Szezon LA - Veszprém

Tudom, hogy nehéz elképzelni, meg minden, és azt is, hogy csomó mindenki fog ezen legbelül felháborodni, pedig esküszöm csak őszinte gyerek vagyok, és ezen bizony én már nem változtatok. Főleg, mert ti itt nagyon sokan a hatosfal létezésének rögvest tíz (10, 10, 10, 10, 10!!!) kőkemény éve alatt bizony végig is éltétek velünk ezt-azt. Jelesül az összes gyermekünk világra jöttét, szóval kicsit rátok is tartoznak ezek a dolgok, nem igaz? Nem szülés-sztori lesz, nyugi.

Na szóval az a tényállás, hogy baromira nehezemre esik felvenni a szezon fonalát egy ennyire faszipántos, alapvetően nagyon a gyermekekre kihegyezett nyár után. Az hagyján, hogy semmi, de tényleg semmi kedvem nem volt az iskola/óvodakezdéshez - csak hát kötelező, ugye -, mert életemben idén először egyáltalán nem vártam, hogy a szociális hálózat beszippantsa a gyermekeimet - és voltunk ezzel most egy páran, ezt bizton állítom -, másrészt pedig a magam részéről is kevésbé gajdultam meg a kézilabda szó hallatán. Elképzeletén inkább, mert a pre-seasonos meccseinket ennek megfelelően nem is láttam. Részemről ebben benne volt az a hatalmas csalódottság is, ami óhatatlanul jön egy-egy elvesztett BL-döntő után. Még ha nem is lehetett különösebben elvárás, de akkor is. Mert volt, az biztos. Éreztem is úgy, hogy soha nem fogunk BL-t nyerni, kicsit még most is ezt érzem, ha teljesen őszinte vagyok. Szóval ilyenkor kifejezetten nagy szükségem van arra, hogy távol kerüljek az egész cirkusztól, messziről - vagy inkább sehonnan ne - lássak csak rá, hiába imádja az ember lánya ezermillió éve a kézilabdát és a csapatát, amikor már nem csak kedvtelésből, hanem kicsit munkából is foglalkozol vele, akkor bizony simán megcsömörlesz. Komolyan. Erre megoldás a nyár, amiből ügyesen kizárod az egészet. De nem csak kicsit.

Tavaly kezdtem abba az emberkísérletbe, amit szerintem már akkor is említettem, melynek egyértelmű célja, hogy kidolgozzunk egy olyan irigylésre méltó módszert, amibe nem őrül bele tetszőleges számú felnőtt a nyári gyermekelhelyezés kapcsán felmerülő kérdéskörökbe (gyermekesek értik, biztos vagyok benne), és azt hiszem, mostanra sikerült is. Jó kis nyár volt, rengeteget mentünk, szerintem ezt máshogy nem lehet. Nálunk legalábbis nem. Vagy ez, vagy a bitó. Tudom, péklapát, meg minden más, de tényleg csak így maradnak használható idegszálaink őszre. Úgyhogy ezt a kísérletet a második nyáron, kemény két és fél hónapig halálos komolysággal toltuk, nem is nagyon volt kitekintésre lehetőségünk, és működött. Volt fedezd fel hazádat, traktoroztunk az Őrségben, szedtünk krumplit Kokadon, búvárkodtunk a tengeren, csúszdáztunk Orfűn, rollereztünk, bicajoztunk, kockultunk, olyan is volt nyilván, fára másztunk, bőrig áztunk, csillagot néztünk, olvastunk, rajzoltunk, buborékot fújtunk, csináltunk semmit, utaztunk sokat, toleráltuk egymást, és rengeteget kacagtunk. Két dolgot kerültünk el nagyon, a tanulást és a kézilabdát. Tartalmas egy nyár volt, szerencsére nem sok időnk volt ezeken a rendkívül fontos dolgokon kívül másban is gondolkodni.

Na de majd most.

