Halloween-i kölökprogramos hajókázással ütöttük el ezt a gyönyörű, napsütötte délelőttöt, olyan jó nekünk, hogy ezt megtehetjük még novemberben is, és bár megszoktam már 39 év alatt, hogy #balatonilányvagyok, mégis elképesztően meg tudok örülni ennek minden egyes ilyen alkalommal. Mivel nem írtam KP-t, kiment a fejemből, hogy megnézzem a kezdősípszó időpontját, így meglehetősen meglepődtem, mikor mondták a többiek, hogy 15.00-kor kezdünk. Lengyelországban. Jesszusom. Matiné-time újratervezés, rohanás haza, hogy szinkronban írni is tudjam.
Csodás, egész hosszúoldalas lengyel-magyar élőképpel készültek a lengyelkék, most kicsit el is szégyelltem magam, hogy az LA-ben nem viseltettem irántuk nagyobb barisággal, de hát ez van. Ezt nyilván nagyon köszönjük nekik, tök szép és szívmelengető dolog, bizony.
Lékaival és Árpáddal kezdtünk, ezek voltak a kérdéses pontok számomra, már az is világos mindenkinek, hogy Andriska kisebb sérülést kapart össze magának a válogatottnál, de a többi beállónk sem 100%-os, itt vagyunk tehát kicsit kevesek. Lauge lassan szokásosnak mondható elsőtámadásos bénázásával kezdtük a meccset (tényleg, jellemzően szar lövéssel kezd, de nála ez mindegy, szerencsére), majdnem eladtuk a labdát, aztán Máté rázott egy gólnyit magán, így mi kezdtük meg a gólgyártást, amire viszont elég gyorsan válaszolt is Alex. Kicsit toporgós támadás végén Lauge lőtte át a falat, és Tönnesen is pattintott egy hálószaggatót gyorsan, miközben a Kielce sem tétlenkedett a mi falunk előtt, gyönyörű kereszttel szedték szét a középső védelmünket, hogy aztán begyalogoljanak 3-as, 2-es között.
Egy Lékai-labdaeladás utáni lerohanásból a 7. percben vették át a vezetést a hazaiak, de Lauge gyorsan egalizált. Tapogatózó támadásokat láthattunk mindkét oldalról, látványosan óvatoskodtak a csapatok, senki sem vállalt túl nagy kockázatot, mindenki próbálta hozni a stabil dolgait, talán Tönne lógott ki felfelé ebből az egészből, és most a visszazárásainál is nagyon figyelt arra, hogy ne eszetlenül nyúljon oda pl. Alexnak. A motivációt és a koncentrációt tapintani lehetett gyakorlatilag, nagyon éreztem a tét súlyát már az első 10 perc alatt.
Terza miatt itt kerültünk először emberhátrányba, ahol DD végre meglépte, hogy Cupara jöjjön futkosóba, ezt pedig egy hatalmas védéssel hálálta meg a szerb, amiből mehettünk is gyorsan, Marguc be is vágta, de persze senki nem szaladt helyette oldalra, így benyaltunk egy egészpályásat. Némi kumite adódott, Lékai elcsúszása miatti labdaeladás után kaotikus másodpercek következtek, Moraes a szarnak nyúl oda Karacicnak, de tényleg, mikor tutira tudja, hogy ő aztán elfekszik, szóval az egy hülyeség, jaja, de hogy Lanc miért kontaktolhat le testtel egy bírót büntetlenül, na az is durva. Öt perc alatt összeszedtünk 3 db kétpercet, jött is Petar, és szerencsére hozta a gátlástalan formáját, megint az volt az érzésem, hogy a támadásaink nagyjából megvannak.
Viszont nagyon kellene egy stabilan záró fal.
Gyönyörű Alex-bejátszásból pörgetett beállós-góllal vették át ismét a vezetést a hazaiak, az van, hogy kisDusi nélküll ez a Kielce kb. Tatabánya volna (by Pitics), és valóban, igazából a góljaik 85-90%-ban benne van valami formában, őt kellene kiszednünk a lengyel támadásokból, az lehet a kulcs ma. Sajnos Wolff többet tesz hozzá, mint a veszprémi kapusok, Manaskov második ziccerét fogta, ezzel pedig az első kétgólos vezetésért támadhattak a 20. percben, de durva zárás miatt visszakaptuk a labdát, és jött Borozan. Remélem a vért ivott borozan, mert az kell itt ma, ahol a sárgák eléggé elszabadultak.
Feljebb tolták a védelmüket a hazaiak, ahogy azt említettem az LA-ben, egészen elképesztően agresszívan faultolták a támadóinkat, és ezt nem reagáltuk le a azonnal, sőt, Borozan kezéből konkrétan kivezette a labdát Moryto, de szerencsére jókor védett ziccert Cupara, így nem nyúltak el 3 góllal, hanem Marguc által összehozott hetes+kétperc kombóval visszajöttünk egy gólra, sőt, Marguc percei után kiegyenlítettünk a félidei monyetértek aey-timera, de ismét elkezdtünk kapkodni támadásban, ők is hibáztak, marad az x, jött Yahia. Nagyon hiányzik elölről Andriska, mi azért sokat építünk a beállóinkra, és ez a játékelem gyakorlatilag megszűnt mára, hiszen Moraesnek is be van kötve az ujja, Blaginak sem teljesen egészséges a válla, a kettőt egyszerre kellene használnunk szerintem, hátha. Cupara védésével záródott a félidő, huh
Rengeteg a gól, hektikus a meccs, rohanós, kapkodós, helyenként ijesztően kemény is, de ami viszont egyértelműen nincs, az a stabil teljesítmény a kapunkban. Cupara a végén belerúgott ebbe-abba, de statisztikában ezt olyan 23-25%-ra tippelem, az meg jóval átlag alatt van. A félidő utolsó 3 percébe nem tudtak gólt lőni a csapatok, és inkább mi voltunk mentális fölényben, ennek azért kicsit odacsap Borozan kétperce, de nem baj. Abszolút jellemző Kielce vs Veszprémet láthatunk, remélem a végeredmény is beáll majd szépen a sorba.
