Mivel bazi régóta toljuk a szakmát (muhaha), nekünk bizony már hagyományaink is vannak. Például hagyományosan szeretünk sportturistáskodni - bár ezt az őszi szezont most családi gyarapodás okán nem utazgattuk végig, de nincs már messze, hogy újra NordHedge vagy akár te céged színeiben bumlizzuk végig Európa kézilabda szempontjából sportturistás főtereit -, szerkesztőségügyileg imádunk KP-sorrendeket állítgatni illetve szeretünk szentimentálisan eltűnődni az év legjein is.
Most utóbbi következik zanzásítva.
Tehát miután mindenki szépen betermelte a maga bejglijét - mondjuk az enyém idén olyan remekül sikerült, hogy erősen gondolkodom rajta, hogy süssek még egyszer - karácsony másnapján feltettem a listára a szokásos Nagy KérdésCunamit, és türelmesen vártam, hogy mások válaszoljanak, az élet pedig megírja ezt a posztot helyettem. Az úgy van nálunk amúgy, hogy mindenki szabad kezet kap, nincs irányítva, hogy milyen szempontból válaszolja meg a kérdéseket, ami eszébe jut, azt írja/mondja. Nyilván a ffi-vonalon mozgó kollégáknak előbb jut eszükbe férfias vonatkozás, és fordítva. Na de nézzük.
- az év sikere
Ebben a témakörben van rajta sapka, nincs rajta sapka a hozzáállás, hiszen amíg artmooney szerint: "egyértelműen ez a legnehezebb kérdés, mert a hetesekkel _elveszített döntők éve volt 2016, legalábbis klubszinten, ugye. Legyen az, hogy sikerült Rasmussent idehozni női kapitánynak." Addig nyútomi a másik irányból közelíti: "három nemzetközi kupában döntőzhettünk ((ETO, Veszprém, Dunaújváros)), ilyen rég volt, így mindegyik óriási siker szvsz. Ebből értelemszerűen az újvárosiak EHF-Kupa győzelme." Utóbbit amúgy akár adhatnám is, de mivel nem annyira nézek női kézilabdát, ezért inkább azt mondom, három év alatt harmadszorra simán Kölnbe jutni volt A siker. Az más kérdés, hogy A kudarc is ott esett meg velünk, sajnos. Vautor szintén a három döntőt mondja, Kilgore Trout pedig Rasmussent, meg hogy az EB környékén végre normális kommunikáció jött a szövetség felől. Fincs kicsit tanácstalanabb: "ilyet nem nagyon tudnék mondani, nem tudom ebben az évben mit lehetne sikernek mondani. Talán az orosz női válogatott olimpiai győzelme, azért az odavert rendesen."
- az év kudarca
Említettem fentebb, de nyilván különösebb magyarázatra nem szorul, hogy a veszprémieknek mi volt a legnagyobb kudarc ebben az évben, és hát emellé odacsapom még a győri elvesztett heteseket és a kirgiz-grúz januári ámokfutását is, természetesen, főleg, hogy mindkettő ffi-vonatkozást személyes jelenlétemmel tisztelhettem meg, ráadásul bánatügyi alkoholbafojtás nélkül ugye. Artmooney is hasonlóképp érzei: "erre van jelölt bőven, de aki ott volt Kölnben, az nem mondhat mást, pedig azért szorosan ott liheg a nyakában Talant. Nem is az ezüstérem a kudarc, de egy háromszor megnyert meccset elveszíteni, azt nehéz dicsérni. Megvolt ugye egyszer 47 perc után annál a bizonyos +9-nél, aztán 15 másodperccel a vége előtt +1-nél, majd az első hosszabbítás után +1-nél, további másfél perc emberelőny, kezdés itt. Azóta sem értem, mi történt. Az a baj, hogy minden jel szerint Xavi sem." Nyútomi egy új irányt is megpendít a felsoroltak mellé: "talán amit a legnagyobbnak élek meg, az az olimpia, és ott is leginkább az fáj, hogy megint olyan jó magyarosan sikerült elbaszni mindkét vonalon."