Most, hogy elindítottuk a második osztályt, és a kisebbet is akkreditáltuk a korának megfelelő közösségi képzésre, végre felfújtam magam tevékenyre kézilabda terén is. Első körben beírtam minden ismert veszprémi programot a naptárba, aztán pedig elkezdődött a merengésem az előszezon és az eddigiek ismeretében. Nem voltam kinn sem a Bergenz ellen, sem Celjében, a fent említett okok miatt, az első meccs már tétmeccs volt, amit láttam. És tetszett is, egyébként, a rengeteg kapott gól ellenére, mert rengeteg új dolgot láttam. Félidőnyi 5+1, csak hogy mélyebbre ne is ássak.

Igazolások

Laugét nem igazán kell magyarázni, az EHF szerint (is) a legfontosabb igazolás, a most már két gyermekes családapa egészen elképesztő ütemben találta meg a helyét a tőle pedig elvileg szokatlan játékrendszerben, nem igazán látok játékoskapcsolatokban sem lemaradást nála, durva, na. Kellett neki vagy két hét, mi? És vele kapcsolatban borzasztó fontos az még, hogy kettest védekezik. És nem is akárhogy. Nagyon labdaérzékeny, emellett borzasztó dinamikus és atletikus, átlövő, ha átlövő kell, centre back, ha az a feladat, döbbenetesen komplex. Pont. Ráadásul van olyan hosszú a keze, mint Lacinak, és elég jól elkalimpál vele a labda irányába. Vele kapcsolatban nincsenek kérdések, szerintem. Andriskával, de amúgy Blagival is láthatóan gyorsan egy húron pendülnek, talán Moaressel nem láttam még pályán, vagy éppen nem azt figyeltem, vagy csak nem volt maradandó, de majd az is megjön. Remélem.

A már említett brazilka okozott nekünk keserű perceket az elmúlt szezonokban, éppen itt az ideje, hogy jóvá tegye őket. Nem lehetett egyszerű nyara, nekik ugyanis ilyenkor van a kontinensviadal, úgyhogy végigtolta Pánamerikait, végül 3. lett Brazília, a későbbi győztes Chilétől cumiztak le az elődöntőben. Augusztus eleji az eset, tehát túl sok ideje nem volt még Rogerionak a közös munkára, ugye. Szerencsére hasonló rendszerből jött, ez a védelemben mutatott teljesítményén egyre inkább látszik, nagyon jó lesz, amikor végleg megérkezik Veszprémbe.

Az egyiptomi srác még nem váltotta meg a világot, az ziher, nem is vártuk tőle, ugyanakkor bődületes lövései vannak, bízom benne, hogy megtanuljuk kihasználni őket. A védekezését össze kellene tenni, nagyon jó lenne egy ilyen magas kettes védő tavaszra, de gyanítom, hogy az nem lesz egyszerű menet. Viszont muszáj, saját érdekünkben. Persze, Terza megoldja, amikor kell, de inkább kapjunk több gólt a bajnoki/Sehás meccseken, csak gyakoroljunk mindenhogy, mindenkivel. Nekem pl. pont emiatt tetszett nagyon az egyik rengeteg gólos bajnoki, mert igaz, hogy a Füredtől/Egertől sok az a kapott 28/30 gól, de láthattunk egy komplett félidőnyinél több 5+1-et, és ezt én nagyon támogatom.

Láttunk már remek teljesítményt, igaz, egyelőre csak időszakosan, de mindkét új kapustól is, nyilván ahogy keményedik majd a fal, ők is annál többet tesznek hozzá majd, mondjuk a breszti meccs utolsó két percébe Cupara már belelapátolta, amije van. Székely Marci pedig a Zágráb meccset kapta, és voltak is remek periódusai. De lesz ez még jobb is, na. Borozanra várunk még, ő úgy tűnik folyamatosan cseh2-őt néz, de szerencsére pont ráérünk, ráadásul azon az oldalon finoman szólva is megvagyunk, úgyhogy amiatt nem aggódom. Packowski szintén zenész, felesleges sürgetni bármit, még ha az az oldal azért kicsit féllábasnak is tűnik egyelőre, de mint tudjuk, nem ősszel kell bármit nyerni. Nagy Lacit pedig tegye fel a kezét az, aki az első hivatalosan nem aktív évében nem nevezte volna be, akár csak a biztonság kedvéért is, de tényleg. Minden egyes visszavonult játékost, aki közel maradt, benevezi a csapata, szvsz, és ezzel semmi gond sincs. Játszani úgysem fog, akkor meg nem mindegy? Nem igazán értem az ezzel kapcsolatos hápogást.

