Női fronton mostanság nagy elhanyagolásaink mutatkoznak, hát mit mondjuk, elég érdektelen lett a szakág BL-je, reméljük, jövőre nem az lesz az újítás, hogy a 16 csapat helyett 24 lesz, mert még több dögunalmas meccset láthatunk csak. Viszont a férfiaknál megy a gyilkolás, annyira, hogy a csajos szerzők is szívesebben vetik a szemüket oda, na persze nem kell mindjárt arra gondolni, hogy, egyszerűen csak ott van izgalom meg színvonal. Szóval Kiel, veszprémi vendégjáték, eléggé szar előjelekkel, és szokás szerint keretbe nevezett, majd nem játszatott védőkkel és alig-néhány-átlövővel.
A meccskeret láttán megint megjelentek persze a gyöngyök a homlokon, megint nincs balkezes lövő Nallacin kívül, persze azt már megszoktuk, hogy Ilicsnek sincs cseréje, ezúttal Ligetvári sem volt, volt viszon Blagotinšek, Chema meg betegen került be, így négy beálló, két átlövő, remeknek tűnt így felvezetésül.
Aztán a meccs eleje minden volt, csak faszipántos nem. Wolff néha fogott - na nem sokat -, Alilović még azt sem, amit kellett volna, így az első szűk tíz perc pont olyan volt, ahogy megrémálmodtuk, 5:1-nél Xavi időt kért, volt is mire, a védekezés egy konkrét káosz volt, a támadásaink meg kimerültek annyiban hogy Lékusz, oldd meg, fiam. Finoman szólva sem tűnt elégnek. Ekkor még - jellemző jelenet - az ág is húzta a szegény gazdag embert, az első hat kieli gólig Mirko nulla labdát fogott, illetve amit fogott, az pont Ekberg kezébe repült, aki kegyetlenül beverte.
De az időkérés után mintha kicserélték volna a csapatot, és ilyenkor gondolkodunk el nagyon, hogy ezek hova tudnak hosszú meccsekre percekre eltűnni. Na nem elkezdett védeni Mirko, bár egy-egy labdába belekapott, hanem elkezdett elképzelés lenni a támadójátékban, Ilics és Nagy Laci is lőttek gólokat, szélről is Geri verte be a labdáit, kiharcoltuk a heteseket... amiket aztán ki is hagytunk, ugye, hogy ez mitől van. Meglepő módon legjobban az emberhátrányos játék ment, két hátrányt 4:0-ra hozott le a veszprémi csapat, 6-6-ban támadva, lehet, hogy ilyenkor magasabb szinten van a koncentráció, mert a labdát eladni lényegében kapott gól? Le kéne mindig hozni a kapust, ha ezen múlik, hehe. Ikszes félidő, reménykedés, hogy hátha majd most. Csak ugye az erő, az kitart-e. Az reménykedésre adott okot, hogy közel sem pörgette annyira a meccset az észak-német csapat, mint amennyire számítottunk a tempohandball egykori isteneitől.
Aztán a második félidő pont úgy indult, mint az első, csak más volt az előjel: a pirosak feketék lepték meg a feketéket fehéreket, mi pedig nem hittünk a szemünknek. Egyre inkább szemet gyönyörködtető támadások, belőtt hetesek, bizony, megjátszott beálló, jobbszélre is ment le labda, hátul zárt a fal, Roló meg pláne, 1-2-3 gólon állandósult a különbség, de vendégelőnnyel. A vacakul összerakott keret ellenére Xavi ezúttal jól forgatta a csapatot,
Ahogy teltek a percek, úgy tűntek el a barázdák is, ugyanis most látszott, hogy itt nem lesz elfogyott oxigén, nem csak a 45., de az 55. percben sem. Zeitz egyetlen baszom nagy gólját leszámítva még veszpréminek számítható volt (az továbbra is elképesztő, hogy 30+-ról a komplett férfi- és női mezőnyben csak Görbe tudja úgy 95%-os hatékonysággal beverni a labdát), Vujin is többet ártott, mint használt, és a meccs jelenete egyben össze is foglalja, hogy ezúttal melyik oldal volt a tanácstalan. Gislason mankóval meccselt, egy térdműtéte miatt. Viszont nála is el tudott annyira szakadni a cérna (bár jogosan, akkor éppen), hogy eldobta a mankót, és percekig szabad lábon rohangált fel-alá. Sokat nem segített. Vagyis inkább semmit.
A végjáték persze megint kicsit megállította a szívünket, de ezúttal sikerült okosan lehozni azt is, a kitámadó kieli csapat eladta a labdát, és abból lett plusz kettő, de most valahogy az is érezhető volt, hogy ezt nem adja el a Veszprém.
Nagyon szeretnénk megfejteni, hogy mi zajlik a Bakonyban, de nem tudjuk. A lényeg most az, hogy a kézitörténelem folyamán először nyert a veszprémi csapat Kielben, a legváratlanabb pillanatban. Hogy ennek mi lesz a hosszú távú hatása, illetve hogy ez a győzelem most minek volt köszönhető, arra nem tudjuk a választ.
Az biztos, hogy a veszprémi lelkeknek ez jót tett, és némileg könnyebb negyeddöntő felé terelheti a csapatot. Persze oda majd el is kell jutni. A mai játékkal el is lehet.