félidőben. Visszamenőleg azért most megpróbálkoznék némi elemzéssel, ha már újranézem, de ennek igazából inkább már a következő, Kielce elleni miatt van számomra némi jelentősége, az lesz a baromi fontos, meg a szkopjei, as usual...
Ami viszont abszolút beragadt nálam, hogy sajnos továbbra sincs meg az a fránya védelem, hiába is nyúltunk el a végére, attól az még nem pöpec. Próbálkoztunk különböző felállásokkal, volt a vardaros csodafegyver Moraessel és Borozannal középen, mellette Terza/Yahía duóval, de még mindig leginkább Mackósajt működik ott a legjobban Mirsaddal párban, kettesekben Tönne, Lauge, utóbbi egyébként természetes, hogy jó, Kent viszont többnyire most ki tudta szűrni a mozdulataiból a nála gyakorta előforduló böszme faultokat, véletlen ütéseket. Ebben a felállásban egészen pofásan mozgott a védelem a második félidő derekán, de még mindig inkább csak fellángolásaink, stabil időszakjaink vannak ebben a játékelemben, márpedig annál most már tényleg több kellene. Mindjárt itt a szünet, de előtte két olyan meccs jön, amit nagyon nehéz lesz rendes védelem nélkül hozni, márpedig nekünk mindkettő kell. Szombaton jön ugye a Kielce, akik ellen amúgy hagyományosan sokgólos meccseket játszunk, de tökmindegy, mert december 1-én viszont el kell mennünk Szkpjébe, és ha valahol, ott tényleg nem lehet átjáróházzal pontot szerezni.
Na de vissza a második Breszt ellenire: az első félidőben nem csak a védelem nem állt a helyzet magaslatán, de a támadásaink is esetlegesek voltak, a beállójáték persze azonnal működött a visszatérő Andriskával, de nagyon egyéni megoldásokkal, esetleg páros játékkal villantottunk, nem jöttek a mágnestáblán megrajzolt figurák, szenvedős, nyögvenyelős játékot produkáltunk. Cuparát kell kiemelni, aki talán most elindult azon az úton, amin már rég lépkednie kellene, de jobb később, ugye. Reflektálnék arra is, hogy SzékelyMarcinak mennyivel kellett volna több idő, mint az a hetes, hna. Biztos elfért volna a táncrendjében, ezt nem vitatom, ugyanakkor azt is látni kell, hogy Cupara is éppen önbizalomgyűjtésen van, őt sem tekinthetjük attól még baromi stabilnak, hogy ezt a másfél meccset most kiválóan megoldotta. Pont a védései utáni örömökből olvasom ki azt, hogy neki erre még bőven szüksége van, nem egyértelmű ez a forma, amit mostanság mutat, kell még idő a stabilitásához. Ergó valószínűleg én sem nyúltam volna bele ebbe a meccsbe.
Az egyiptomi srácunkat szeretném még kiemelni, őt ismételten, mert amúgy nálam egyértelműen a szízön meglepije, nem vártam tőle ekkora fejlődést, ilyen teljesítményt, legalábbis biztosan nem ilyen tartósan. A védekezése meccsről-meccsre jobb, ami nagyon-nagyon örömteli, támadásban pedig igazából sosem volt rossz, megvan az esze és a szeme, a bátorsága és a lövőereje, úgyhogy ő jó lesz. Lassan megismerjük a nála is újabbnak számító jobbkettőnket, hehe, ha a lengyel srác pedig csak annyira lesz jó, mint Egyiptom hercege, akkor nem fogok panaszkodni arra a posztra.
A második félidő, ami nyomokban némi védekezést is tartalmazott ugyan, de messze nem az igazi még, aztán hozta, amit kellett, felgyorsultunk elöl és hátul, működtek a faultok és a blokkok, a Breszt pedig egyszerűen képtelen volt lekövetni ezt a fordulatot. Megugrottak a szélsőink, indíthattuk őket, de a második szándékú lerohanásaink és a felállt fal elleni játékunk is látványosan feljavult. A két zsigeri zsenink ki lett zsigerelve, Petáron a végére már egyértelműen látszódtak a fáradás jelei, de tolta, amíg a csövön kifért, az a gólja például, uh, jesszus, kicsit még le is rázta előtte labdástól a csuklóját. A második félidőben tehát egyértelműen átszakadtak a gátak, sikerült értékelhetőre növelni a különbséget, ezzel pedig remélhetőleg végleg visszatértünk a győzelem útjára. Persze nem a Breszt a mérvadó, minden tiszteletünk mellett ki lehet jelenteni, hogy őket tán az idei Gyöngyös is elkapná, de mindegy, a mi szempontunkból messze nem ez a lényeg. Hanem hogy a komolyabb ellenfelek/meccsek most jönnek, kell egy faszipántos véghajrá az őszi BL-re, hogy nyugodt szívvel mehessünk karácsonyi szünetkére.
A Kielce ellen egy fontos dolgunk lesz: kisDusi hatástalanításának megoldása. Ezt muszáj lesz megcsinálnunk rendesen.