Az önmagában egy kisebb csoda, hogy a végére még maradtak egyáltalán izgalmak, de a meccs képét tekintve egyértelműen jobb ma a Szeged, mint holnap egy túzok. Az, hogy erre képesek voltunk igazából szar játékkal, az adhat erőt a továbbiakra, de igazság szerint túl sok esélyünk nem volt. Ez a fájó igazság. De mondjuk én eddig is azt mondtam, hogy inkább menjen a kupa a levesbe, de legyünk újra bajnokok, akkor mindenki elégedett lehet, misternek is megvan a hiányzó serleg, jószél. 27:28 a vége, de ne szaladjunk ennyire előre.
Véletlenül kicsit belehúztunk a debreceni éjszakába, ezért elég nehézkesen mozgok a döntő napján, de nem baj, nem nekem kell sokat futni ma. Gondoltam én, de aztán gyorsan kiderült, mekkorát tévedtem. A Főnixben is le lehet gyalogolni a meccsenkénti négy km-t, az biztos. Hangolódásképpen szokásos módon összefutottunk Töcökkel a demargációs volnal határán, hogy aztán igyunk közösen egy vizet, meg vegyünk perecet a gyereknek, mert hát gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet ugye. Azon röhögtünk milyen gáz, hogy vizezünk egy kupadöntőn, hát ezt is megértük közösen. Durva volt látni, ahogy a szegedi szektoron végigsétáló Csányi Sándort örömteljes Sanyibácsizással üdvözlik, persze én is biztosan nagyon szeretném, ha szegedi lennék.
Mindkét tábor szép számmal érkezett, egész komoly hangulat kerekedett, ahogy az lenni szokott mostanság egy ilyenen, emiatt különösen jó ez a semleges helyszínes kupahétvége.
Az biztos, hogy az általam vártnál sokkal nagyobb iramban kezdték meg a gólgyártást a felek, Maqueda és NagyLaci köszönt be elsőre, majd Gajic heteseivel vettük át a vezetést. Sajnos egyértelműen a szegedi védelem, és mögötte Mirko állt előbb össze, ráadásul folyamatosan lentre dobáltunk neki, amit ő köszönt is szépen. Ráadásul befelé is pattant nekik minden, nekünk meg szerencsénk sem volt semmivel, miközben nem nagyon találtuk a védelmünket sem. A szándékos Blazevic könyöklés mondjuk nem csodálom, hogy kiverte a biztosítékot, Manaskov amúgy nem az az elgurulós fajta, biztos vagyok benne, hogy nem véletlen háborodott ennyire fel, de majd megnézem. Ráadásul bennünket zavart meg jobban ez a közjáték, az világos volt, azonnal gólt is kaptunk utána.
DD időt kért -3-nál ugyan, de nem nagyon tudott változást elérni, sajnos egyre csak nyúltak el. Állandósult az ötgólos hátrány, ami elég ijesztőnek tűnt az első félidőben. Mirko fogott mindent, Árpád pedig a huszadik perc környékén cserélte le magát, de benne sem akadt el túl sok minden. Túl stabilnak tűnt a szegedi védelem, és bár Máté is, Mahé is neki-nekiment a falnak, amiből jöttek hetesek, illetve néhány kétperc, de az látszódott, hogy ide ez most kurva kevés lesz. Mondjuk az izzik a csarnok, itt a magyar bajnok elég szarul hangzott, de végülis igaz, ez vitathatatlan. Nem tudom, mennyi volt százalékban a differencia, de hogy sok, az biztos. Se kapusunk, se lövőnk, pedig ez a meccs már trófeáért megy.
Ha végre kivédekeztünk valamit, tuti, hogy a sáncról Bombac kezébe pattant, ha végre ziccert lőhettünk, Mirko kirúgta, teljesen reménytelennek tűnő kiütés volt az első félidő, rossz volt nézni. Átlövésből Laci és Momo voltak a legveszélyesebbek, ami már önmagában ijesztő, de sajnos pontosan ez történt. Egyértelműen jobb volt a Szeged az első félidőben, és bár azért ez idén valóban jól látszik, reménykedtem valamiben. Valami csodácskában. Persze még nem késő, de hét gólról visszajönni harminc perc alatt akkora meló, hogy az nemhogy ezt a Veszprémet, de az elmúlt évek sokkal jobb veszprémjeit is kicsinálná. Egyszerűen jobbak most, ez van. 17:10 a félidő, és ezt elképesztően szomorúan írom.
