Mondanám, hogy végletekig felzaklat a mai meccs gondolata is, hogy izzad a tenyerem, és remeg a kezem, de ez nem volna igaz. Márpedig micsoda dolog ez, hogy nem izgulok egy Szeged-meccs előtt, hát szurkoló vagyok én egyáltalán? Úgyhogy gyorsan vissza is kerestem az őszi örömködésemet, újra átéltem a granadai óváros főterének egyik padján, egy esküvő közepén ülve megtekintett mérkőzést, és máris jobban lettem. Mármint lett valami meccsdrukkom. Nem az igazi, de idegenben tolt kilenc gombóc után talán nem is várható el a hatalmas lendület még úgy sem, hogy persze, nyilván a Szeged-meccsek helyettesíthetetlenek. És megszentségteleníthetetlenek. Hehe. És hát azért az oké, hogy én nem vagyok plafonon, de a csapatnak attól még muszáj lesz.
Na szóval itt a tavaszi Veszprém vs Szeged, ráadásul az időjárás is ezt mondja, hálistennek. Kék az ég, süt a nap, és jönnek Szegedről kétszázötvenen.
Ettől függetlenül sok mindenről nem dönt ez a meccs, azért az a lehetőség nagyon minimális, hogy itt kilenc vagy tíz góllal nyerjenek bárkik, szóval ez nem játszik, lássuk be, ráadásul még az sem volna elég ugye semmire sem... Az egyetlen, amit el tudna érni a vendég egyesület az az, hogy egy szoros eredménnyel önmagukat stabilizálják kicsit lelkileg erre az eddig mutatott tavaszi szintükre. Nekik ez ebből a szempontból égető lenne, az ellenünk elszabott első meccsen félévnyire zuhantak össze, nyilván sarkallatos pont az életükben, hogy ezt most mennyire tudják hozni. Ha tudják, és méltó ellenfelek lesznek, arra lehet építeni egy Kiel elleni dörgedelmet. Viszont ha megint benne maradnak a startgépbe, az ismét eléggé visszavethetné őket. Tehát ők a jövőjükért fognak küzdeni itt, valószínűleg, ha meg innen nézzük, akkor máris nem tűnik ez olyan sima ügynek.
Rögtön izzad is a tenyerem.
Nekünk ezzel szemben az a dolgunk, hogy tilos megelégednünk az őszi eredmény utózöngéjével. Igen, valószínűleg önmagában az az eredmény már egy alapszakasz-győzelmet jelentett, de ha ráülünk erre, és az telepedik bele a fejekbe, hogy ez a meccs gyakorlatilag mindegy, azzal lehet a legnagyobbat hibázni szerintem. Két felszállóágban lévő, BL-nyolcaddöntőre készülő csapat találkozik ma, amiből, ha mindenki hozza a szebb arcát, akkor baromi jó kis derby következhet.
Fog is, én hiszem.
Az első meccsen Mirko hozta a szezon első normális kapusteljesítményét, azóta már aláírt Szegedre, nálunk azóta Mikler az egyértelmű elsőszámú, ő rángatta vissza a teljesítményét remekre, kíváncsi vagyok, Ljubo hogyan vélekedik erről, és kivel kezd. A józan ész azt diktálja, hogy Rolival kellene, de franc tudja, lehet, hogy Alilovicot pont egy ilyen meccsel lehetne visszahozni a tetszhalott állapotából, nem? Márpedig a későbbiekben elég fontos lehet, hogy két kapusunk is legyen, most kezdődik a szízön érdemi része, muszáj lenne ez.
A védelmünk már a Celje ellen is mutatott szép dolgokat, például az utolsó tíz percet, azt hiszem kábé megtaláltuk a lehető legerősebb falat azzal a négyessel, ezt kellene lemásolni, de lehetőleg az elejétől. Sulic hagyományosan jó a hazai derbyken, és mivel a védelemnek határozottan szüksége is van rá, valószínűleg lesz is helye a kezdőben. Jobbszélen voltunk meglőve, Gajic sérülése szerencsére nem lett komoly, Gasi is meggyógyult már remélhetőleg, bízom benne, hogy a szélsőjátékunk erőltetését ott folytatjuk, ahol abbahagytuk a tavaszi meccseken. Szépen halad ennek a játékrésznek a felépítése, a Szeged ellen ezt pont ideális erőltetni. Ahol egyértelműen fejlődnünk kell, azok az átlövések. A flensburgi Momo ereje és hozzáállása itt is elég lehet, de a másik oldalra is kellene egy jó Laci és/vagy Tönnesen.
Középen nem nagyon volt gondunk, nem is hiszem, hogy lesz, törekednünk kell a minimális technikai hibára, a kevés elrontott lövésre, és futni kell, futni, futni, futni, hogy szokjuk ezt. A Szeged kínaiira (wow, micsoda szó lett) pedig számítanunk kell, Bodót hagyni kell lőni, azt a lövését muszáj a kapusainknak olvasni, Skube elől tilos elugrálni, Bánhidi előtt pedig mindig legyen ott valakinek a keze. Esetleg Zsitnyikov az, aki képes lehet meglepőre, illetve az új srác, bár ő még nem játszott egy ilyen hangulatú Veszprémben.
Hajrá Veszprém!