Nagyon reméltem, hogy nem kell megírnom ezt a posztot, de sajnos muszáj, mert sokan nem értik, mi is itt a baj.
Már eleve rengetegen vannak tévúton azzal kapcsolatban, hogy mi egy edző felelőssége ("ziccereket, heteseket nem ő hagyja ki" - mondják, pedig ezek nem véletlenek, higgyétek el), dolga, de ebbe most nincs idő belemenni, inkább a konkrétumnál maradnánk Xavi edzőségével kapcsolatban. Nyilván rengetegen sötétben tapogatóznak, mi sem tudunk mindent, de azért leírunk néhány dolgot, amit meg igen, és bántja a csőrünket. _benito már megkapargatta a felszínt az origós cikkével, de ez csak ennek az utolsó meccsnek a kérdéseit veti fel, miközben az egész egy sokkal hosszabb és elképesztőbb folyamat. Már tavaly is voltak ijesztő jelek, de ezeket elhessegettem, mostanra viszont fel kell tenni a kérdést, hogy kit látok a padon ahelyett a végtelenül szimpatikus, döbbenetesen felkészült, adathalmazt agyban feldolgozni képes másodedzőből, akinek - még mindig hiszem - hatalmas szerepe volt abban, hogy Carlos Ortega a Veszprémből spanyol stílusú nagycsapatot faragott. De nem tudom, nem ismerem fel. Ezt a tényt amúgy senki nem veheti el tőle, és mi köszönjük is szépen. Azt is csak megköszönni tudom minden Veszprém-szurkoló nevében, hogy átvette a Veszprémet, ráadásul egész sokáig tűnt úgy - számomra legalábbis mindenképpen - hogy lehet ez az egész működőképes.
Hát tévedtem. Ekkora lehetőséget edző még soha nem kapott, és bár az első szezont még végigmákoltuk valahogy - kivéve a végét ugye - ez a második már gyakorlatilag teljes egészében katasztrófa volt. Senki nem mondhatja, hogy nem kapott időt, türelmet, azt amit kért, de mostanra kijelenthetjük: nem tudott élni vele. Ebben ennyi volt, sőt, már így is tovább húztuk, mint kellett volna szerintem. Ez az első olyan idény, ami az elejétől fogva az ő felelőssége, és számomra mostanra többször is megbukott, ez nem kérdés. Nálam Szegeden először, azóta pedig folyamatosan, a posztolásaimból ez levehető elég szépen. És nem azért a tényért, hogy kikaptunk ott októberben, hanem a vereség hogyanja miatt. És az azóta eltelt összes meccs hogyanjai miatt. Szegeden például alig játszott Gajic, de vajon miért nem, amikor a legnagyobb nyári igazolásunk, egyértelműen. Ha megkérdezte volna valaki a meccs után tőle, akkor nyilván azt mondta volna, hogy "mert így döntöttem". Ennyi ez. Pedig nem szabadna, hogy ennyi legyen.
Itt van a történetünk legbővebb kerete, mindez az általános vélekedés ellenére nem a vezetőség úri passziójából alakult így, hanem azért, mert nyáron megkérdezték az edzőt, hogy lehetséges-e, és ha igen, akkor hogyan az összes fronton megfelelni, mire ő másodikra azt válaszolta: két csapat kell. Megkapta? Megkapta. Mit tett? Hát először is nem alapozott ugye, mert hát rengeteg meccs lesz. Hiba volt? Hiba, ez tűpontosan látszik a meccseink negyvenötödik percében. Aztán pedig gyakorlatilag szeptember közepére kijelölte azt a kb. 10 játékost, akit játszatni kívánt a BL-ben a hihetetlenül bő keret ellenére, de ez elég gyorsan átfordult benne olyan irányba, hogy már sehol máshol nem bízott feladatot másokra. A rengeteg biszem-baszom SEHA és bajnoki meccsen terhelte orrvérzésig ugyanezeket az embereket. Kifingottak? Ki. Várható volt ez? Igen.
Mégis kinek jó ez, de tényleg? Már a Szegeden kívül, persze.