Magyar versenyek

Egyértelműen az elsőszámú prioritás nálam a bajnokság, remélem mindenkinél, a tavalyi ijesztő dolgok után nem szeretnék itthoni, feleslegesen elszórt pontokról diskurálni a barátkáimmal, úgyhogy mindenki ennek megfelelően tegye a dolgát, ha kérhetem. Viszont azt is szeretném, hogy találjuk meg az egyensúlyt, és igyekezzünk lehetőséget adni a fiatalkáinknak is, ha már vannak. Elég darálós őszünk lesz, a versenynaptár összeállításánál ugye még lebegett fölöttünk az átépítés, így egész konkrét mennyiségű hazai meccset terveztünk be decemberig, ezek pont megfelelőek lehetnek a keret ilyen szintű mélyítésére, a magyar fiatalok feljebb húzására ehhez a szinthez. Bajnokságot _kell_ nyerni tehát, ez nálam nem kérdés, és ez a legfontosabb is.

A MK-t én bármikor el tudtam és tudom is engedni, de tényleg, tavaly sem érdekelt különösebben, inkább csak a módja bántott, mármint az a minősíthetetlen első félidő, amit produkáltunk ott Debrecenben. Miközben addigra igazából már szépen látszódott DD keze nyoma. Ez bosszantott egyedül. Szóval különösebben nem érdekel(ne) az a kupa, viszont amiatt az azóta is teljesen érthetetlen faszság miatt, miszerint nőkkel közös MK FF legyen (WTF???), ráadásul sikerült kijelölni egy elképesztően ostoba időpontot, mégpedig a női BL FF után, a ffi BL FF előtt két héttel, hát szóval na. Ja. Akkortájt nem kellene kikapnunk a Szegedtől, az biztos.

SEHA

Két évnyi szusszanás után tértünk vissza, részemről a legnagyobb örömmel, már az első, breszti meccsünkön pontosan látszódott, hogy mire is jók ezek, aztán károghat nekem mindenki másról, de meggyőződésem, hogy jobban épít, mint amennyire aprít, ha jól használjuk a keretünket. Szeretem a SEHA-t, szeretem a keddi Breszt elleni kemény meccseket, és szeretni fogom a FF-et is, hehe. Jó hülye a Bányász, hogy nem vitte végig, ha valakinek, hát nekik jót tett volna ez az egész, ráadásul szinte ingyen, és az összes magyar válogatottnak, akik elég szép számmal tömörülnek most Matke keze alatt. Nem is értem.

Idén először két csoportra szedték a mezőnyt, kiemelték a Vardart és bennünket, ezzel pedig vissza is tudták szorítani a meccsek számát még éppen vállalhatóra. Felettébb egzotikus indulókkal bővült a mezőny, orosz és kínai versenyző is becsekkolt a SEHA-ba, közülük mi a Spartakkal találkozunk élőben, mert a pekingi egyetemi csapat a másik csoportban landolt, ahol már toltak is meccset. Ők most itt lesznek 2 hónapot (ha jól emlékszem), hogy végigjátszhassák az alapszakaszt. A mi csoportunkban tehát Breszt, a Zágráb, az észak-macedón Rabotnik és a szerbiai Sabac. Április 3-5. a FF dátuma, ez nagyjából kőbe is van vésve.

Bajnokok Ligája

KP formájában nagyjából átnyálaztuk a mezőnyt és a fontosabb változásokat, ahogy már ott is említettük, idén ismét elég szoros befutóra számítunk a végjátékban, de ne szaladjunk ennyire előre, mert "hosszú még az út, és közben valamit tenni kell." Mégpedig megfelelő elánnal letolni a csoportkört. Nem tűznék ki magasztos célokat, egyedül az a fontos számomra, hogy itthon ne veszítsünk pontot és hogy 1-2. helyért menjünk. Inkább az elsőért, olyan azt hiszem még úgysem volt ebben a lebonyolításban. De azért az EHF-es listaelsőt kicsit meredeknek érzem, tekintve, hogy sem a kapuban, sem a jobbkettőben nincs egyértelműen megnyugtató megoldásunk jelen pillanatban, miközben másoknak meg van. Na de mindegy.

