...akkor nem lesz gond.
Péntek este 11.27-kor kapcsoltam, hogy basszus, holnap meccs van, és posztot meg még nem is írtam, szóval kicsit össze fogom csapni, előre szólok. Sínylődök itt gyeden, hetek óta hideghegyen, de szabad pillanat nem nagyon van az életemben, most sem, persze ez mindegy, valószínűleg így marad úgy még vagy tizenhét éven át. Ami viszont el fog szaladni egy pillanat alatt, mint ahogy ez a csoportkör is úgy tűnt el, hogy huss.
Celjében kezdtük az évet, rondán be is mókoltunk ott kiscsoportos foglalkozás keretei között, szóval jó volt, kicsit sok gólt kaptunk, a meccsből kábé ennyi maradt meg bennem. Kár belém, mi? Lehet.
Biztosan rengetegen tekintenek simaként erre a mostani meccsre, hiszen a Celje már kiesett, részükről semmi tétje nem lesz ennek a találkozónak azon túl, hogy idénre búcsúznak, de azért én kicsit mindenkit óva intenék. Először is, a szlovénok jellemzően jók nyomás nélküli meccseken, és hát egyébként is szinte már megszokták ezt a csoportkörös kizúgást, úgyhogy nem fognak elengedni egy olyan meccset sem, amin fejlődhetnek. Márpedig az ő szempontjukból ez vitathatatlanul olyan meccs lesz. Ráadásul jön vagy egy busznyi szurkesz is, nekik is meg kell felelni ugye.
Másrészt pedig nekünk annál nagyobb a veszítenivalónk, és ez teszi igen érdekessé a helyzetet.
A második helyünk múlik ezen a meccsen, és mivel nincs esélyünk ellenfelet választgatni - hiszen gyakorlatilag mindenki utánunk játszik -, egyet tehetünk: elérjük a legkedvezőbbnek tűnő pozíciót, aztán szurkolunk a Löwennek, meg a Barcának (pfújjj) vagy akinek kell, hogy az legyen, akit akartok. Ez nyilván tetszőleges. De térjünk csak vissza a dolgunkra kicsit!
Mind a Breszt elleni, mind a flensburgi teljesítmény bőven elég egy sima hazai sikerre, ehhez pedig az kell, ami ezeken a meccseken megvolt: futás, futás és koncentráció. Meg némi védelem. Ennek így erre a meccsre elégnek kell legyen. Persze nem bánnám, ha mindezt mosolyogva tolnánk, lelkesen, abszolút látható játékkedvvel, változatos támadásokat vezetve, és az igazat megvallva ezek a finomságok jelentenék a haladást a szememben, de egy stabil győzelemmel is beérem, mosoly nélkül, ezt megígérem. Ha utána a Szeged ellen megint tolunk egy olyat, mint októberben.
Egyébként így is lesz, megtaláltuk a stabilitásunkat, elkezdtük használni a széleket, beállóban sosem voltunk rosszak, Momo már-már régi énjére hajaz, és úgy összességében erre a flensburgi teljesítményre bizony lehet alapozni, nem is csupán a Celje ellen, hanem inkább a tavaszt. Egyedül úgy cseszerinthetnénk el, ha nagy mellénnyel, hatalmas arccal küldenénk fel a mezeket a pályára, de ebben nem hiszek. Jobbak vagyunk minimum 5-8 góllal, remélhetőleg ehhez még a hazai közönség is hozzáad majd, és akkor sok gond nem lehet.
Hajrá mi, jó lesz ez!