Megfutottuk őket

Az elmúlt egy hét alatt csúnyán beárazott minket a Kiel. Kezdődött azzal a világtalan támadójátékkal múlt hét végén, aztán következett a Kiel aktuális Bundesliga meccse, amin a Wetzlar mindkét pontot elvitte északról. Fogtuk is a fejünket, de szerencsére Vranjes is. Jöttek a nyilatkozatok tőle sorban, ebbe kapaszkodhattunk, meg abba, hogy tényleg vagyunk olyan jók, hogy egy hét alatt képesek vagyunk a keret minden tagjának fejében megnyomni azt a bizonyos gombot. A Turbo Boost feliratút.

Megtaláltuk.

Az első percekben még döcögött a játék, a védekezesében sem találtuk a távolságokat, kicsit lecsúsztak a faultuk, ebből viszonylag könnyen lőttek gólokat a bjeloruszok. Aztán megérkeztünk, és innentől olyan tempót toltunk, ami a Brestnek követhetetlen volt. Fokozatosan nyúltunk el tőlük és valahol a 20. percre el is dőlt a meccs.

Csilla azt írta a beharangban, hogy az őszi bresti meccset milyen profin megoldottuk. Ha lehetek őszinte, az őszi szűk, utolsó tíz percekben megnyert meccseknek örültem ugyan, mert frankó volt látni, hogy a money time-ban tudunk a legjobbak lenni. De féltettem is magunkat, mert összességében a produkció nem volt az a kategória, amit igazán látni szerettünk volna. Mert azt eddig is tudtuk, hogy a Vardar mellett a miénk a legkeményebb védelem, de Vranjestől azt vártuk, végre elöl is jöjjön meg a varázslat.

Ma megjött. Nem tudhatjuk, nem is várhatjuk persze, hogy innentől mindig, mindenhol ki fog ez jönni belőlünk, de ez a mai elég komoly üzenet volt mindenkinek. A Flensinek is, az őket épp velünk egyidőben agyonverő PSG-nek is. Mert a kézilabda botrányosan egyszerű játék tud lenni, ha van egy olyan csapatod, ami képes folyamatosan sprintben közlekedni, és közben pontosan passzolni. Ennyi ez, ezzel bárkit elkaphatsz. Csak erre ugye viszonylag kevés keret alkalmas. A miénk az.

Visszatérve a meccshez: a hét közben beharangozott rohanáshoz kicsit módosítania kellett az eddig megszokott rotáláson Ljubonak, így ezúttal Jamali mellett Such maradt ki. Ebből következően végig egy cserével játszottunk, hol Sulic, hol Nagy Laci, hol Terza jött be védekezni. Az elejét a Blagotinsek - Laci párossal kezdtük, mellettük Iliccsel és Suliccsal, ezzel meg is teremtettük azt a tekintélyt, amire végig alapozhattunk.

Mögöttük pedig újra ott volt Mikler. Roló már múlt héten felébredt az őszi álomból, és a vereség ellenére bíztunk is benne nagyon, hogy sikerül megtartania azt a formáját. Nemcsak megtartotta, még csavart is rajta egyet, kinyírva ezzel a Brest maradék ellenállását is.

A védésekből, labdaszerzésekből Lékusz vitte fel a labdát, azzal a lendülettel, amit ősszel megszokhattunk tőle. Csak most nem álltunk fel előtte, hanem ahogy labdánk volt, máris sprinteltünk Pesic kapuja felé. És bár indulásgólunk alig volt, az első és második hullámból lezavart támadásainkat egyszerűen nem tudta felvenni a Horák vezette Brest védelem. A falban Blagotinsek nem állt le verekedni, inkább folyamatosan ingázott a kettes védők között, az átlövőink két-három gyors és szűk kereszt után lőttek, betörtek, vagy ment a labda a beállónak, szélsőnek, amiből meg is volt a helyzet. Azzal, hogy ezek a játékok működtek, fokozatosan nőtt az önbizalmunk, amit a szünet sem tört meg, úgy jöttünk vissza, ahogy azt kell, sorban lőttük a gólokat, miközben 7 percig nullán tartottuk a vendégeket, amivel már nem is a győzelmet, hanem a közte mócsingot biztosítottuk be. Bebeshko le is kapta a kezdőjét, jelezve, részéről is ennyi volt ez az este.

A végén Ligetvári is megkapta az idejét, Nenadic meg gyakorlatilag egy egész félidőt, hadd szokja a társakat, ha már magával a rohanós stílussal láthatóan nincs gondja. A kőkemény BL meccsből meg matiné lett, nekünk, szurkolóknak is, még rendesen kiszámolni is elfelejtettük őket. Inkább éltettük Ugaldét, Rolót, kicsit Pesicet is - ha már szegénynek megint épp az évforduló után pár nappal kellett idejönnie.

Jó volt ezt látni, könnyed szombat esti limcsi lett dráma helyett, de ezt egy másodpercig sem bántuk. Ahogy a sajtóson vigyorgó, poénkodó Vranjest sem, aki jobb híján tolmács is volt ma este, lévén sem Bebeshko, sem Pesic nem akarta erőltetni az angolt. Ebből lett aztán, hogy Bebeshko elmondta spanyolul (!), Pesic horvátul, amit aztán Vranjes fordított angolra, mindezt a világ legtermészetesebb módján, és mindeközben olyan apró beszólásokra is maradt ideje, mint amikor megkérdezték tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy a PSG már a szünetben kilenccel ment a Flensburg ellen, csípőből csak annyit reagált: mi is.

Ha esetleg valakiben még maradt volna kérdés, hol a helyünk.

A meccsről készült galériához katt ide!