Annak ellenére, hogy az utolsó négy szezon bajnokai itt sertepertélnek körülöttünk a B-csoportban, egyáltalán nem tűnik lehetetlennek a feladat. Nagy a kérdőjel a fejemben három csapattal kapcsolatban: a franciáknál például fingom sincs, hogy mi fog történni most, hogy végképp ledobhatták a címvédőséggel járó vélt vagy valós nyomást. Innen nézve most egy tök felszabadult szezont kéne fussanak, hát kíváncsi leszek. A Vardar ismét Főnixet játszik, onnan már nagyjából mindenki lelépett, aki meg nem, az is látja a végét, szóval hivatalosan nem szabadna ott lenniük a csoport végjátékban, aztán majd meglátjuk, hogy ebből a tervből mi marad meg. A Kiel minden bizonnyal játékában megerősödve tér vissza a BL-mezőnybe, Jicha szólókarrierjének első éve - illetve mégsem, mert Sprenger, ugye, de mégis -, teljesen új helyzetet teremt már önmagában azzal, hogy Frédi tényleg elment. Nagyon csodálkoznék, ha ez a váltás zökkenőmentesen lemenne, és nem azért, mert nem nézem ki Jichából, amit annak idején Dinartból, hanem mert Gíslason biztos, hogy űrt hagy maga után. Zűrt nem hiszem, és a Flensi elleni bajnokin sem sok jelét láttuk ilyesminek. Feltámadt a Kiel, ezt kijelenthetjük, aztán hogy ez két fronton mire lesz elég nekik, azt menet közben meglátjuk.

A továbbjutásért versenyző csapatokat viszont nagyon kiegyensúlyozottnak látom, különösen kíváncsi vagyok, hogy mit kezd egymással a Breszt és a Motor, és arra is, hogy a Porto valóban felnőtt-e a feladathoz. Első blikkre a Kielce lesz az ellenfelünk a csoportgyőzelemért folyó versenyben, de odapörcinthet a Kiel is (első fordulóban egymásnak esnek) és mint említettem, egyáltalán nem tudjuk, mit várhatunk majd a Pite/Vardar párostól, ugye, de mivel ők pont egymás ellenivel kezdenek, arról talán kaphatunk egy korai képet.

Az biztos, hogy unatkozni nem fogunk, és az is, hogy ősszel rengeteg hazai meccsünk lesz, csak győzzünk kijárni, hehe. A naptárban már megtaláljátok a veszprémi programokat, remélem rövidesen a szögedi is kikerül, meg a csajokét is bedobáljuk, aztán hasítson a szezon. Az utolsó olyan szezon, amikor is hétvégén járhatunk meccsre, ugyanis az EHF semmi jelét nem mutatja annak, hogy megbánta volna ezt a mindenki felett meghozott döntést, mármint a következő szezontól szerda/csütörtöki meccsekkel zajló BL-t, kötött időpontokban. Nem is értem, illetve sajnos de. Pénz, pénz, pénz, amit egyrészről megértek, a dánok adták a legtöbbet, akkor ők az erősebb kutya, aki tudjuk, mit csinál, na de nem fog ez visszaütni? Legsötétebb rémképem, hogy félház előtt fogadjuk a Barcát egy december eleji szerda este. Eh.

Na de idén még nem szomorkodunk ezen, inkább csak háborgunk rajta minél többet, hátha egyre többen háborognak majd egyre gyakrabban és egyre több helyen és akkor lesz valami. Valami más. Nem ez.

Jövünk még Zapor LA-vel, illetve a szögedi sarok is tolja majd a sajátját rövidesen. A KP-t nagyjából belőttük, olvassátok, ha még nem tettétek. Képek a csapattól.

Ja, és jövök a szokásos programajánlóval is persze, ami most elég közérdekű. Holnap Veszprémbe ér a Richter Egészségváros, szóval véreim, induljatok ingyen szűrésekre, ártani nem árt, de életet menthet. Nem viccelek, mostanában csak kapkodom a fejem, hogy ki hogyan és milyen beteg lett, jobb ennek elébe menni szerintem.

Hajrá Veszprém!