Nem maradtunk izgalmak és meglepetések nélkül a négy közé jutásért tolt gyilokban, a legnagyobb csudát Gislason bandája szállította, akik abszolút underdognak álcázták magukat egész szezonban, hogy aztán kiejtsék a csoportelsőségbe szépen bealvó katalányokat. Én nem bánom, de egyúttal jelezném azt is, hogy itt már nincs olyan, aki esélyes lenne, nem, mi sem vagyunk azok, még ha a Barca kiesése kapcsán renegetegen el is könyvelték ezt kész tényként magukban, ez egy nagyon téves hozzáállás, maradjunk annyiban.
Lesz még szó erről bőven, sőt, ez fogom ismételgetni május végéig, ha kell, mert rohadt fontos, hogy az ember tudja helyén kezelni a dolgokat. Azután az idény után, ami eddig mögöttünk van, már önmagában a kijutás is hatalmas szó nálam. Persze lehet mondani, hogy ezzel a kerettel eddig meg addig _kell jutnunk, de ez azért nem így van. Volt itt rengeteg sérülés, edző nélküli időszak, nyugdíjazás, bírólökés, konkrétan annyi minden történt velünk idén, mint másokkal három szezon alatt, és nem roppant bele ez a csapat, hanem harmadszor is Kölnben van. Ez a foka az elvárásnak tehát teljesítve van.
A tavalyi döntő után persze az egy lépés előre nyilván a robotkar, DE nem vagyunk mi Szeged, hogy csak úgy a többi résztevő és a különféle potenciális körülmények figyelembe vétele nélkül ígérgessünk ilyesmiket, igaz? Márpedig figyelembe kell venni a következőket:
Hatvan perc dönt el mindent, nincs idő a hibák korrigálására. Hatvan perc dönt el mindent.
Meg hogy azt az előtte lévő két napot ki hogyan viseli el feben, és talán furcsamód ez a kulcsa mindennek. Amit a szurkoló lát ebből az eseményből, az csupán a jéghegy csúcsa, mögötte rengeteg kötelezettség, számtalan program, mindenhol megjelenés rejlik, ami annyira képes elvinni a figyelmet, hogy az döbbenetes. Persze nincs ez rosszul így, nem azt mondom, mert mindez egy páratlan show része, amin nagyon szívesen vesz részt mindenki, játékostól kezdve, újságírón át az önkénteskékig, szurkolókig. Csak fel kell fogni, hogy itt nincs olyan, hogy az eddigiek alapján esélyesebb csapat. Itt van négy csapat, akik között a pillanatnyi forma dönt, és az eddigiek alapán jellemzően nem az előzetesen várt sorrendnek megfelelően. Ez nem véletlen.
PSG
Hiába vertük őket az utóbbi három év oda-visszáiban tuladonképpen bucira, ez most egy teljesen más meccs lesz, mint ahogy maga a hétvége is egy máshoz egyáltalán nem hasonlítható szférát teremt, ezen a két napon totálisan mindegy, hogy ki kit tart az esélyesebbnek, hogy kinek milyen volt egész szezon alatt a gólkülönbsége, hogy ki kapta a legkevesebbet a csoportban, stb. Ezek itt kicsit sem számítanak, de tényleg. Ráadásul a PSG-vel szemben még azt sem mondhatnánk, hogy legalább a rutinunk nagyobb a kölni hacacáré kezelésében, mert a kulcsjátékosaik többnyire már jártak ezen a szinten.
Ha nincs Barcelona, akkor én őket szeretném szombatra kérni. Ennek több oka is van, de a legfontosabb, hogy többet tudnánk rájuk készülni, mintha vasárnap kellene megmérkőznünk. Lékai Máté is hasonlóképp vélekedik egyébként, azt mondja, frissen jobban esne a PSG, és Gulyi is úgy érzi, hogy ez lesz a mi sorsunk a holnapi sorsoláson, bár neki nincs konkrét kívánsága ennek téren. Nem bánnám, hiszen pontosan tudjuk, hogy a pályán hogyan kell semlegesíteni őket, úgyhogy jöjjenek csak ők elsőre, és döntsön az, hogy ki lesz jobban észnél.
Kiel
Ez a vért ivott Kiel innentől már akárkire és mindenkire veszélyes, Gislason pontosan tudta, hogy annak az egy, működőképes sorának mikorra kell képbe lennie, és láttuk, hogy meg is oldották precízen. Ugyan mostanra már velük is felkészülten tudnánk versenyre kelni, és szerintem a tavalyi elődöntő a mumus létüket is megszüntette, ráadásul idén már volt velük is kumite, de valahogy mégis jobban örülnék, ha Kölnben csak vasárnap kellene. Ha egyáltalán kellene.
Kielce
Abból a szempontból kicsit sötét ló a Kielce, hogy a csoportmeccsek óta töprengünk rata, hogy vajon ennyit tudnak-e összesen, vagy remekül vannak formaidőzítve. Nos ez a negyeddöntők során sem világosodott ki nekem. Ha ez minden, amit tudnak, akkor nincs mitől félnünk, de valahogy továbbra is van velük kapcsolatban némi hiányérzetem. Ellenük szól az is, hogy spanyol rendszerek ütköznének, ami láthatóan veszélyesebb a többinél, illetve rájuk kellene a legtöbbet készülnünk, hiszen nem játszottunk velük már elég régen, és szerintem a nagyon veszélyes bealvásnak is a lengyelek ellen lenne a legnagyobb esélye.
Az általam várt párosítások tehát a következők, és nem bánnám, ha mindez ebben a sorrendben is történne:
Veszprém vs PSG
Kiel vs Kielce