Hogy mennyire, az a jövő héten gyorsan el fog dőlni, maradjunk annyiban.
Nem azzal van a baj, hogy kikaptunk a Vardartól a finalban, hanem azzal, ahogyan. Pontosan úgy fogytunk el, ahogy kb. október óta a többség vizionálja, mert ne legyenek kétségeitek, nem a Vardar nyújtott kimagaslót, hanem átlövők cseréje nélkül csupán ennyire vagyunk kalibrálva. Ez van, télleg feljebb mászott az ingerküszöböm, mert már fel sem baszom magam, ami baj. Nagy baj.
Ahogy azt mindenki - már aki nézett már életében balkáni csapat elleni kézilabda mérkőzést - várta, meglehetősen brusztolós, kemény, pokróc első félidőt láthattunk, de amúgy sportszerű csapatokkal. Utóbbi jelzőt mi sem szemlélteti jobban, mint hogy Dibirov simán vállon lökhette Sulicot mintegy felkérdezvén egy szabálytalanság miatt, ő pedig mindezt birka türelemmel (!!4!!!!!44) konstatálta, és csak verbálisan bizonygatta tovább az igazát az orosznak.
Kicsit késve csatlakoztam, családi szülinapozás utáni gyerek-lerakások, etc, etc, akinek van ilyenje, tudja miről beszélek, szóval 3:4-nél kapcsolódtam be, ahogy hallom, előtte Máté villantott, mindenki csudálkozott, hogy Árpád mégis véd (váó, hát én esküdni mertem volna rá) és Viktor azt mondta, hogy Xavi azt nyilatkozta, hogy Gonzales a világ legjobb edzője. Mivel most nem találtam jó Digi-streamet, ezt csak közvetve hallottam, de ha tényleg, akkor hatalmas MUHAHA. Jó edző meg minden, na de na, ezek a barokkos túlzások XVII. Lajos legsötétebb korszakát idézik meg bennem, akkor három év múlva kiderül az is, hogy hosszabbítást kínáltunk Xavinak, csak nem fogadta el.
Az első játékrész viszonylagos nyugalomban zajlott, szép védésekkel villogott Sterbik és Mirko felváltva, voltak jó megoldások, voltak szélsőgóljaink, megtaláltuk a beállót, és ugyan egyszer tán elsült Pálma csuklója, kintről már itt sem voltunk túl veszélyesek a macedón kapura. De ez még ezen a ponton elég volt a szorosra. 11:11 állásnál vonultunk fordulásra.
A második félidő Momo többrendbeli megráncigálásával kezdődött, majd Laci durrantotta el, Árpád kispárgázta, és indította Dibirovot, majd Máté bent bele Cindricbe, szóval nem nekünk állt a félidő eleje, azt kell mondjam. Hogy a vége sem nekünk fog, azt itt még nem tudhattam, csak sejtettem. Itt még ilyenekkel foglalkozhattam, hogy a Gergőnek gyönyörűen lehúzott emberelőny előtt nézegettem a Maqueda-Abutovic-Canellas-tengelyt, és arra gondoltam, hogy nem azok a megnyerő arcok, hogy finoman fogalmazzak, én berezelnék, ha szkopjei vendéglátós lennék, és ezek csoportosan nálam innának.
Mint a hármas metró, megálltunk elöl is, hátul is, Canellast egymás után kétszer engedtük középen teljesen tisztán lőni, ő nyilván kihasználta, aztán ebbe kb. annyira belezavarodtunk, hogy eladtunk egy labdát, máris -3-nál találtuk magunkat, így Xavi nagyon helyesen időt kért. De persze az erejével elkészülő Lacit nem cserélte le, miért is tette volna, amikor már tavaly eldöntötte, hogy ezt a meccset ő fogja végigtolni, ha bele gebed is, ugye? Mivel Terza kétperce miatt máshol is bele kellett nyúlni a védekezésbe, jött Pálma, és így maradt is támadásban, ami jót tett egy rövid időszakra, hiszen elmozdultunk a holtpontról, és kellett úgy két perc ahhoz, hogy kiegyenlítsünk. Ennek köszönhetően kicsit visszajött a védelmünk, és hát Mirko is mutatott néhány bravúrt, 17:17-nél nagy naívan még arra gondoltam, hogy itt lehet még hetesek is lesznek. Nem bántam volna.