Visszajött Lékai kezdőbe, Manaskov helyett jött Strlek - nagyon helyesen -, és a Marguc helyére érkező Gajic felkanyarodásos góljával szépen lepörgettük Borozan kiállítását is, tehát egészen pofásan kezdődött a félidőnk, de sajnos gyorsan észhez tért a Kielce, egy hetessel és egy eladott labdából megindult Janc-góllal visszafordították az ütemet, hogy aztán el is húzzanak kettővel. Egyet kell értsek a stúdióval, ahol jókor lesz kapusteljesítmény, az fog ma meccset nyerni, egyértelműen, illetve beállóba jól jönne egy NagyLaci mondjuk, hehe, mert nekünk nagyon hiányzik az is.
Mondtam, hogy Tönnének jót szokott tenni a válogatott, ez most is látványos volt az ő teljesítményén szerintem, viszont Alexet annyira nem tudtuk tartani támadásban, hogy az már idegesített. És az is, hogy Wolff kezdett el ziccert védeni, ráadásul Máté is földön maradt, egész pályást is nyaltunk be, jajjj. Hát mondjuk ha Terzicet kiszórták az imént, akkor Mátéról nem tudom miért nem kapott Kulesh kétpercet, aztán amikor meg Kentről kivágták Lijewskit, akkor meg Karacic csapkolódott ott idegbetegen, hát mi van ezekkel. ÁÁÁ, Blagi vonala nagyon rosszkor jött, és időt kéne kérni, mert szét vagyunk esve, nem szabad 3 gólnál messzebb engedni őket, mert akkor vége.
Moryto is kurvajól lövi a heteseket, sajnos, teszem hozzá gyorsan.
Stabilizálódott a három gólos hazai, amiről vissza kellene jönni minél előbb, mert a végjátékra muszáj lesz szoros állásról indulni, máshogy idegenben nem lehet. Kicsit ostoroztam a beállóinkat, és milyen jól tettem, rögvest találtunk két gólt vonalról is, ki kellene védekezni egy hazai támadást végre. De kiszorítottból kisDusi persze, hogy betette, nem is értem, onnan nem kaphatunk gólt, bakker. Mackósajt kétperce vicc kategória, legalábbis abból a szögből, amiből visszalassították, hát nem is értem. Elnyúltak 4-re, a 45. percben időt kért DD, hozta Sterbiket, hát igen, mást nem igazán tudunk megpróbálni, és Borozan is jött, remek. Guillo kétperce pont olyan nevetséges, mint az előbbi, édes istenem, nem adhatnál csak 2 értelmes játékvezetőt ennek a csodás sportágnak végre?
Na jól van már, azért nem igaz, hogy senki nem tud egy rendes faultot elhelyezni Alexen, vagy miért nem fogjuk meg félpályán, ha csak 10 percre is, de tényleg? Valaki ezt magyarázza el nekem, legyen kedves! A csávó a kielcei gólok lassan már 90%-ban tevőlegesen részt vesz, és mi hatoson várjuk, hogy jöjjön lendületből, vagy osztogasson labdát, ahogy szeretné éppen. Baszki. Miért? Visszajöhettünk volna két gólra, még idő is volt bőven, erre gyakorlatilag álló helyzetből, helyzet nélkül mellécsűri Petár. Aztán végre Árpád is fog egy ziccert, és visszajövünk 3 perc alatt 3:0-ás rohammal egyre. Fel is zendült az É-pí-tők, É-pí-tők, az 50. percben Gajic hetesével 29:29, új mérkőzés vette kezdetét, kérem szépen, erre elcsesszük. Mert mi csesztük el, szerintem...
Gólra gól, Alex 78. góljára Tönne válaszol gyorsan, szerencsénkre, de valami még kéne. Valami plusz. A tempó gyilkos, végig egyébként, nem is értem, miért mondta Bartha Zoli, hogy a második félidőben már nem, hát dehogynem. Érzésem szerint Karacic arcán elférne egy-két pofon most már, és végre, végre, miután Mackósajt ezt úriember módjára jelezte feléje, össze is álltunk, mint a waxos haj, és mehettünk az egyenlítésért 2 percnyi kemény védekező meló után. De nem tudtunk gólt lőni, sajna, kezdődhetett elölről az egész, amikor is befújtak megint egy olyan kétpercet a dánkák Moraes ellen, hogy na. Ami után persze Kulesh bevágta, ismét kettővel mentek a hazaiak, amikor pedig a szintén hullámzó Wolff megfogta Nenadic lövését, az volt a vége.
Történetünk során először kaptunk ki a sárga Lengyelországban, és bár benne volt a pakliban, nyilván, főleg a sérültek ismeretében, de akkor is bazira szomorú vagyok miatta. Alex időszakos hatástalanításával meccset tudtunk volna nyerni ma, mint ahogy némi kapusteljesítménnyel is, vagy csak egy fokkal gólerősebb beálló-játékkal, vagy egy kicsit agilisebb összvédelemmel, ehh. Sőt, ha innen nézzük, Manaskov első félidei lecserélésével is pontot menthettünk volna, hiszen kihagyott néhány durva ziccert, amire nem reagáltunk időben, mert mi csak a félidőben cserélünk szélsőt. He? Ezekben egyszerűen muszáj lenne előrébb lépnünk egy lábfejnyit, ha akarunk valamit ebben a szezonban.
Hajrá Veszprém!