Nagyon nem volt meg szerintem rajtam kívül sokaknak sem, hogy ez a múlt heti csúnya mégis mi a lófasz volt?
Na, erre kiváló választ adott ma a Telekom Veszprém, amely, ha minden igaz, történetében másodszor verte meg 8 azaz NYOLC góllal a huszonfaszomtudjahányszoros német bajnokot, és most nem is ez a lényeg. Hanem hogy ez akkor ma mégis mi volt, és lehet-e építeni rá? Legalább egy hónapot?
Ha azt mertem írni - márpedig mertem - az ősszel bármelyik csapatra, hogy hatalmas amplitudóval tolja a szezont, akkor nem tudom, mit kéne magunkra mondjak az elmúlt két meccsünk alapján, különös tekintettel a mai félidőkre. Tegye fel a kezét, aki a 19:19-es szünetben _mert_ volna fogadni ekkora különbségre ezen a mérkőzésen! Na nem győzelemre, mert az a hasonlóképp kincstári optimistáknak (SZIASZTOK!) alap volt, de arra, ami utána következett. A különbségre, a mutatott játékra, Petárra, Borozánra, Nilssonra, Mahéra, Corrales első védéseire, Blago és Ligi blokkjaira, szóval a csapatunkra úgy an bloc. És arra, hogy mostanra megtanulunk úgy fontos meccset nyerni, hogy az évtizedes hagyományainkkal és a spanyol rendszerrel ellentétben azt nem a védekezésünkkel tesszük meg, hanem feladva kicsit haladunk a flow-val előre. Durva, mi?
Pedig ez történt, tényleg.
Az első félidőben felvonultattunk minden tipikus idei hibánkat: sokáig semmi közünk nem volt a beállóhoz, nulla védésünk volt, ami nem is csoda, hiszen csak ziccereket kaptunk, vagy elképesztő átlövéseket. Szerencsére a támadásainkkal már ekkor sem volt probléma, ez is abszolút jellemző az őszünkre, ha valami oknál fogva tudtam volna semleges - és a védekezést leszaró - szemmel nézni ezt az egészet, talán élveztem volna az elejét is. De sajnos engem pont abból a fából faragtak, akinek sokkal többet számít egy gyönyörű, összehangolt blokk, mint egy tripla kínai, szóval nem feltétlen voltam nyugodt. Pedig attól függetlenül, hogy tankönyvbe illő támadásokat mutatott be mindkét csapat, egyszerűen nem volt meg az a csettintés, amitől az egyik el tudott volna iszkolni. Volt egy Peppa az egyik oldalon, és volt Duvnjak a másikon.
Kicsit kibontanám amúgy ezt, mert Nenadic játéka - sőt, a puszta veszprémi léte is - sokáig megosztó volt a veszprémi szurkolókörben, és nyomban fel is tenném a kezem, mielőtt még más szólítana fel erre, de tényleg, mert volt egy levlista, ahol magam is szívesen élcelődtem ezzel (visszakerestem, 9 és fél éve!), de az van, hogy közben felnőtt a gyerek, és ismét ő volt az első téthelyzetben, aki megpróbált mindent, amit csak lehetett, aki odament a pofonért, aki el merte lőni akkor is, amikor ellenünk vezettek, majd utána is bármit megtett, amit csak éppen kellett. Nem lehet elmenni emellett szó nélkül, és nem is akarunk, mint ahogy a Kiel elleni elődöntő mellett sem kellett néhány éve, neki bizony megy a zebrák ellen, ez egy elég biztos pont a karrierjében. PeppaLOVE. Nem gondoltam volna 10 éve, de tényleg.
És most hálistennek felnőtt mellé a csapat többsége: Andriskát tán mondanom sem kellene, mert szerencsére régi, biztos pont ő a támadásainkat illetően, de menjünk tovább: Borozan például, aki rég nem látott kedvvel lő mostanság, sőt, rendesen védekezett is végre, ahogy kellett, vagy Mahé, aki gyakorlatilag a szélre beugróként tolt egy 5/8-at, ami egyrészt nem is csak erről szólt, másrészt önmagában sem volna szar matek, ugye, vagy Yahia, aki magához, és az eddig látott fejlődéséhez és az emiatt felé támasztott elvárásaimhoz képest nyújtott tán kevesebbet, miközben az első félidő igazi problémája nem ők voltak, hanem az volt, hogy a kapuban voltunk borzasztó kevesek.
A második félidő egy karnevál volt ehhez képest, oké, az első percek nem tetszettek, de jött Corrales, akiről nincs adata az EHF-nek (lehet már nem mérnek ufókat), de ha tippelnem kéne, kb. 40% körülit fogott az első, COVID-mentes meccsén (háhá, közben jött egy olyan infó, és a vége előtt tíz perccel 38% volt), és onnantól összeállni látszódott minden. Nyilván az is hozzátett, ahogy hallatszott a közönség, végre mert kurvajól hallatszott. Sokak melója van abban, amit ma hallhattunk a képernyőn keresztül, és bár most a valagam a földhöz tudnám verni, annyira örülök ennek, de kicsit meg is szeppentő - már ha van ilyen szó -, hogy akkor mi a lóhere lesz Kölnben? A négyszer nagyobb csöndben...Vagy nem tudom. Most semmit sem tudunk. Csak azt, hogy 8!
A komplett történelmünkben összesen egyszer történt meg az, ami ma ismét: hogy NYOLC góllal nyertünk a Kiel ellen. Ennek örüljünk kicsit közösen, aztán lesz, ami lesz!
Boldog Mikubát mindenkinek, szerda van, 23.00 óra, nálunk ezen a héten már 4x alakult át a Mikubá-party helyszíne (kültéri eseményről beszélünk, és nem nyalakodnánk, mielőtt bárki megmondaná a tutit), karantén, rosszullét és egyéb okok miatt, szóval tudom, hogy tökmindegy most mi van, holnap lehet az ellenkezője is. Ami ezen a meccsen. 72:64 a két meccs a Kiel ellen.
Hajrá Veszprém!