NagyLacinak vagy Momonak jó lenne, hogy a Nexe/Eger/akármi ellen is nekik kell 50 percezniük? Nyilván nem fogják azt mondani, hogy a tökük tele, de nem hinném, hogy elégedettek az eddigi eredményekkel. Ilic eljött Kielből, hogy kevesebb terhelést kapjon, erre 60 perceket tol vénségére számolatlan meccsen. Azon csodálkozunk, hogy jó ideje neki sem megy? Ligetvári Patrik a válogatottban elfér, de kevés a Veszprémhez. Hát persze. Elhiszem, hogy sem Kopjlar, sem AncsinGabi nem felel meg alapembernek, de hogy a peremről is lecsúsznak, na ezt normálisan végiggondolva senki nem veheti be. Ilyen nincs, hogy nem lehet rájuk bízni néhány percet sem nem csak a Barcelona, de tulajdonképpen senki ellen sem, ez rémálom. Már ősszel sikerült kicsinálni a szélsőket is persze, de igazából mindenki ki van tikkadva fejben. Tisztán látszik a lelátóról mindez, a padról miért nem? Ez lett a szakmai döntéseinek eredménye, joga van hozzá persze, de ha téved, és ezek a döntések nem hozzák meg a győzelmeket, akkor bizony vállalni kellene a felelősséget. A keret szinte összes tagja maga alatt teljesít ebben az idényben, vannak ugyan felvillanások, de mezőnyben ennyi hibás ziccert, hetest még az életben nem követtünk el, ennyire tehetetlenek, lassúak és ötlettelenek még sosem voltunk támadásban, ennyi végjátékban kamaszként eladott labdát összesen nem láttam, meccsek mentek el rajta, a védekezést még össze tudjuk tákolni időről-időre, de nem tudjuk végigtolni egész meccsen. Ezek mind-mind következmények. És mind-mind az edző felelőssége. Ez az egész, ami történik velünk egy tendencia, persze lehet mondani, hogy idősek a játékosok, de nem sokkal idősebbek, mint tavaly tavasszal, és talán pont azért kellene különös figyelemmel beosztani az erejüket. Nem? Ezek tényleg olyan szakmai kérdések, amikért az edző felel, ebbe beleszólása nincsen senkinek. Itt sincsen. Nem a vezetőség tiltja meg Xavinak, hogy Nallaci pihenhessen, vagy hogy a legjobb formában lévő, legfiatalabb beállónk, aki mellékesen hármasvédő és vb bronzérmes, játsszon a Barcelona ellen a nem teljesen egészséges másik beállók helyett. Ehh.
Már tavaly is hallottuk néhányszor sajtóson egy-egy kérdés kapcsán válaszként azt a rövid mondatot, hogy "mert így döntöttem", úgyhogy amikor _benito a Barca-meccs után felhívott, hogy elmesélje a mostani történéseket - személyes problem, tudom, de gyermekügyileg nem tudok meccs után maradni, haza kell rohannom teljesíteni édesanyai teendőimet, így gyakorlatilag egész szezonban skippelem ezeket a rendezvényeket - egész magasra szökkent a vérnyomásom, konkrétan az egekbe. Nem azért, de basszus, ezért kár sajtótájékoztatót tartani, tudom, hogy Xavi lenne a legboldogabb, ha eltörölhetné ezeket, de ez nem így megy. Ez egy kötelezettség, ehhez a szakmához jár nem mellékesen. Istenem, mennyire tudtuk, hogy vissza fogjuk sírni Carlos nyilatkozatait, válaszait, mindenét, és hát tűkön ülve várjuk Vranjest ebből a szempontból is, mert ami most megy, az a Mocsai-korszak végét idéző rettenet. Ha egy Gislasson azt mondja egy újságírói kérdésre - főleg ennyire konkrétra - hogy mert így döntöttem, azt mondom ok, biztos tudja mit csinál, döntött pályafutása során már vagy 1000 ilyet, abból 968 jó döntésnek bizonyult a későbbiekben, nem akar válaszolni, értem. De Xavi eddig összesen döntött úgy húsz ilyet, és az utóbbi időkben nem annyira jöttek be, ne kelljen már feltétel nélkül elfogadnunk ezeket, mert tisztán látszik, hogy semmi nem igazolja ezeket a döntéseket.
Sorolhatnám még az érthetetlen dolgokat reggelig, de nincs kedvem, mert elmúlt éjjel 1, inkább csak reménykedem abban, hogy Xavit utoléri az önkritikája és feláll. Ez már nem az, amit itt bárki élvez, ez nem az, amiben akár ő, akár én, akár akárki reménykedett, ráadásul nem hinném, hogy az ő karrierje szempontjából ez most nem tökártalmas éppen. Köszönjük szépen az eddigieket, de ha rajtunk, szurkolókon múlna, ennek most itt vége lenne. Legkésőbb most. Ennél, ami most van, bármi jobb lenne, igen, házon belül is, Diaz vagy TomborCsabi, vagy a kettő együtt, vagy akárki. Lassan akárki. Nem azért, hogy idén megnyerjük a BL-t (bár maga a keret attól sincs messze, szerintem), hanem hogy a játékosaink egy része át-, a másik része pedig túlélje a szezont.
Sajnálom, de ez van, részünkről viszlát! És igen, ezt akkor is tartani fogom, ha most dacból nyerünk Kielben.
Nyitókép forrása: Bongarts/Getty Images/2016 Getty Images/Juergen Schwarz