"Nekem a férfi válogatott januári szereplése óriási csalódás, főként mert én is az optimisták közé tartoztam. Gondoltam ha már egy ekkora edző(?), mint Talant ilyen szinten belenyúl, abból valami nagyon jó is kisülhet. Ja, meg egy szörnyűséges szereplés is. Szóval ezt a mai napig nehéz megemészteni, de mit szóljanak azok a játékosok, akiknek a tatár miatt elment életük utolsó olimpiája?" - kérdi Vautor, Kilgore pedig a két BL-döntős buktát egészíti ki azzal az indokkal, hogy "nem a meccsek alakulása miatt, nem is a hetespárbajok. Igazából az, hogy mindkét döntőt a keretek alapján el kellett volna tudni dönteni."
- az év meccse
Veszprémiként ez az év döbbenetesen sok katarzist is hozott, ezt persze a BL-döntő árnyékában sajnos hajlamosak vagyunk elfeledni. Az én liblingem a kinti Vardar elleni negyeddöntő, az volt _az odavágó, biztos voltam benne, hogy jók leszünk azon a meccsen, és reménykedtem az egálban, aztán pedig simán nyertünk hárommal. Tök klafis volt ott lenni rajta. És hát a BL-döntő első 47 perce.
Győri szerzőnk aztán sarokkal tapos a tyúkszemembe az aktuell válaszával: "kövezzen meg mindenki, de Veszprém-Kielce. Az a feltámadás, amit a Kielce előadott, példa nélküli, minden riszpekt nekik. Kár, hogy ezt kell írni." Nyútominál férfi vonalról talán az olimpiai döntő, nőktől az ETO-Buducsnoszt." Vautor: "kicsit hazabeszélve a rájátszás utolsó előtti fordulójában a Szeged veszprémi vendégjátéka. Az egy szinte tökéletesen felépített meccs volt, régen voltam annyira elégedett egy buckántúli fellépést követően." Kilgore: "Lehet túl friss, de akkor is ezt mondom: féltem ettől a női EB-től, hogy nézhetetlen lesz, satöbbi, de korábbi inkább negatív - a női mezőny hígulása, kevesebb éljátékos, kevesebb igazán BL-szintű csapat - véleményem ellenére azt kell mondanom: ez a norvég-holland döntő minden igényt kielégítően jó meccs volt." Fincsnek pedig a Fradi-Nagybánya tetszett, jó szívvel gondol vissza rá.
- az év legszörnyűbb meccse
Annyira egyértelmű, hogy ezt fel sem sorolom, nyilván sok az átfedés a kudarcos válaszokkal, csak azokat írom, amelyben más van. Fincsnek például a: "Fradi-Győr, Dabason, ez egyértelmű", szögedi szerzőnk a ffi-kupadöntőt mondta be, vagyis azon a meccsen a heteseket, Artmooney pedig erről így nyilatkozott: "ETO-Fradi, BL-elődöntő visszavágó. Méltatlan volt a két csapathoz, a BL-hez, a sportághoz. Hogy ezek után még mindig Elek az edző, az meg méltatlan az egész Fradihoz."
- az év játékosa
Elég sokunknak (Artmooney, Fincs, Kilgore) Gensheimer, mondjuk szerintem én tavaly is őt mondtam. Ha csak egy valaki érdemelt bundás bajnokságot a Löwenből, akkor ő az. Persze azóta sem szar, évek óta kiegyensúlyozottan hozza, amit tud, lassan kiderülhetne róla, hogy ufó vagy hogy valahogy csal, ketten vannak, vagy mittudomén. Vautor Bánhidit és Grootot mondja, Fincs szerint "nőknél talán Broch, aki hatalmasat fejlődött idén, szerintem ő ilyen szempontból." Kilgore kicsit tovább is gondolja a kérdést, de nem baj: "hazai Balogh. Nőknél Groot, hazai Lukács. A Final Fourok két játékosa pedig Hansen és Gulldén: 20 és 19 góljuk mellett nem lehet elmenni dicséret nélkül."
