Fontos meccs jön, de nagyon, három meccs, három edző, meleg helyzet, az biztos. Nem néztem utána, mert - most csinmaróért megyek Söjtörbe, tegnap Ácson voltam, holnap pedig Mikebudára tépek szalagfűrészért, ezzel csak azt szemléltetem, hogy - bazira nincs időm semmire, de talán még sosem volt ilyen. Lehet, hogy senkinek sem. Úgyhogy a feladat adott.
Most az a fontos, hogy építsük tovább magunkat, és ehhez nem más kell, mint egy küzdős, akarós, okos, akár szűkös is, de győzelem. Nagyon fontos, talán fontosabb is, mint múlt héten. Tudom, hogy a Montpellier a címvédő, és azt is tudom, hogy nagyon fos szezont futnak éppen, talán kezet is rázhatnánk velük, csak mi ugye edzőt váltottunk. Ők meg viszont BL-t nyertek éppen tavaly, így mindenképpen sántít az összehasonlítás. Két képpel jövök, nem mással, a többit most kumjátok ki egymás között, aztán ha valami csoda folytán hazaérek a meccsre, akkor majd elolvasom.
Az örökmérlegünk egyébként nagyon pofás, de ez sem jelent semmit. Pont annyira nem, mint hogy az sem, hogy a Montpelliernek jelenleg nulla győzelme van a mi kettőnkkel szemben, márpedig ugyanazt a négy meccset tolták eddig le, mint mi.
Ugyanakkor ez a sor is azt mutatja, hogy ha akarunk valamit, akkor most bármi is van, muszáj nyernünk. Az utolsó két kinti egymás elleninkről egyébként remek emlékeink vannak, Carlos idejében elég bizonytalanul álltam neki annak a meccsnek, hogy aztán ott hengereljünk gyakorlatilag, Xavi pedig egyenes kiesésest tolt le ott úgy, hogy eléggé rezgett a léc az első félidei mutatványunkat látva, hogy aztán ezt kijavítsuk egy második félidei csodával. Bármelyik eredmény jó lesz most is, köszi.
Csapassátok gyerekek, veletek vagyunk!