Amit felépítettünk tavaszra, az most összeomlani látszék egy félidő kb. fele alatt, egyszerűen nem értem, miért nem lehet erőltetni a szélsőjátékot, ha már az átlövőink harmatosak, a beállót meg szépen takarják, talán az egyetlen esélyünk lehetne a szélsőink kurvajó keze. DD kétbeállóval gondolta feloldani ezt a problémát, ami nem biztos, hogy rossz megoldás, a végén kiderül, de valahogy mostanság jobban bízom a szélekben. Nagyon gyorsan kellene nagyon sok gólt lőnünk, és nem kapnunk egyet sem.
A második félidő elején végre kétszer is megesett, hogy kivédekeztünk egy szegedi támadást, és megfuthattunk szélen, de ott is sikerült ziccert kihagynunk, úgyhogy egész egyszerűen nem tudtunk közelebb jönni hétnél, bárhogy erőlködtünk. Nem láttam, hogy hogyan, mivel, kivel fogjuk/tudjuk ezt megfordítani. Esetleges, egyéni támadójátékunkat gyakorlatilag simán olvasták, miközben a támadásaikat precízen, pontosan és elég gyorsan kivitelezték. Vissza, visszalépdeltünk a hétről ötre, de az még mindig annyira szürreálisan sokk volt, hogy jajjj. Talán felfedezni véltem némi előrelépést a középső védelmünknél, egyre több lövést sáncoltak a hármasok, de ez még mindig nem elég, ha nem tudunk támadásban is hatalmasat javulni. Jött a Máté, Nenadic duó, de annyira jól zártak a szélsővédők is, hogy egy sima húzást nem tudtunk rendesen kivitelezni.
DD próbálkozott becsülettel, Bombacra kiküldünk Gajot, ezzel kicsit meg is zavartuk őket, éledeztünk, éledeztünk, de nem éreztem magunkban az átütő erőt. a 45. percben támadhattunk ugyan a -3-ért, ami már-már vállalható állást eredményezhetett volna, de ugye Mirko. És kicsit el is hamarkodtunk, azt hiszem. Hát persze, hogy Maqueda bevágta a hetedikét, ezzel pedig ismét öt lett. Három helyett. Bánhidi pirosa abból a szempontból teljesen jogos, hogy bazi veszélyes lökés volt egy lendületből érkező, levegőben lévő ember ellen, innen nézve tényleg nem értem, hogy Blazevic azt hogy úszta meg, ha ez meg piros.
De sajnos Gajo fölé vágta a hetest, a másik oldalon viszont Bodó köszönt be, hiába kapartunk, kapaszkodtunk, jöttünk fel, több nem ment. 24:20-nál ismét emberelőnybe kerültünk, de Bodót simán hagytuk felugrani kilencről, ami ismét gólt jelentett. Nekik. Emberhátrányból. Elég parázs hangulatban irányultunk a végjáték felé, remélem azért tényleg senki sem fgo ma megsérülni, mert annyit azért nem ér ez akupa, hogy őszinte legyek. Gabert is megtalálták, miközben mi pedig tízméteren fordulunk bele a védekezőben, majd üreskapust kapunk belőle, szörnyű volt nézni na. Kepesztettünk, minden kurva gólért vért izzadtunk, de egész egyszerűen nem tudtunk közelebb jönni. Máté és NagyLacit tudom talán kiemelni, nekik hatalmas szerepük volt abban, hogy vállalhatóra kapaszkodtuk vissza magunkat, de két még csak nem is kiemelkedő, inkább megfelelő egyéni teljesítmény nem lehet ma elég minden idők legjobb Pickje ellen. Ez van, ezt ki lehet és ki is kell mondani. Későn kezdtük el Mirko feje körülire húzni a labdákat, ezt kellett volna az elejétől kábé, akkor nem védi meg azt az érzésem szerint 38% körülit, de erről adatom nincs. Nálunk a kapusok egész meccsen hozták az átlag alattit, Árpi ugyan a végén tolt néhány bravúrt, de már későn.
Jobb ma ez a Szeged, nem vitás, gratulálunk nekik, jogosan örülhetnek, látszik, hogy nagyon egyben vannak, stabilak, hosszabb a pad, nagyon akarják is, és ad is nekik a gép.