- az év edzője
Trefilov, egyértelműen és ffi-vonalon Sigurdsson persze, utóbbiban teljes az egyetértés, ami lista szempontjából példátlan, ha jól emlékszem. Az a német válogatott januárban, pfúú, ráadásul azok után, ahogy tolták őket mindenhova az elmúlt években még rendesen hendikeppel is indultak nálam mindenféle megítélésükben, erre meg összeraktak egy olyan védelmet a semmiből, amivel Eb-t nyertek, és amit még csak utálni sem lehetett. Minket például szarrá vertek, de rossz volt ott lenni, ehh. Kilgore nőknél Rasmussent mondta be, Fincs szintén az orosz öreget, Vautor humorheroldkodni próbált, csak hát kevés magyar röhög ezen: "Talant. Aki egy ilyen hitvány Eb szereplés után még egy másik válogatottal olimpián díszeleghet, az tud valamit. Viccen kívül meg Sigurdsson, nagyon szépen végigtolta mindkét világversenyét." Nyútomi szintén a nem túl nagy lobonccal rendelkező magyar szövkapot mondja be: "aki egy viszonylag senior csapattal BL-t tudott nyerni úgy, hogy nem voltak nagyon átlövői, igazából egy játékos halmazból csinált csapatot egy év alatt, az nálam mindent visz. Férfiaknál Sigurdsson."
- az év felfedezettje
Artmooneynak "Lukács, én már korábban is több esélyt adtam volna neki, de még nincs elkésve. Remélhetőleg úgy 10 évre meg van oldva a jobbszélső." Nyútomi szintén őt mondja, nemzetközi vonalról meg Vjahirjevát. Vautor: "Szinte kötelezően mondhatom Bánhidit és Bodót, rajtuk kívül nekem a kieli és barcelonai fiatalok tetszenek, ahogy nagyon fontos meccseken kulcsszerepeket kapnak és megoldják", ehhez mondjuk magam is tudok csatlakozni. Fincsnek nem maradt meg senki ilyen minőségben, annak örül leginkább, hogy Kovács Anna szerepet kapott a válogatottban végre, Kilgore pedig összefoglalta szépen: "a ffknál nem tudok választani, az EB előtt keveset tudtam Sagosenről, a BL-ben a Kiel (az Ystad-ból megismert Lukas Nilsson is ugye) meg a Barca tele van ígéretes fiatalokkal, Remili is szem előtt van és óriási minőségeket ugrik. Bármelyikük. Vjahirjeva játékának működőképessége engem megvett kilóra, legyen ő a nőknél. Itthon Bánhidi nagyon szépen fejlődik, Lukács nagyon fiatalon is simán elsőszámú a posztján."
- az év támadó illetve védekező csapata
Most Kilgore válaszával kezdem, de ebben is elég nagy most az egyetértés, legalábbis a klubszintűben: "PSG és ETO. Válogatottaknál német fiúk és francia nők." Fincs ki is bővítette kicsit játékosokkal "támadó: Mörk, Hansen, védekező: Broch, Nagy Laci. Támadó csapat: Norvégia, Dánia. Védekező: Győr, Veszprém a totális BL-összeomlás előtt. Utána nem tudom ki." Nyútomi mondott még be egy holland nőit a támadóra, de érzékelünk némi elfogultságot az indoklásában: "imádom, na."
- az év meglepetése
Hárman a német menetelést jelöljük erre, Fincs az orosz olimpiát, szögedi kolléga pedig még a norge elődöntőt. Nyútomi a BL-győzteseket, Kilgore pedig szokás szerint összegez: "mindkét BL-győztes a kluboknál, a válogatottaknál a németek megérdemelt kontinenselsősége és az orosz nők olimpiája. Emellett két ország válogatottja az EB-ket tekintve nagyot lépett előre: férfiaknál a norvégok, nőknél a csehek."
- az év csalódása
Xavi és Talant, sajnos, mindkettőre csúnyán ráfutottunk, és mindkettő hatalmas csalódást okozott. Előbbi nekem ugyan csak most ősszel, de most nagyon. Artmooney: Xavi, bocs. Kilgore szerint: "Talant és félresikerült kereténél az összhang hiánya. Nem a sikertelenség a fő baj, egyszerűen szeretni sem tudtam. Lehet, ő egy fantasztikus edző, de nem minden szinthez?" Fincsnél is a ffi Eb, januárból, és női vonatkozásból: "a Fradi összeomlás után az, hogy Elek a kispadon maradhatott, és még mindig ott van." Nyútomi és Vautor pedig az olimpiát mondják, mármint, hogy nekünk mennyire nem volt olimpia semelyik vonalon, pedig semelyik kijutás sem volt mission impossible.
