Újra a helyünkre kerültünk

Két jó hangulatú meccs, leginkább. És mivel erre lehetett készülni, a hétköznap kora esti időpont ellenére tőlünk is jó kétszázan viszonozták a kékek veszprémi vizitjét. Lett is csoda hangulat az Újszegediben is, így nemcsak a felvonultatott szegedi hősök (ld. még: utolsó bajnokcsapat) felvonultatása idézte meg a 2005-2010 közötti - néha szó szerint - véres bajnoki aranycsatákat, hanem a szurkolók skandálási különversenye is.

Személy szerint mi is rákészültünk erre a meccsre, a kölni túrákat kivéve nem sűrün jött össze mostanában kézimeccs apropóján a régi banda. Szerencsére idővel is kényelmesen voltunk, úgyhogy éltünk vautor kolléga javaslatával és a meccs előtt közelebbről is megvizsgáltuk a Kapca sörlapját. Olyannyira, hogy végül alig valamivel a kezdés előtt estünk be a csarnokba. És ezzel kb. túl is voltunk a nap legizgalmasabb részén.

Merthogy negyed órányi csúcsra járatott Veszprém elég volt a bajnoki címhez. Töcök hétvégi posztjánál nehéz jobban összefoglalni, mi hiányzott ebből az idei Szegedből, de ha esetleg valaki nem olvasta volna: tökösség és kulcsjátékos(ok). Bizony, kellene nagyon egy igazi vezér a Szegednek az ilyen meccsekre, mert persze Zsolti és Ricsi is hozzá tud tenni egy-egy gólt helyzet nélkül is, de ők nem védekeznek, márpedig az igazi vezérek hátul is hozzá tudnak tenni, amikor baj van. Tudom, ott van erre Källman, de szélről ebben a sportágban legfeljebb Uwe keresztnévvel lehet megváltani a világot. Tudja ezt Pastor is, nem véletlenül adott félig-meddig kitérő választ Benito kérdésére, amikor arról érdeklődött, megvannak-e már ebben a csapatban a jövő nagy szegedi vezérei, vagy még le kell igazolni őket.

Mindezt piros postairónnal húzta alá a Pick tegnap is. A Szeged ment, hajtott, küzdött, de reális esélye egy másodpercig nem volt. Nálunk 60 fölé max Nagy Laci pulzusa ment, az is csak a sok futkosás miatt. Már a bemutatásnál úgy mentünk fel, hogy itt ma semmmi gond nem lehet - és nem is lett. Pont úgy nyertünk, ahogy azt csak az igazán nagyok tudják: amikor kicsit melegebb lett a helyzet, amikor kicsit megakadtunk, Lékai, Palmarsson, Ilic (végre!!) szinte egymás kezéből csavarták ki a labdát, hogy elvállalják a felelősséget. Ezzel a mentalitással nem tudott az idei Szeged mit kezdeni, itt érte el a határát a '17-es Pastor-csapat, láttuk ezt többször is, elég csak a PSG elleni BL negyeddöntő visszavágójára gondolni.

Mi ezzel szemben nyélgázon fordulunk az utolsó körre, és ezt bizony kevesen gondoltuk volna nemhogy ősszel, de még március végén sem. Ha már annyit ekéztük idén Xavit, leggyünk korrektek, és vegyük észre, az utolsó pár meccsre tudott változtatni, végre megint bele mer nyúlni a meccsekbe és nem 7-8 emberrel akarja végiggüriztetni a hatvan percet. Laci és Momo is 15-20 perceket ül egyhuzamban, ellenben a rém kellemetlen lágyéksérülését végre teljesen letudó, és ettől szemmel láthatóan extrán motivált Pálma bőséggel megkapja az idejét, amit döbbenetes gólokkal, asszisztokkal és jó védekezéssel hálál meg. A Mátéval szemben korábban meglévő, khm, legyünk PC-k, bizalmi deficit is már a múlté, és lám, Lékusz jobb, mint valaha. Blagotinsek beépítése pedig amilyen váratlan volt, annyira bejött, tegnap is sokat tett hozzá, sőt, a veszprémi meccsel ellentétben az egyik lerohanásnál már labdát is kapott (amit aztán jól Segoba püfölt), hogy aztán a második félidőben eszébe se jusson a labdaszerzése után passzolni, inkább végigvitte és becsűrte, ahogy kell.

Egyedül a beállóink célzási teljesítménye az, ami a megszokott és elvárható szint alatt van, de közben Nilsson és Sulic sem az a típus, aki ettől álmatlanul forgolódna, ergo Kölnben simán lehet, hogy mindketten megint 90% fölött lőnek majd. A csapat kupadöntő óta mutatott teljesítményét elnézve nemcsak a beállók javulásában bízhatunk joggal, hanem abban, hogy a Final4-ra egy fejben és fizikálisan is kihegyezett, csúcsra járatott Veszprém utazik.

A meccs után még hosszan ünnepeltük a csapatot, de főleg Gerit és Gulyit, a srácok feljöttek a szektorba is, Gulyi még "számot is kért", mi meg persze örömmel teljesítettük a kérését, úgyhogy együtt ugráltunk az Érik a szőlőre. Aztán még a busznál is volt fotózkodás, spanolás, biztosan jól esett nekik is, de nekünk is. Köszönjük, remek volt, mehetünk Kölnbe!

Képek: handballveszprem.hu és saját