Örüljünk, mert van minek!

Már eleve valahogy bizsergős jóérzés volt bennem a mérkőzést megelőzően, az LA-ben írtam is, hogy nem is feltétlen a pontok és a helyezések, hanem elsősorban az instabil lelkivilágunk miatt kellene megnyernünk ezt a meccset, és éreztem is benne a lehetőséget. Ahogy rengetegen még rajtam kívül, igen. Persze, ilyenkor vegyük figyelembe, de legalábbis említsük meg, hogy a Löwen hétfőn még Flensburgban pippantott, de hát kinek a dolga ez, Béláim? A mienk? Nem. Na ugye. Ki nem szarja le. Nekünk _most_ kellett nyernünk _ez ellen_ a Löwen ellen, ezt pedig abszolút stabil teljesítménnyel, okosan, taktikusan, igazából pontosan úgy, ahogy azt előzetesen kértem, tettük meg, úgyhogy köszönöm szépen! Sokunk nevében. Nem fogok azon sem sokat sípolni, hogy ilyen koncentrált és tudatos játékkal mi lehetett volna Kristianstadban, mert minek, de azért jó látni a különbséget.

A kezdőnket látva tovább erősödött a kellemes előérzet: tudtuk, hogy kell a bizalom a norgének, nagyon nem kellene tökön lőjjük magunkat azzal, hogy nem adjuk meg neki ezt éppen akkor, amikor minden szinten visszajönne értékelhető szintre, de hálistennek DD-nek nem kellett ezt külön magyarázni. Mahé is nyerő döntésnek tűnt elsőre, amit az elején és a végjátékban is pofás gólokkal hálált meg, és a hetesekkel, ráadásul mérhetően gyorsul a játékunk ezzel a két emberrel. Mikler kezdősége szintén jó húzásnak bizonyult, igen eltökéltnek láthattuk az első perctől kezdve, nagyon tudatos takarásokat, otthagyott kezeket láthattunk tőle a ziccereknél, iszonyúan jó volt látni ezt. És a védelem. Igaz, hogy hosszú oldalra cseréltük Terzicet, de összességében remekül működött mindez. Az, hogy Nallacira kiegészítő szerep hárul, láthatóan jót tesz mindenkinek. Véletlenül sem bántani szeretném, de tűpontosan látjuk, hogy azon túl, hogy Kent formájára milyen hatással van a játékpercek ilyentén megosztása, még az is világos mellette, hogy ő maga mennyivel összeszedettebb. Megtalálja a rést a pajzson, és van néhány értékelhető lövése. Ennyi ez. Nem is kell több.

Remek volt látni és hallani a szurkolást egész meccsen, már önmagában azt is jó babonának tekintettem, hogy leengedték a vendégeket a pálya mellé a kakasülő helyett, és úgy is lett. Jajjj, nagyon kellett ez a meccs, elképesztően fontos volt lélektanilag.

Ahogy Mikler kinyírta Sigurdssont az első félidőben, az valami gyönyörű volt. Jó, jött is Tollbring helyette, aki aztán tolt egy 5/5-öt, de belefért, és ezek nagyon kellenek. Az ilyenek. Az ilyen kicsi, de annál fontosabb részsikerek. Természetesen továbbra is vannak hiányosságaink, de nem lehet és nem is szabad nem örülni nagyon most ennek. Az első félidő vége is egy jelképes üzenetet rejtett, a Laci eladott labdájára visszasprintelő Momo és Nallaci látványa elképesztően jól esett, és nem csak hogy visszafutottak, hanem vissza is értek, faultolt is Ilic egy felet, de ahhoz éppen eleget, hogy ne kapjunk gólt belőle, ami finoman szólva sem volt jellemző eddig ebben az idényben.

Amit mindenképpen muszáj még megemlítenem, hogy az idén cafatosra ekézett Blagi mintha védekezett volna egy keveset. Nem? Döbbenetes, amilyen átalakulást ő tol ezekben a hetekben, nem is csak a kétpercei számának radikális csökkentése, bár ez nyilván összefügg a fizikummal, de mentálisan is összehasonlíthatatlan az idény eleji önmagával. Szóval jár a pacsi neki is, természetesen, sőt, fejben ez most nagyon a helyén volt mindenkitől, próbálom megállni, hogy ne károgjak visszamenőleg, de azért ilyen szintű koncentrációval rengeteg lélekmetszően fos dolog nem történt volna meg velünk, annyi szent. Mikler majdnem 50%-ából persze szaladgálni is tudtunk egy keveset, húztuk le szélre is, még ha nem is olyan sűrűn, ahogy lehetett volna, jött a kétirányítós is a végén, talán a beállóink maradtak el, meg Mackósajt (de azért bevert egy-két fontosat, azt is említsük meg), de belefért szerencsére. A Nenadicot folyamatosan kikezdők biztosan most is találnak rajta fogást, ha nagyon kell, hiszen legalább három gólja volt becsordulós, de remélem azokat a labdákat is látták tőle, amiket kiosztogatott csendesen. A végjátékban például Strleknek. És hát a gól, az gól. Igazából egy néhány perces periódustól eltekintve még csak nem is vezetett a Löwen, egyáltalán nem éreztem ezt a győzelmet veszélyben, úgyhogy nincs más dolgunk, mint azt mondjuk: szép volt, fiúk!

Összességében egy az eddigieknél sokkal harcosabb, küzdősebb, fejben összeszedettebb, hatékonyabb, taktikusabb, fegyelmezettebb, gyorsabb, fiatalabb, sokoldalúbb és lelkesebb Veszprémet láthattunk Mannheimben, DD is abszolút megfelelt, volt válasz mindenre, találtak is a húzásai, jó volt az alapelképzelés, csak így tovább, hideg fejjel. Jelenleg az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a Bajnokok Ligájában több meccset nyertünk idegenben, mint hazai környezetben, de az irány jónak tűnik, ismételten. Ugyan továbbra sincs mire arcoskodni, ezt ne feledjük el, de lépegessünk csak ekkorákat közösen! Kizárólag pontok tekintetében beértük ugyan az élbolyt, de még megyünk Szkopjéba és Kielcébe, a Löwen ellen most javítottunk, ez ebben a vérzivataros időszakban borzasztó nagy siker, de van még meló rendesen. Egyedül Máté ujja aggaszt, és hogy neki is nagyon kellenének ezek a meccsek, de örüljünk most, Vincentek, mert van minek! És ha valaki azzal jön, hogy Télapó márpedig nincsen, az nem barátom többé.

fotó: hivatalos oldal

Hajrá Veszprém!