- az év jó híre, történése
Nekem az, hogy Talantot kitettük akkor, rögtön. Tudom, hogy sok esetben mondom, hogy idő kell az edzőnek, hadd dolgozzon és az újnak is teret kell adni, de ez nem az a helyzet volt. A fél ország szajkózta, hogy szar lesz ez így, és rla lepattogott mindez. Megadtam neki az esélyt, de beégett, ezek után én nem tudtam volna elviselni, ha marad. Úgyhogy ez jó volt, ennek örültem. Pletykából pedig Vranjes, hehe, többet erről elmondani még nem tudunk. Ja, meg Rasmussen, és hogy tényleg nem kapta le senki a fejét az Eb után. Tessék, itt is van az ellenpontja a Talant-sztorinak, itt nem lehetett többet várni a szerepléstől, és látszódott némi szisztéma is, pedig sokkal kevesebb ideje volt minderre. Artmooneynak nyilván: "Mørk Győrbe igazolása. Végre egy normális balkezes, ránk fért." Nyútomi is a női válogatottat érzi ennek végre: "hogy női vonalon válogatott terén úgy érzem, hogy most talán tényleg az a cél, hogy a válogatottat visszairányítsuk az elitbe, és ezzel együtt Rasmussen, mint szöv.kap.." Vautornak is van minek örülnie: "Szegeden egy nagyon jó szerkezetű csapat épül, és persze Rasmussen, aki láthatjuk nem varázsló, de bízzunk a sikeres folytatásban, ideje van rá." Fincs viszont nem tud maradéktalanul örülni: "Snelder Fradiba csábítása. Hatalmas játékos, már csak egy edző kéne."
- az év rossz híre, történése
Veszprémi szemmel a komplett ősz a maga példátlanul hektikus zavargásaival, azzal a közleménnyel, szóval úgy egy az egyben. Jó, hogy már vége. Fincs szerint hogy még mindig Elek Gábornak hívják a Fradi edzőjét, Kilgore a Veszprém őszi kommunikációját húzta be ide, a szegedi kolléga pedig egész egyszerűen a hetesek létjogosultságát mondja ebben a sportágban, hehe. Talant, olimpia, bla-bla, nem ismétlem.
- az év reménye
Nekem az, hogy februártól új edzőnk lesz, legyen az szinte bárki erre a fél évre, nyilván Vautornak ennek épp az ellenkezője az érdeke, konkrétan: "Xavi maradjon májusig Veszprémben", a többség Rasmussent, és egy rendes női válogatottat tettek egy mondatba, Nyútomi konkrétan érmet remél a vb-ről jövőre, Kilgore pedig abban bízik, hogy az EB-döntős lányok a klubjaikban is úgy játszanak majd, ahogy ott mutatták.
- az év jókívánsága, az újévre.
És akkor ráadásnak kívánjunk is valami szépet, én például azt, hogy csak egy fokkal jussunk feljebb a tavalyinál, de mindenképpen nyugodjanak le a kedélyek. Menjen, aki menni akar, és Xavinak is köszönjük szépen, maradjon és jöjjön mindenki más, aki szeretne Veszprém-mezt a testére. Kívánom még, hogy aki ezért a klubért dolgozik, az szeresse és ismerje is minimum annyira, mint én, akkor túl nagy gond nem lehet.
Kilgore: A kluboknál, hogy találjon magára a Veszprém, folytassa a reményt adó kiegyensúlyozottságot a Szeged és az ETO, a Fradi meg éljen az idény adta lehetőségekkel (gyengébb ág, nem teljes Budu). A női válogatottnál elég csak jó munkát kívánnom sok türelemmel, a férfiaknál sikeres VB-t kívánok, ennél tovább most nem látni.
Fincs: Jöjjön végre komoly változás a magyar kézliabdába, és induljon be egy rendes UP-nevelés.
Vautor: Legalább olyan szenvedéllyel játsszon/szurkoljon mindenki, mint tette azt az elmúlt évben! Legyen még vonzóbb ez a szép sportág!
Nyútomi nem bonyolította túl: Mindenhol legyünk sikeresek!
Artmooney: Bedobott magyar hetesekben gazdag új évet kívánok.
A nyitóképet köszönjük a Cellcup-nak, akiknél amúgy is már lehet jelentkezni a jövő évi kupára.