Mindkét kettesvédőnk két kétpercet hordozott magával az 51. perctől, ez nem tűnt életbiztosításnak a végjátékra, ott lebegett a piroslap, ráadásul tudtam, hogy ha valakik, hát a Vardar erre pont rá is játszik majd. Addig viszont Pálmára tették Stoilovot, és hát igen, ez két gyors gólt jelentett számukra, miközben tőlünk elvették belemenés miatt. Mínusz 3-nál Árpád-show következett, és ez egy elég éles törést jelentett az addigi tartásunkban sajna, kicsit összezuhanás-szaga lett a meccsnek, és így mentünk lassan, de biztosan a money time-ba.
Időkérés után Laci addig hámozta magát, míg be nem ért hatra, és kegyetlenül berakta a léc alá végre Sterbiknek. Kellett ez, mint földnek a gányé, viszont kb. ezen a ponton még a hülyéknek (és a szokatlanul kincstári optimistáknak) is világos lett (mindenki másnak hónapokkal ezelőtt), hogy márpedig nincs meg a szuflánk a végjátékban átlőni, ezt pedig nyilván pontosan látta a Vardar (és látni fogja a Szeged is, meg mindenki) vissza is léptek a beállóra, odaértek szélekre lábbal, egész konkrétan elfojtották a támadásainkat. Hát igen, ez a baj azzal, hogy jobb2-ben nincs Xavi szerint megfelelő alternatíva. Laci nagyjából úgy 2016-ban lőtt utoljára szaggatottról gólt, de ez baszottul nem az ő hibája, nehogy valaki félreértsen, mint ahogy az sem, hogy aztán úgy az ötvenedik perctől már oda jártak rá egy-egyezni, hát tegye fel a kezét, aki csodálkozik! És eközben ül a padon egy Blagotinsek (hármasvédő, jóreggelt), aki kb. 2 percet kapott, Ligetvári meg most éppen nem is tudom, hol volt. Ancsin és Kopjlar nevét leírni ebben a kontextusban pedig már annyira unalmas, hogy én szégyellem magam, ha megfordul a fejemben a gondolat. Mindenki menjen az anyjába, akinek ehhez köze van. Hallom ám a kórust, hogy na de a ziccereket nem ő hagyja ki, erre is van válaszom, például, hogy Árpád tipikus bravúr-kapus, jobban fogja a ziccereket, mint egy rendes átlövést, pont ellene nagyon kellett volna valaki, aki fel van építve mostanra, hogy lőjjön kintről, de mindegy.
Hosszú a szízön, mi? Szeretném jelezni, hogy az a kurva pad is hosszú volt, amíg le nem vágtuk tőbe magunknak, de persze miért is ne fussunk ámokot, miért is ne magyarázzuk meg magunknak, meg a szurkolóknak, hogy a két öreg egyedül bírni fogja, hogyne, csak majd tavasszal, mert hosszú a szízön, bla-bla-bla. Persze, persze. De a győzelmeknél mindenképpen fontos üzengetni az egyszeri szurkolónak, mert az fontos feladat. Szeretném azt is jelezni, hogy itt a hosszú szízön végjátéka, itt már szinte minden meccsen kupákat, címeket osztanak. Volt valaki a városban/országban, aki nem látta előre pontosan, hogy mi fog történni a második napon egy valamire való csapat ellen, FinalFour lebonyolításban? Pedig a még hátralévő 3 címből kettőt szintén így kellene megnyernie ennek a csapatnak. Ergo én azt mondom Köln és a bajnokság meglehet, de a két FF-7végétől nem várok sokat. Persze a Szeged ellen fel tudjuk szívni magunkat - ők is fel fogják, nyilvánvalóan - de nincs meggyőző fölény, ami miatt nyugodtak lehetnénk a kupával kapcsolatban.
Innentől meztelen a király, nincs mivel takarózni, nem lehet mutogatni másokra, az van, hogy ezzel a kerettel nem nyerni hatalmas blama. Pont. Év elején még nagyon bíztam, de aztán ez októberre elmúlt, akkor már nem bíztam, és mostanra pedig azt veszem észre magamon, hogy sztoikus nyugalommal veszem tudomásul a kudarcokat. Nincs min meglepődni, lehet persze szurkolni, meg bízni a csodában, de túl nagy pénzeket nem teszek magunkra. Persze az oda-visszavágós rendszer ok, úgy még lehet zsigerelni az öregeket, ha van egy hét regenerálódásra, de ez harmincöt fölött már nem megy máról holnapra. Márpedig Debrecen is két nap, és Köln is két nap.
Kösz Xavi, természetesen gratulálunk innen a Vardarnak! A világ legjobb edzőjének külön is, ha szabad.